Eugénia
Eugénia (franc. Eugénie), Guzman E. Mária, III. Napoleon francia császár neje, szül. Granadában 1826 máj. 5. Atyja Montijo és Teba grófja, Peneranda hercege és spanyol grand, anyja pedig a katolikus skót családból származó closeburni Kirkpatrick Mária Manuela volt. E. ifjuságának legnagyobb részét Teba grófnő neve alatt, anyjával együtt külföldön töltötte. 1851. megjelent Párisban, Lajos Napoleon köztársasági elnöknek elyséei ünnepélyein s szépségével általános föltünést keltett. Miután az államcsiny révén császárrá lett Napoleon császár a régi legitim uralkodó családok női tagjai sorában hiában keresett volt hitvestársat, 1853 jan. 29. E.-vel kelt egybe a Notre-Dame templomban. 1856 márc. 16. fia született, aki a «prince impérial» cimet kapta. E. eleintén csak a párisi divat dolgában játszott szerepet, nemsokára azonban politikai befolyásra is emelkedett s ábrándos és ingatag férjére mind nagyobb hatást gyakorolt. A távollevő császárt (1859. és 1865.) ő helyettesítette az államtanácsban, szintugy a suezi csatorna megnyitásakor, hol Izmael alkirály pazar fénynyel költséges ünnepélyeket rendezett tiszteletére. Mint buzgó kat. nő az egyházi állam helyreállítását sürgette és ellenezte az olasz nemzeti egység végleges megvalósulását. A német kérdésben ő sem vette számba jókor Poroszország harcias előkészületeinek jelentőségét és épp oly kevéssé az 1866. háborunak fontosságát. Csak a bécsi béke megkötése után ébredt ő is férjével és a közvéleménynyel együtt annak tudatára, hogy Franciaország passziv magatartásával végzetes hibát követett el, és azóta ő is azokkal tartott, kik Sadováért minduntalan revanche-t követeltek. Azon arányban, melyben a liberális s köztársasági ellenzék a törvényhozó testület termében szaporodott, az udvari s hadi párt E.-val egyetértve alkalmat keresett, hogy valami szerencsés háboru által az ellenzéket elnémíthassák. Midőn tehát 1870. tavaszán a Hohenzollern-i herceg jelöltsége a spanyol trónra meghozta az alkalmat a háborura, E. teljes erővel szította a tüzet és megelégedéssel fogadta a háboruizenetet, melynek gyors és szerencsés befejezéséről («ma petite guerre») meg volt győződve. Midőn a császár a keleti határra indult, ő vette át ideiglenesen a kormányt és jul. 24. Cherbourgban a hajóhad fölött ő tartott szemlét. Az aug. 6. vereségek hirét Palikao az ő parancsára titkolta, aug. 7. pedig buzdító proklamációt intézett a francia néphez. Palikaóval egyetértve, határozottan ellenezte Napoleonnak és Mac-Mahonnak Párisba tervezett visszavonulását, s ezáltal siettette a szedáni katasztrófát. Midőn ennek hirére Párisban szept. 4. kitört a forradalom: E. Metternich hercegnő és Evas fogorvos oltalma alatt Párisból álruhában megszökött s szept. 8. Deauvilleből Angliába kelt át. Ott fiával találkozott, akivel szept. 24. Chiselhurstben, London közelében, telepedett le. Követte őt később trónvesztett férje is, miután a poroszok 1871 márc. 20. Wilhelmshöhe kastélyból szabadon bocsátották. E. már 1873 jan. 9. özvegységre jutott. Egy ideig sok pénzt költött a Bonapartista-párt üzelmeire, de mióta fiát, 1879 junius 1-én a zulukafferek Dél-Afrikában megölték, mély gyászba borult élete. 1880. fölkereste azt a helyet, amelyen fia elvérzett és meglátogatta Szent Ilona szigetét is. Azóta Pierrefonds grófnő név alatt visszavonultságban él, részben Angol-, részben Olaszországban. V. ö. Ebeling, Napoleon III. u. sein Hof (1880-81 2. köt.); de Lano, Le Secret d'un empire. L'impératrice Eugénie (Páris 1891). Nauray, Les secrets des Bonapartes (Páris 1889), szerint Krisztina spanyol királyné lett volna E. anyja.
