Európa flórája
Európa flórája négy nagy természetes flóra-vidékre oszlik. 1. A havasi flóravidék (flóra alpina et arctica), melyet alacsony, többnyári (96 %-a itt a virágzó növényzetnek) növény, köztük több örökzöld tüntet ki. Fás növénye alig van (Rhododendron, havasi és törpe fenyő), a Saxifraga, füzfa, Primula, Draba génuszoknak aránylag nagy a fajváltozatossága; a sásfélék, erika-, törpe füz- és nyirfélék, törpe fenyő, mohák és zuzmók seregesen tenyésznek. A havasi flóra-vidék Európában az arktikus vidékre, egyebütt pedig a havasok ormaira és bérceire vonatkozik. Ez a mohák és Saxifragák hazája, vagyis Wahlenberg birodalma. 2. A baltmelléki flórát (l. o.) az előbbitől a magastörzsü fenyőféle és barkásfák alkotta erdők különböztetik meg. Európának É-i és középrészein nagyobbrészt ez uralkodik, a következő flóravidéktől leginkább az erdei és jegenye fenyő, meg a csarab (l. o.) sereges tenyészése választja el. 3. A déli flóravidék (flóra australis), ahol nyári lombu fák, sőt pelyheslevelü tölgyek is hemzsegnek, ellenben az örökzöld növény ritkaság, a cserjéstövü hüvelyesek (Genista, zanót) nagyszámuak és sokfajuak, ellenben a baltmelléki flóra növényei megritkulnak v. hiányzanak. Európának D-i, különösen DK-i részén terül el (a mediterrán vidék kivételével). Hazánknak legnagyobb része is ebbe a flóravidékbe esik. Schouw, dán növény-geografus növényházaiban ez a két utóbbi az ernyősek és keresztes viráguak hazája, vagyis Linné birodalma. 4. A mediterrán flóravidék, melyet örökzöld tölgy, mirtusz, babér, Arbutus Unedo, Phyllirea, Viburnum Tinus, Erica arborea és még néhány örökzöld és bőven termő növény tüntet ki. A cserjés és félcserjés ajakosak, fészkesek és bodorrózsák seregesen nőnek, a liliomfélék meg a hüvelyesek fajai nagyszámuak, különösen pedig sok az egynyári pázsitfü (58 %-a itt a virágzó növényzetnek). Ez a vidék a Földközi-tenger partszegélye, az ajakosak meg a szegfüfélék hazája, vagyis De Candolle növénybirodalma.
