Európai koncert
Európai koncert. Ezzel a kifejezéssel az 1814 márc. 1. chaumont-i szerződésben és az aacheni kongresszusnak 1818 nov. 15-iki jegyzőkönyvében találkozunk először, utóljára pedig - legalább hivatalosan - a III. párisi békekötés (1856 márc. 30) 7. pontjában. Értjük pedig alatta a nagyhatalmaknak azon szövetségét, mely által ezek az európai béke fentartása és biztosítása érdekében arra kötelezték magukat, hogy felmerülő viszályaikat, valamint a netán következő egyéb politikai mozgalmakat közös kongresszusokon fogják ezentul közös összetartással és testvéri egyetértésben kiegyenlíteni és esetleg leküzdeni. Ilyen kongresszusnak tekinthetők a troppaui, laibachi és veronai kongresszus (1820-22), melyek feladatát az olasz és spanyol nemzetiségi felkelések elnyomása képezte; az I. londoni konferencia (1829-30), melyen a görög kérdést és a II. londoni konferencia (1829-30), melyen a belga kérdést megoldották; ilyen volt továbbá az 1840-41. és 1850-52. londoni konferencia, mely a keleti és a slezwig-holsteini kérdéssel bajlódott. Említendő még az 1856. párisi kongresszus, mely a krimi háboru által ujabb stádiumba terelt keleti kérdés rendezésével foglalkozott: szintugy az 1878-iki berlini kongresszus és az 1880-iki berlini konferencia. Az E. tagjai (eleitől kezdve) ezek voltak: Ausztria, Franciaország, Nagy-Britannia, Oroszország meg Törökország. Ezekhez később Poroszország és Olaszország járult; amaz teljes egyenranguság alapján először a III. párisi kongresszuson (1856); emez - hasonló alapon - először 1867., a londoni konferencián.
