Exsiccatio
Exsiccatio (lat.) a. m. kiszárítás; Exsiccator, a. m. szárító. A kémikus használta E. legegyszerübb alakjában felül leköszörült vastagfalu üvegpohár, amelyre tükörüveglap illik. Az E. aljára erősen vizszivó anyagot (leggyakrabban likacsos v. megolvasztott klórkálciumot) teszünk és kis állványkát, amelyre a kiszárítandó anyagot helyezzük. A kémikus e készüléket igen gyakran használja; ebben szárítja meg ugyanis a bomlékony anyagot, amelyet melegíteni nem lehet. Igen gyakran használja a sulyszerinti analizisek végzésekor. Ilyenkor tudvalevőleg a kémikus különféle, gyakran igen finoman eloszlott csapadékokat mér meg, az ilyen testek pedig a levegőből nedvességet sziva, sulyukat megváltoztatják; ezt elkerülendő, a felhevített anyagot edényestől az E.-ba teszi s itt hagyja lehülni. Használatosak olyan E.-ok is, amelyeket levegőüressé lehet tenni oly anyag megszárítására, amely már a levegőn is bomlik. - Exsiccatornak neveznek még egy dohányszárításra szolgáló gerebent, Láng Ferenc dohánybeváltási felügyelő találmányát. 3 méter hosszu, rendes vastagságu lécekre 1-2 cm.távolságra meggörbült és lapos éllel ellátott szögek vannak beverve, melyekre aggatják a dohányleveleket, szinével befelé vagy oldalt, minek előnye, hogy 1. az aggatás gyorsabban megy végbe s könnyebben eszközölhető, mint a füzés; 2. a levél főbordáját a levegő minden oldalról érvén, a levél gyorsan szárad, meg nem fülled, s nem kap zsinórégést; 3. a lopás könnyebben ellenőrizhető; 4. a villaalaku ágasokra helyezett gerebenek a szárító helyiség méreteihez képest könnyü szerrel alkalmazhatók. Utánzása azon hollandus felfüzési módnak, melynél a dohályleveleket kettesével előbb 8-10 centimeter hosszu meghegyesített vesszőre tüzik, azután szárítóbotokra aggatják.
