Fabricius
Fabricius, 1. Dávid, friz teologus és asztronomus, szül. Esensben (Ostfriesland) 1564., megh. Ostelben 1617 máj. 7. 1584. resterhaavei, 1603. osteeli pap lett, hol egy paraszt azért, mert azt a szószékből lopással vádolta, megölte. Meteorologiai és asztronomiai megfigyelései a maga idejében jók voltak s azokat Kepler is figyelembe vette. F. a cethal csillagképében egy változó és az Ophiuchus csillagzatában egy uj csillagot fedezett fel.
2. F. György (voltakép Goldschmied), német tudós és latin költő, szül. Chemnitzben 1516 ápril 32., megh. 1571 julius 17. Meissenben, hol 1546 óta a fejedelmi iskola rektora volt. Lipcsében tanult, mire Chemnitzben s Freibergben tanárkodott és 1539-43. mint nevelő Olaszországban élt; 1544-46. Strassburgban működött. Polihisztor és zenész is volt s szabad óráiban a költészettel is foglalkozott, amiért II. Miksa császár a speieri országgyülésen 1570. poeta laureatussá koszoruzta s nemesi rangra emelte. Latin költői művei: Itinerum liber unus (1560, olasz utjának érdekes leirása), Róma (1551), Antiquitatum libri II. (1549), Poematum sacrorum libri XXV (1567). Mint filologus kiadta Horatiust (1555) és Vergiliust (1561), mint udvari történész főleg a szász hercegségek történetével foglalkozott: Res Misnicae (1569), Res Germaniae et Saxoniae memorabiles (1609) és Saxonia illustrata (1607, az utóbbi kettőt kiadta és kiegészítette fia Jakab). Levelezését kiadta Baumgarten-Crusius (1845), aki életét is megirta: De Gerogii Fabricii vita et scriptis (1839). Vezetése alatt a meisseni iskola a virágzás magas fokára emelkedett.
3. F. Hieronimus de Aquapedente, olasz anatomus és sebész, szül. Aquapedenteben 1537.; megh. 1619. Számos bontani fölfedezése és sebészi munkái nevét halhatatlanná tették. Legnagyobb érdemét azonban a fejlődéstan terén szerezte magának; ő volt az első, ki összehasonlító boncolástani, ill. összehasonlító fejlődéstani tanulmányokat végzett. Idevágó munkája: De formato foetu (Velence 1620) állandó értékü marad. Számos kitünő művei közül a legértékesebbek az említetten kivül: Opera Chrirurgica (Padova 1617), Opera anatomica (Frankfurt 1687) stb.
4. F. Hildanus, tulajdonképen Fabry Vilmos, német sebész, szül. Hildenben 1560 jun. 25., megh. Bernben 1634 február 14-én, mint oda való városi orvos. A sebészetet olyan magas fokra emelte, hogy sokan mentek Bernbe tőle tanulni. Munkái: Kurze Beschreibung der Fürtrefflichkeit, Nutz und Nothwendigkeit der Anatomey (Bern 1624); Observationum et curationum chirurgicarum centuriae (Lyon 1641; Genf 1669; Strasszburg 1713); De gangraena et sphacelo (Köln 1593); De conbustionibus etc. (Bázel 1607); Lithotomia vesicae (u. o. 1626), stb.
5. F. János Albert, német irodalomtörténész és polihisztor, szül. Lipcsében 1668 nov. 11., megha l736 április 30. Hamburgban, hol 1693 óta élt, 1699 óta gimnáziumi tanár és 1708-11. a Johanneum igazgatója volt. A filológiában, teologiában s orvosi tudományokban egyaránt igen jártas volt. Dolgozatait ismereteinek rendkivüli sokoldalusága és kiváló megbizhatóság jellemzik. Az irodalomtörténetnek egyik megalapítója. Nagyszámu munkái közül önálló becsüknél és történeti jelentőségüknél fogva a legfontosabbak:: Bibliotheca graeca (1705-28. 4 köt., 4. kiad. folytatva Harlesstől, 1790-1809. 12 köt., indexe 1838), Bibliotheca latina (1697, átdolgozta Ernesti, 1773, 3 köt.), Bibliotheca latina mediae et infimae aetatis (1734, 5 köt. befejezetlen, ujra kiadta s kiegészítette Mansi, Padova, 1754, 6 köt.), Bibliotheca ecclesiastica (1718), Bibliographia antiquaria (1713. 3. kiad. 1760), Codex pseudepigraphicus Veteris Testamenti (1713, 2 köt., 2. kiad. 1722-41) stb. Ő adta ki Sextus Empiricust is (1718) és irt becses jegyzeteket Dio Cassiushoz (vejének, Reimarusnak kidásában, 1752). V. ö. Reimarus, De vita et scriptis J. A. Fabricii (1737).
6. F. János Keresztély, dán természettudós. Szül. 1745. jan. 7., megh. 1808. márc. 3. A rovarok világában eszközölt kutatásai és buvárkodásai tárgyát képező anyag rendszerekbe osztásával a rovarvilág Linnéje nevet érdemelte ki. Nevezetesebb munkái: Systema entomologiae (1755, átdolgozva 1792-94), Philosophia entomologica (Hamb. 1778).
7. F. János, friz asztronomus, F. Dávid fia, szül. Resterbaareban 1587 jan. 8., megh. valószinüleg 1615. Hiressé vált a napfoltok felfedezése által (1610 dec.). E felfedezését leirta következő munkájában: Narratio de maculis in sole observatis et apparente earum cum sole conversione (Wittenberga 1611).
