Fabvier
Fabvier (ejtsd: favjé) Károly Miklós báró, francia tábornok és filhellén, szül. Lothaiában 1783 dec. 15., meghalt Párisban 1855 szept. 15. Fiatal korában egy tüzérezredbe lépett s 1807. Napoleon több tiszttársával együtt Törökországba küldte az angol hadihajóraj által fenyegetett konstantinápoly megvédésére. Később Gardanne tábornokot Persiába kisérte, hol az oroszok ellen erődítvényt emelt. Hazájába visszatérvén, részt vett a spanyol hadjáratban, honnan a császár (1811) Oroszországba küldötte. Miután Moszkva mellett sulyosan megsebesült, egy lovas hadosztály parancsnokává, majd a szászországi hadjárat folyamában törzskari ezredessé neveztetett ki. 1814. aláirta a Páris kapitulációjára vonatkozó okmányt s a száznapos uralom alatt Lothaiában portyázó csapatot szervezett. E miatt a második restauráció után eleintén mellőzték, azonban XVIII. Lajos kegyébe fogadta. 1823. Spanyolországon át Görögországba ment, hogy a szabadságharcban részt vegyen. Itt mint a gyalogcsapatok főparancsnoka ép oly ügyességgel, mint szerencsével hajtotta végre azt a feladatot, hogy az athéni fellegvárat hadiszerekkel ellássa. Miután azonban a fellegvár átadása után is a várban tartózkodott, őt is bevádolták, mint a feladás egyik okozóját, mely váddal szemben az ideiglenes kormány előtt tisztázta ugyan magát, de a megrendült bizalmat ujra megszilárdítani nem tudta. Visszatérte után a francia expediciót kisérte Moreába, hol minden tevékenységét a görög nemzetőrségnek egy rendes hadsereggé való átalakítására fordította. 1829. megint visszatért Párisba s résztvett a juliusi forradalomban, melynek lezajlása után a párisi nemzetőrség törzskarának főnöke lett. Az 1848. forradalom után az ideigl. kormány konstantinápolyi követté nevezte ki; később pedig a képviselőház tagja lett, melyben a konzervativokhoz csatlakozott. Műve: Journal de operations du VI. corps pendandt la campagne de 1814 en France (Páris 1819). V. ö. Debidour, Le général F. (Annales de L'Est, 1887 s köv.).
