Farkasnyilfü
Farkasnyilfü (növ., már Csapó igy nevezi, farkasfog, koldustetü, villamaga, ördögfog, ragadó villácska. Bidens L. a sugaras fészkesek füve, de sugárvirága gyakrabban nincs. Egy- vagy többnyári; levele átellenes, gyümölcse négyszögletü, bóbitáját 2,3, 4 v. 5, de nem egyenlő fog vagy töviske alkotja (Bidens a. m. két fog). Ez a gyümölcsön is fenmarad, hátra álló horgocskáival a ruhába, állatok szőrébe tapad, bajos eltávolítani. 50-100 faja mind a két világrésznek melegebb és mérsékelt vidékein, hazánkban iszapos nedves helyeken 2 faja terem. Azok közé a füvek közé tartozik, amelyek áradás, lecsapolás v. kiszáradás után az uj talapjon töméntelen számmal jelentkeznek s innen a legelő jószág mindenféle elhurcolja. A B. bipinatus L. amerikai jövevényt már Szenczy Imre említi hazánkból, de a pontos helyét nem közli. A B. tripartitus L. sugártalan, levele 3-7 metszetü. A svéd pór a fonalat sárgítja vele. A B. cernuus L. fészke lekonyul, sugaras vagy sugártalan, levele hosszas, lándsás, fürészelt. Szintén sárgára lehet vele festeni. Német neve alapján paptetü is a neve. A kis hal gyakran bekapja, azután a szájába tapad és megdöglik tőle.
