Fiume
Fiume, 1. vármegye, azelőtt Horvátország egy megyéje, melynek 1601,32 km2 területe és (1881) 81070 lakosa volt. Az uj megyei beosztás szerint területe Modrus-Fiume vármegyébe csatoltatott.
2. F. (Rieka, Reka, Sanct-Veit (am Pflaum), Fiumen, Sta-Viti, l. a mellékelt tervrajzot és képet) a kép alá: Fiume város címere., a magyar szent korona országainak részét képező önálló kikötőváros. Hozzá tartoznak: Cosala (Belvedere, Brascina Krassa, Calvaris, Mihaceva, Draga, Pulaz, Rastocine, Recina, S. Catarina, Zenikovich), Drenova (Grahovo, Kablari, Lopaza, Patersko, Podberg), Plasse (Mlaca, Rujeviza, Scurigne, Stranga, S. Nicolo).
Fiume város címere.
Fekszik az Adriai-tenger északkeleti csúcsán levő Quarnero öbölben, 40° 19' földr. szélesség és Greenwichtől számított 14° 27' hosszuság alatt, a liburni Karst-hegység déli lejtőjén, melyen északról a kopár szikla-szirtek s keletről a Recsina-folyó, illetve a Fiumara-csatorna által Horvátország, Ny-felől Istria s délen a tenger közé van mintegy 4700 km. hosszban beékelve s maga Fiume város 1333, a hozzátartozó községekkel együtt pedig 3401 kat. holdnyi területet foglal el. A nyilt tengertől az előtte fekvő Veglia és Cherso szigetek ugy elzárják, hogy a 14-16 négyszög-mérföldnyi fiumei öböl e szigetek s az istriai és magyar-horvát partok közt csupán három hajózható és világítókkal kellőleg ellátott szük tengerszoros, illetve csatorna által van az Adriai-tengerrel összeköttetésben, u. m. Istria és Cherso közt a 4,5 km. széles Farasina, Cherso és Veglia közt az 5 km. széles Caisole s Veglia és a magyar-horvát part közt a helyenkint csupán 0,5 km. széles (némelyek szerint mesterségesen készített) Maltempo nevü csatornák által.
)
Fizikai viszonyok.
Talaja ugyanaz, mint az egész Karst-hegység déli lejtőjéé, t. i. rövid hasadéku calcit-eres trias-mészkő. 74-97 % szénsavas mésztartalommal, sok veres (vasoxidos) agyagfölddel, mely a mélyedésekben és fensikokon összehalmozódva különösen kerti vetemények, szőllő, füge, olajbogyó, valamint egyéb gyümölcs termelésére nyujt kedvező alkalmat. Növényzete a mesterséges müvelés folytán elég gazdag s a Karst-hegység növényvilágát leginkább jellemző fák és cserjék u. m. bükk, cser, virágos kőris, a gyertyán- és égerfa, a piros bogyóju boróka, a veres gyürü, kökény, mogyoró és barkóca stb. mellett magában F,-ban a platán, hárs és juhar, a fenyő és babér s kertekben a délszaki növényvilág gazdag flórája pompázik.
Forrásokban F. igen gazdag és számos kisebb forrásain kivül, melyek egyrésze a Karst mészkő hasadékaiból csak a tengerben buggyan fel. 4 nyilvános forrása van: a nyugati forrás a Brajdában 7,5 R°; a középső a Corso mellett 7,2 R°, a legkeletiebben fekvő kettő pedig a gimnázium és a Fiumara-csatorna mellett 7,1 R° hőmérséklettel lép ki. Ezeken felül F. keleti határán ömlik a tengerbe a Quarnero egyetlen folyója, a Recsina v. Fiumara (Fiumera) folyó, mely a Karst egy mészkő lejtőjének hosszu homokcsikkal megszakított rétegzete által képezett forrásdus környéken, a Recsina Draga és Vinodol völgyek nyugati szögletében körülbelül 300 m. tengerszintfeletti magasságban egy nagy földalatti barlangmedence tuláradó vizéből ered 6,1 R° állandó hőmérsékkel s végig haladva a Recsina szük völgyén, a torkolatától nem messze s az ott beömlő Zvir nevü mészforrás vizét felvéve, a fiumei papirgyártól már tágabb völgyben folytatja utját, mignem közel a tengerhez két ágra van szakítva, s régi medre a Fiumara csatornát alkotja. A Recsina folyó évenként mintegy 700 millió köbméter vizet önt s mintegy 200000 köbméter kavicsot és iszapot rak le torkolatánál a tengerbe.
A tenger feneke a Quarneronak F. előtt elterülő öblén nem mély, inkább kissé hullámos, sik, melyből csupán néhány sziklagerinc emelkedik ki, középmélysége mintegy 40-60 meter s csak kevés helyen mélyed 100-120 méternyire. A tenger talaja a part mentén sziklás, alább homokkal és iszappal, helyenként 10-30 m. vastagon is borított sziklamedence, végül egy sik fenék agyaggal v. darával s conchilia-töredékkel fedve. A tengerviz közép fajsulya a felszinen 1,023, 40-80 m. mélységben 1,0275, sótartalma 3,76 %. A tenger szine igen változó, szélcsendes száraz időben acélkék, majd indigókék, Scirocco után seladon zöld, száraz időjáráskor ultramarin, néha lilásfényü, sok eső után szürkészöld. Hőmérsékl. a fölszinen változik 6 és 20 R° között, legalacsonyabb febr. s legmagasabb jul. végén és aug. elején, középhőmérséklete 12,5 R°; a hőmérséklet különben csökken a mélységgel, igy pl. 80-90 m. mélységben az évi középhőmérsék már csak 10 R°. s változik az 8-14 R° között, legalacsonyabb a szine febr., legmagasabb okt. elején. Az apály és dagály naponként rendszerint csak egyszer áll be s a kettő közötti külömbség 0,4-0,6 meter.
A tenger állatvilága. Halban s egyéb tengeri állatokban a F.-i öböl elég gazdag. A tengeri halak közül legnagyobb tömegben az apró szardellák (Clupea sardina) fordulnak elő s vándorolnak a hőmérsékkel, mindenkor 9-10 R°.nyi hőmérsékü vizrétegben; a szardellákat tavaszszal a Scomberoidák családja követi, élükön a Scomber scombrusszal, melyek ápr.-től okt.-ig nagy seregben látogatják meg a Quarnerot s a legjövedelmezőbb nyári halászat tárgyát képezik (a halászat éjjel, világítás mellett történik). Az előbbiek társaságában előfordul a Scomber colias, Caranx trachurus és Exoticus Rondeletii; a Thynnus vulgaris s a Scomber Pelamys szintén nagy mennyiségben halásztatnak. Előfordul még a partmenti iszapos fenéken a közönséges angolna, a Mugil auratus falánk seregei gyakran még a sekély partokat is meglátogatják, a Mullus fajok nyáron szintén a part közelében kóborolnak, a hideg beálltával azonban a tenger mélyére vonulnak vissza. Zsákmányt vadászva, minden mélységet keresztül száguldoznak a nagy ragadozó halak, a Delphinus deplhis, D. phoceana s a nagy cápák, melyek közt az Alopias vulpes és Zygaena malleus (Sphyrna zygaena, pörölyhal) tünnek ki. Az Orthagoriscus molát néha egészen a tenger fölszinén halászszák. Ezeken kivül a kisebb-nagyobb rákfajok, skorpiók, kagylók, osztrigák stb. és más különféle tengeri hüllők nagy mennyiségben fordulnak elő.
F. éghajlata a tropikus felé hajló. Főjellegét képezi, hogy az esőzések késő őszre (okt. nov.-re) s tavaszra (ápr.) összpontosulnak s a nyári meleg rögtön beáll az áprilisi esőzések után, ugy hogy a nyár majdnem 5 hónapig tart. A hőmérsék átlaga télen + 6 C°, nyáron + 22,6 C°, legnagyobb középhőmérsék télen + 18,3, nyáron + 33,2 C°, legkisebb középhőmérsék télen - 3,7, nyáron + 10,7 C°. Az évi eső mennyisége 1180-2100 mm. közt változik, az esős napok száma sokszor az év 1/3 részét teszi s legnedvesebb az október hónap; záporesők gyakran fordulnak elő, de rövid tartamuak, hó ritkán esik; közép légnyomás 761,2. Az uralkodó szelek és tartamuk a következők:
| Északi szél Tramontana | 19 % |
| Északkeleti szél Greco, Bora | 28 " |
| Keleti szél Levante | 13 " |
| Délkeleti szél Scirocco | 9 " |
| Déli szél Ostro | 8 " |
| Délnyugati szél Libeccio | 9 " |
| Nyugati szél Ponente | 6 " |
| Északnyugati szél Maestro | 8 " |
Ezek közt legjellemzőbb a Bora (l. o.) és Scirocco (l. o.).
Topografia.
A város külső képe e század eleje, de különösen 1872 óta lényeges átalakuláson ment keresztül. Az ó-város egymás hátára épített, zegzugos szük sikátorok közt épült szennyes házain tul ma széles utcák mentén diszes, sőt palotaszerü köz- és magánépületek emelkednek, nem is szólva a kikötőről, mely a modern kereskedelem és a tengeri hajózás legfejlettebb igényeinek megfelelőleg van berendezve. Az utcák albonai kövekkel és lávával vannak kövezve, a korzó aszfalttal burkolva s az egész város csatornázva van. 1894. készült el a városi vizvezeték is, mely a Zvir forrásból látja el a várost és kikötőt kitünő ivóvizzel. A Giardino publico (városi népkert) terjedelmes, árnyas ligetein kivül ott van a Ferenc József-kert a szinház előtt, az Erzsébet-kert a kormányzósági palota előtt, a Scoglietto a Fiumara folyó mellett; ezeken kivül különös említést érdemel József kir. herceg tropikus növényzetben gazdag parkja, továbbá a tengerészeti akadémia szép kertje s ide sorozhatjuk az olasz jellegü siremlékeivel, sudár, sötétzöld ciprusaival pompás temetőt is. Templom mindössze csak 5 van F.-ban, u. m. a Chiesa del duomo, egyuttal római kat. plébániatemplom, a Benedek-rendü apácák temploma, a Chiesa di S. Girolamo, a kupolás S. Vito e Modesto-templom, - mind az ó-városban; végül a görögkeletiek temploma az uj-városban. Társas-káptalana a zengg-modrusi püspöki megyéhez tartozik.
Nevezetesebb középületek: a városháza, az 1885. megnyilt s 1200 nézőre, 900 villamos izzó- és 5 ivlámpával berendezett diszes szinház (l. az 1. ábrát),
1. ábra. Szinház.
a városi takarékpénztári épület, a kaszinó (l. a 2. ábrát)
2. ábra. Kaszinó.,
a városi fiu- és leányiskola, az árucsarnokok, a m. kir. tengerészeti hatóság palotája, a fővámház, a haditengerészeti akadémia (l. a 3. ábrát)
3. ábra. Haditengerészeti akadémia.,
a cs. és kir. gyalogsági kaszárnya, a m. kir. honvédkaszárnya, a kir. kormányzóság épülő palotája (l. a 4. ábrát)
4. ábra. Kormányzósági palota.,
végül említést érdemel a korzón levő városi torony, mint érdekes nmaradványa annak a négy toronynak, melyek a város egykori erődítményéhez tartoztak. A tornyon a város cimerén kivül egy kettős sas van, melynek karmai egy feldöntött amphorán nyugosznak, melyből viz ömlik alá; alatta F. jelszavával: «Indeficienter». A történelmi emlékü torony Lipót és VI. Károly császárok szobrával van diszítve. Nem messze ettől állnak még ép maradványai II. Claudius római császár diadalkapujának.
Lakosság.
A város lakossága lépést tartott politikai és gazdasági fejlődésével. Lakosainak száma a XVII. század végén még csak 2500 volt, de már 1780-ban 16000-re, 1870-ben 17800-ra emelkedett. Az 1880. évi népszámlálás szerint a lakosok száma 20981, a házak száma 1503 volt, mig 10 évvel később, 1890. lakosainak száma 29494-re (tehát 10 év alatt több mint 40 %-kal) emelkedett, mig a házak száma 1731 lett. Lakói tulnyomóan olaszok (13012), illyrek (6995), horvátok (3766) és vendek (2750); a magyarok száma csak 1062, mig a németeké 1495, a többi 69 tót, oláh, ruthén és szerb. Vallásra nézve csekély kivétellel római katolikusok (28483), ezenkivül van 489 izraelita, 225 ágostai evang., 98 ev. ref., 145 görög-keleti, 13 görög-kat., 1 unitárius és 40 egyéb ker. felekezetü.
Hatóságok, szervezet, pénzügy.
Politikai és közigazgatási hatóságok. A város közigazgatása autonom képviseleti alapon van szervezve, melynek élén 1872-ig egy elnök állt, ki ettől kezdve podesta elnevezést nyert. Az első podesta Vernuda Ernő volt, kit még ugyanabban az évben a jelenlegi podesta, Clotta János váltott fel. F. politikai hatósága élén a fiumei és magy.-horvát tengerparti kormányzó áll, s az ő kezében összpontosul az állami kormányzat minden ága. A várost magát egyébként autonom közigazgatási hatóság, t. i. a városi képviselőtestület kormányozza, élén a podestával. A tengerészeti ügyeket a kormányzó elnöklete alatt álló m. kir. tengerészeti hatóság intézi, és pedig ugy a tengeri hajózást, valamint a kikötői építkezéseket érintő ügyeket is. A tengerészeti hatóság hatásköre nemcsak F.-ra, de az egész magyar-horvát tengerpartra kiterjed. A kikötőbeli rendre közvetlenül a m. kir. révhivatal ügyel fel, mely a tengeri hatóságnak van alárendelve. A tengeri hatóság és a révhivatal hivatalos nyelve a magyar és olasz. Ezeken kivül a következő kir. közigazgatási hatóságok székhelye F., u. m. törvényszék (olasz tárgyalási nyelvvel), pénzügyigazgatóság, fővámhivatal, posta-, távirda- és telefonhivatal, tanfelügyelőség, cs. és kir. térparancsnokság, hadkiegészítő parancsnokság, m. államvasuti forgalmi főnökség, osztálymérnökség és mühelyfőnökség.
Konzulátusok. A kikötő nemzetközi forgalmára való tekintetből az idegen államok kereskedelmi és politikai érdekeit számos konzulátus képviseli F.-ban és pedig a következő országok részéről: Anglia, Argentinia, Chili, Dánia, Franciaorsz., Németország, Észak-amerika, Görögorsz., Hollandia, Olaszorsz., Oroszország, Portugália, Spanyolország, Svéd- és Norvégország, Szerbia és Törökország.
A kereskedelem és pénzügy a következő intézetek által van képviselve: kereskedelmi és iparkamara, kereskedelmi börze, kereskedelmi muzeum, magyar kereskedelmi társaság, osztr.-magy. bank, fiumei hitelbank, fiumei bank, magyar leszámítoló- és pénzváltóbank, városi takarékpénztár, népbank. Ugyancsak itt említjük fel a F.-ban székelő következő tengeri hajózási vállalatokat, u. m. az Adria m. kir. tengeri gőzhajózási részvénytársulat, a magyar-horvát tengeri gőzh. részvénytársulat, Quarnero tengeri gőzh. társ. és végül az Orient magyar tengeri gőzhajózási társulat. Mintegy 25 éven át állott fenn F.-ban az 1863-ban alapított viszontbiztosítótársaság fiumei hajók számára, melynél a 60-as évek végén s a 70-es évek elején állandóan mintegy 350 hajó volt biztosítva mintegy 10 millió frtot is meghaladó értékben. Ez a vállalat azonban 1880-tól kezdve a mindinkább erősbödő biztosítási verseny következtében hanyatlani kezdett; 1887 év végével teljesen megszünt.
Közművelődés.
A nevelés- és oktatásügy különböző ágai gondos ápolásban részesülnek F.-ban. E célra szolgálnak ugyanis 1. az ovodák, u. m. a nemeskéri Kiss Miklós kormányzó neje által 1850 körül alapított gyermekmenedékház, az árvaházzal kapcsolatos Mária-gyermekmenház, a gróf Zichy Ágoston kormányzó neje által 1885-ben alapított Klotild-menház és az 1892-ben megnyilt állami ovoda; 2. a különböző állami, városi és felekezeti iskolák, u. m. az állami elemi és polgári fiuiskola, az állami elemi és felsőbb leányiskola, mindkettő magyar tanítási nyelvvel; az állami főgimnázium, a kereskedelmi akadémia s a tengerészeti főiskola (a keresk. tengerésztisztek kiképzésére), mindhárom olasz tannyelvvel; az állami gépipari és hajógépészeti iskola, mely 1895. fog megnyilni és az egyedüli ily irányu iskolája az országnak; tannyelve magyar és olasz lesz; továbbá a városi elemi és polgári fiuiskola, a városi felső leányiskola, a városi 6 osztályu elemi fiuiskola, mindhárom olasz tannyelvvel, a róm. kat. elemi leányiskola a Mária-árvaházban és a Szent-Benedek-rendi apácáknál, s ugyancsak állami horvát főgimnázium horvát tannyelvvel; végül különös említést érdemel a Ferenc József hadi tengerészeti akadémia 130 benlakó növendékre berendezve, német tanítási nyelvvel. E helyen kell felemlítenünk a városi könyvtárt és muzeumot, melyek a fiuiskola diszes palotájában vannak elhelyzve, valamint a tengerészeti hatóság palotájában levő tengerészeti muzeumot. Hirlapok: Fiuméban három olasz nyelvü napilap, ugymint La Bilancia (mely a tengeri forgalomra vonatkozó hivatalos jelentéseket és kimutatásokat is közli), La Varieta és La Voce del Popolo, továbbá a Magyar Tengerpart cimü társadalmi és közgazdasági s az Egészség cimü hetilap jelenik meg. Jótékonysági intézmények: Mária-árvaház (alapította gr. Szápáry Géza kormányzó neje 1881.), szegények háza, kapcsolatban fiuárvaházzal (fentartja a város), magyar vöröskeresztegylet, városi kórház, katonai kórház, Chevra Kadisha izraelita jótékonyegylet, végül az olasz jótékonysági egylet, kereskedők kölcsönös segélyegylete. Egyletek és körök: A vallási, tudományos és egyéb társaskörök és egyesületek nagy száma élénken tanuskodik a város magasabb fejlettségéről. Ilyenek a természettudományi társulat, irodalmi kör, tanító egyesület, francia kör, hazafias kaszinó, filharmonikusok egyesülete, magyar daloskör, iparegyesület, fiumei munkásegylet, horvát kaszinó, fiumei alpesi kör, fiumei magyar turista-egyesület, fiumei vadászegylet, lovaregylet, fiumei tornaegylet, Quarnero-csolnakegylet, fiumei evezősök köre, önkéntes tüzoltóegylet, hadastyánegylet, munkásházakat építőegyesület.
Ipar.
Hajóépítő ipar. Régibb időben, amidőn még csaknem teljesen vagy tulnyomóan vitorlás fahajók közvetítették a tengeri forgalmat, nagy mértékben ki volt fejlődve a hajóépítő ipar. F. előtt a tengerpart egész hosszában hajóépítő telepek voltak, amelyek azonban a gőzhajózás fejlődésével mind szükebb térre szorultak s helyüket a partok feltöltésére épült nagy épületcsoportok foglalták el, melyek F.-nak nagyvárosi és kiváló kereskedelmi jellegét megadták. A hajóépítő ipar különösen 1840-től kezdve vett nagyobb lendületet s fokozódott egész 1856-ig, mely idő alatt évenként 12-35 hajó épült F.-ben átlag 300-400 tonna tartalommal, s volt olyan év (1855), amidőn a F.-ban épített hajók értéke meghaladta as másfélmillió forintot. Még 1862. is 12 hajógyár volt F.-ban, mintegy 50 ezer négyszögméternyi területen, összesen 150 munkással. Az 1833-tól 1882-ig terjedő 50 év alatt épült F.-ban összesen 640 hajó mintegy 220000 tonnatartalommal, melyek értéke meghaladta a 20 millió forintot. A gőzhajózás terjedésével a fiumei hajóépítő ipar mind szükebb térre szorult s csak itt-ott épültek egyes kisebb vitorlások a parti hajózás vagy halászat céljaira, mig 1883-ban ez az iparág végleg megszünt F.-ban. A hajóépítő iparnak ujabb lendületet van hivatva adni az 1894. az u. n. bergudi öbölben államsegélylyel épült nagy hajógyár és sikló (Howaldt és társa-féle), kapcsolatban a fiumei dock-vállalattal, melynek óriási uszódockja (vizrebocsáttatott 1894 máj. 3.) lehetővé teszi a legnagyobb hajóknak is a fiumei kikötőkben való kijavítását, mig a hajógyárban a legmodernebb nagy tengeri hajók építhetők.
Gyárak és ipartelepek. F. természeti fekvésénél fogva és mint a magyar korona országai tengeri kereskedelmének egyetlen gócpontja, tág teret nyit a legkülönbözőbb és a legnagyobb arányu ipari tevékenységre, amiről több hirneves gyár tesz tanuságot. Első helyen kell ezek közt megemlíteni az 1827. alapított Smith- és Meynier-féle papirgyárat, mely Angliába és Amerikába szállítja kitünő gyártmányait s évi termelése mintegy 16000 mmázsára rug. 1851. állíttatott fel a régi cukorgyár helyén (melyet a kincstár 100000 pengő forinton vett meg) a m. kir. dohánygyár, melyben 1893-ban 2267 munkással 1 1/4 millió kg. dohányt dolgoztak fel s mintegy 55 millió különféle szivart, 232279480 drb szivarkát, 89461 kg. pipadohányt készítettek. Világszerte ismeretes a Withehead-féle topedó-gyár, mely a hadi tengerészetek részére a torpedók százait készíti; ugyencsak nevezetes az 1882-ben létesített nagyszabásu rizshántológyár, mely évenként mintegy 400000 mmázsa nyers rizst dolgoz fel, továbbá az 1883. felállított kőolajfinomító gyár évenkint mintegy 500000 métermázsát meghaladó termelésével, továbbá az 1873. létesített gázgyár, melynek évi termelése 20 év alatt megháromszorozódott s már eléri a 900000 köbm.-t. A vegyi termékek gyára szintén nagy lendületet mutat s mig évi termelése 1872. 11648 mmázsát tett, 1893-ban ennek mintegy négyszeresére emelkedett, meghaladván a 45000 mmázsát. A hus- és zsirkészítmények iparszerü üzése 1891. indult meg, de szappangyárai F.-nak már régebben is voltak, de azok termelése nem igen fokozódik s nem haladja meg az évi 4000 mmázsát; ujabban a művajgyártás is kezd tért hódítani, bár kisebb mértékben, évenkint mintegy 600 mmázsa termeléssel. Az utóbbi időben műecetgyár is létesült mintegy 6000 mmázsa évi termeléssel, 1891-ben létesült egy selyemszövetgyár is, az első évben mintegy 25000 mmázsa termeléssel, de működését 1892-ben beszüntette. Tésztagyárak mintegy 10 év óta vannak működésben 8-10 ezer mmázsa évi termeléssel. A malomipar kifejlődésére a viszonyok F.-ban nem látszanak kedvezőknek, minthogy az évi termelés 1875 óta 80-178 ezer mmázsa közt ingadozik s 1892. a 100 ezer mm.-t sem érte el. A Simonich- és Ruzic-féle bőrgyárak működése hasonlóképen majd emelkedést, majd visszaesést mutat s az 1878-1893. évi időszakban az évi termelés 8-13 ezer mmázsa közt ingadozott, az utolsó években hanyatló irányzat mellett, alig érvén el a 8 ezer mmázsát is. A hordógyár, mely főleg boros és lisztes hordókat készít, 1888 óta szintén változó eredménynyel dolgozik s mig első évi termelése 99600 darabot tett, már 1889-ben 264486, de már 1892. csak 190900 drbot készített. A vratai hajlított butorgyár 1882 óta áll fenn s évi termelése 120-200 ezer darabra terjed. Téglagyár 1878-tól 1881-ig volt működésben, de azóta szünetel, mert nem bir versenyezni az olcsón szállított olasz gyártmánynyal.
Kikötő.
F. kikötője szinte páratlanul álló, nagy arányu fejlődést mutat. Az elmult századokban a korlátolt mérvü tengeri hajózás kezdetleges igényeit a kikötőül szolgáló Fiumara-torkolat s a természetes part is kielégítette s csupán a vesztegzár alá került hajók menedékhelyéül épült a XVIII. század elején a mostani katonai élelmezési raktár helyén állott vesztegintézet előtt egy kisebb terjedelmü kikötő, melyet a vesztegintézetnek Martinschizzába történt áthelyezése után (1841) a cs. és kir. tengerészeti akadémia használt naszádkikötőül, de magánhajók is kiköthettek benne, mignem 1872. a m. kir. államvasuti pályaudvar létesítésekor ezt is feltöltötték. Külön kereskedelmi kikötő építését már 1766. tervezték és pedig egyrészt a város előtti tengerpart nagyobb mérvü feltöltésével, másrészt egy gátakkal körülvett szük bejáratu kikötő építését tervezték a Fiumara-folyótól keletre, a mai u. n. Delta-terület helyén. Ez a kikötő azonban nem létesült. Jóval később, 1832. tervezték a Fiumara-folyó torkolatának áthelyezését, hogy a csatornának partfalakkal is ellátandó részét használhassák rendes kikötőül, ami később az 50-es években csakugyan be is következett s ez a csatornaszakasz a kisebb vitorlás hajóknak ma is igen alkalmas kikötőjük.
A kikötő tulajdonképeni rendszeres kiépítését István nádor főherceg kezdte meg 1847., azonban az építkezések igen lassan haladtak előre s amidőn F. 1868. Magyarországhoz visszakapcsoltatott, a kikötő csupán az Adamich előkelő fiumei patriciusról nevezett 61 m. hosszu, 16 m. széles kis moló, a 130 m. hosszu Lido, a 200 m. hosszu keleti rakpart és a 250 m. hosszu Mária Terézia-molo (hullámgát) által határolt kis vizmedencéből állott, melyet a 33 m. széles, 500 m. hosszu s 280 m. hosszu hullámgát által védett Fiumara-csatorna-kikötő egészített ki, mely 5 ha. vizfelülettel és 5000 m. hosszu rakodóparttal birt. Ebben a helyzetben találta a magyar kormány a fiumei kikötőt 1870., midőn annak kormányzatát átvette. Ettől kezdve nagyszabásu céltudatos tevékenység indult meg egyrészt a kikötőnek az ország belsejével leendő vasuti összeköttetése, másrészt a kikötő további kiépítése és megfelelő felszerelése iránt. 1874. elkészült és megnyilt az állam által épített Károlyváros-fiumei vasut, F.-ban a tengerpartnak mintegy 1400 m. hosszban való nagy kiterjedésü feltöltése által létesült (1871-72) az államvasuti pályaudvar s már 1872. megindult a kikötő építése a m. kir. államvasutak közegei által készített s Pasqual francia mérnök által felülvizsgált terv szerint, mely munkákra a magyar törvényhozás az 1871. XIX. t.-c.-kel 13120000 frtot engedélyezett. Ezen terv alapján felépült az 1871-79. évi építési időszakban a 170 m. hosszu Szápáry -rakpart, a 65 m. hosszu Sanita-rakpart, a 150 m. hosszu és 80 m. széles Zichy-molo s feltöltetett a későbbi Stefánia-rakpart mögötti terület, végül a Mária Terézia-hullámgát (a régebben épült szakasznak is 12 méterre való kiszélesítésével) 725 méterrel meghosszabbíttatott, ugyszintén kiépült a haditengerészeti akadémia előtt az annak czéljaira szolgáló naszádkikötő; mely munkálatok összesen 5637141 frtba kerültek. Ugyanazon időszakban épült a Zichy-molon a II. és III. sz. tárház 192211 frt költséggel. A kiviteli forgalom nagymérvü emelkedése sürgősen követelte a kikötő építésének továbbfolytatását s ezért már 1880. ujból hozzáfogtak a munkához s miután 1884. egy szakértői enquet a kikötőnek még 1871. megállapított tervén jelentékeny módosításokat tett s a kikötő további fejlesztésének alapjául a Hajnal Antal akkori főmérnök által készített tervet fogadta el, melynek alapján egész 1888. év végeig szakadatlanul folyt az építkezés s ezen idő alatt kiépült a 250 m. hosszu Stefánia-rakpart, a 160. ill. 200 m. hosszu, 80 m. széles Rudolf-molo s feltöltetett a part a későbbi Ferenc Salvator-rakpart hosszában mintegy 90 m. szélességben egész a naszádkikötőig s onnan ugyancsak az államvasuti pályaudvar kibővítése céljából további 850 m. hosszban egészen a szintén ezen építési időszakban 1883-84. épített kőolajkikötőig. Ez évben ugyanis egy nagy kőolajfinomító gyár állíttatván fel F.-ban, sürgősen szükséges volt a nagy kikötőtől lehetőleg távol, teljesen elkülönített kőolajkikötő építéséről gondoskodni, mely akként helyeztetett el, hogy közvetlen a kőolajfinomító gyár előtt azzal szerves kapcsolatban álljon. Ez a kőolajkikötő egy 180 m. hosszu rakpart, É-ról D-nek s onnan keletről nyugat-felé hajló 325 m. hosszu hullámgát s 70 m. hosszu záró gát által határolt 1,8 ha. terjedelmü vizmedencéből s megfelelő kiterjedésü rakodó területből áll. A kikötő csővezeték által van a kőolajmedencékkel összekötve, ugy hogy a tank (tartány) hajóban érkező nyers kőolajat a hajóból közvetlenül a medencékbe szivattyuzzák, mig a tisztított kőolajat vasuton szállítják el tartánykocsikban. Ez a kőolajkikötő öszszesen 1243281 frtba került. Ugyancsak ebben az építési ciklusban készült a Fiumara-csatorna és a Recsina-folyó közötti u. n. Delta-terület feltöltése mintegy 100 ezer m2 kiterjedésben, végül mintegy 300 m.-rel meghosszabbíttatott a Mária Terézia hullámgát. Ezek a munkálatok együttvéve 7284803 frt költségbe kerültek. Ugyanezen időszak alatt épült a tengerészeti hatóság palotája a Sanita-rakparton 238605 frt költséggel, továbbá a IV., V. sz. raktár a Zichy-molon 180537 forint költséggel, a VI., VII. VIII. sz. hármas nagy raktár a Stefánia-rakparton 804502 frt költséggel, ugyszintén ezekben a raktározás megkönnyítésére szolgáló vizerőmű, illetve vizi erővel hajtott emelőgépek 117000 frt költséggel, végül az államvasuti I, és II. sz. raktár a későbbi Ferenc Salvator-rakpart mögötti feltöltésen. A kikötő kijáratának jelzésére ugyanezen időszakban egy vasból készült világító torony állíttatott fel a Mária Terézia-hullámgát végén, de mivel ez az időszakos meghosszabbítás következtében folytonos ülepedésnek volt kitéve, a világító torony eltávolíttatott s csak 1894. állították azt ismét fel, azonban nem többé a hullámgáton, hanem a pályaudvar és országut szélén, ott ahol a déli vasut az országutat átszeli. A kikötő forgalmának folytonos és rohamos fejlődése, különösen pedig a faforgalomnak óriási növekedése szükségessé tette egy külön fakikötő létesítését, amire legalkalmasabbnak kinálkozott a Delta-farakhely kibővítésével a Fiumara-torkolat előtt egy megfelelő kikötő építése, ezzel egyidejüleg elhatároztatott a nagy kikötő némi kibővítése is Hajnal Antal mérnök és min. osztálytanácsos tervei szerint, aki a fiumei építési munkálatokat 1878 óta vezeti. Ez az ujabb munkasorozat az 1889-94. években hajtatott végre a Gregersen G. és fiai és zimonyi Schwarcz Ármin és fia társvállalkozók által mintegy 5 1/2 millió forint költséggel. Ezen idő alatt kiépült a fakikötő (melyet 1892. az akkor elhunyt kereskedelmi miniszter emlékére Baross Gábor-fakikötőnek neveztek el). Ez egy 400 m. hosszu hullámgát és két (egyenkint 65 m. hosszu) zárgát által védett, mintegy 6,5 hektár terjedelmü (360 m. hosszu és 180 m. széles) vizmedencéből, egy 100 m. hosszu moloból és a megfelelő rakodópartokból áll s a nagy kikötővel a Mária Terézia-hullámgát tövének átvágása által létesített 18 m. széles csatornával van összekötve. Ezen fakikötővel kapcsolatban a farakodóhelyek kibővítése céljából feltöltetett a Recsinán tul levő u. n. Brajdicán 45000 m2-nyi terület mintegy 200000 frt külön költséggel. A Brajdica a Deltával a Recsinán át vezető két vashiddal s a Delta a várossal a Fiumarán át vezető 2 vasuti forgó hid által van összekötve. Ugyanezen építési időszak alatt kiépíttetett továbbá a 350 m. hosszu Ferenc Salvator-rakpart s a 120 m. hosszu, 80 m. széles Mária Valéria-molo, 20 m.-rel megszélesbíttetett a keleti rakpart, létesíttetett a helyi hajóközlekedés céljaira a Lido-rakpartból kiágazólag egy 40 m. hosszu és 15 m. széles kis molo s a Mária Terézia-hullámgát is 100 m.-rel meghosszabbíttatott s a bergudi öbölben a torpedo és vegyészeti gyár közt, közel az isztriai határhoz felépíttetett 1893-94-ben 17000 m2-nyi területen az államilag segélyezett nagy hajógyár egy 100 méter hosszu, 80 m. széles 1: 25 hajlásu siklóval.
5. ábra. Elevátor.
Ugyancsak 1894. az államvasutak pályaudvarának sürgős kibővíthetése céljából a kőolajkikötőtől keletre feltöltetett 650000 forint különköltséggel mintegy 84000 m2-nyi terület. Ezen időszakban épült továbbá a Rudolf-molon a IX., X. és XII. sz. tárház mintegy 350000 frt költséggel, a magy. leszámítoló és pénzváltóbank nagy elevátora (l. az 5. ábrát) a Ferenc Salvator-rakparton 360000 frt költséggel, egy kisebb raktár a Rudolf-molo tövén és egy a tengeri hatóság palotája előtt, egy 100 méter hosszu és 50 méter széles zárt fahangár a borraktározás céljaira a Mária Valéria-molón 27000 frt költséggel, végül a Ferenc Salvator-rakparton egy kétemeletes kávéraktár (1894) 280000 frt költséggel. Ugyancsak erre az időre esik a magyar kir. államvasutak uj pályaházának építése (1890), a kikötő és pályaudvar villamos világítási berendezésének (1892) és a városi vizvezetékkel kapcsolatos kikötőbeli vizvezeték létesítése (1894). A kikötő teljes kiépítése azonban ezzel még nincs befejezve, sőt már a legközelebbi jövőre kilátásba van véve a Brajdica-farakhely kiépítése s ott egy külön fa-pályaudvar létesítése, továbbá a nagy kikötőben a Mária Terézis-hullámgát meghosszabbítása 400 m.-rel, a Mária Terézia-molotól Ny-ra folytatólagosan egy uj rakpart 300 méter hosszal és egy 120 méter hosszu, 80 méter széles uj molo, ezután egy 100-120 méter hosszu ideiglenes záró molo, az e mögött fekvő terület feltöltésével, továbbá nagy raktár, a hajógyári telep kibővítése s ezzel kapcsolatos munkák összesen mintegy 12 millió forint költséggel. A kikötőnek ebben a keretben egész a kőolajkikötő hullámgátja végeig menő még további kiépítése már szintén tervezve van, ennek létesítése azonban csak a késő jövő feladata.
Az építés-mód, mely szerint a F. kikötő fent jelzett művei létesültek, röviden a következőkben foglalható össze: A partok, molok és hullámgát kisebb kövekből és kőtörmelékekből álló ugy n. vegyes anyaggal töltetnek fel, melyből egy köbméterre mintegy 1600-1800 mm. esik. Ez képezi mindegyik építmény magvát, melynek vizalatti lejtői az elmosatás ellen 3,5 m. vastagságban nagy kövekkel (drbonként 3,3-2 tonna sulyu), ugy n. természetes zömökkel burkoltatnak. Ez a lejtő a O viz, vagyis a legalacsonyabb apály szine alatt 6,5-7,5 méter mélységben megszünik s onnan kezdve ugy a rakpartok és molok, vmint a hullámgátak 6 m. magasságban 4 sor u. n. mesterséges zömből (terméskövekből és santorinföldből a munkahelyen felépített 3,70 m. hosszu, 2 m. széles és 1,5 m. magas négyszögü terméskőtömbök), az elhelyezés végett 0,3-2 oldalrovátkával ellátva, épült 3,7 m. vastag falból s onnan a O viz szine fölött 2,72 m. magas faragott kőfalazattal építtetnek. Ebbe a falazatba vannak beépítve a megfelelő kötőhánkák és oszlopok, valamint a szükséges lépcsők is. A hullámgátak a nyilt tenger felől védő fallal is el vannak látva s emögött a hullámok megtörése céljából a O viz alatti 5 m. mélységből a hullámfal tetejéig érő drbonként 5 tonna (= 2,5- 3 m3) sulyu kövekből álló 3,5 m. vastag természetes zömburkolattal láttatnak el. - Ezen építményekhez a kőanyagot a Fiume környékén levő bányákban fejtik s részint nagy és kis hajókkal, részint kocsikkal szállítják a hely szinére. 1872-1893. év végéig kiépítettek összesen 14 3/4 millió tonna (mintegy 8 millió köbméter) követ, mely a következő bányákból került ki:
A köveket a bányákban nagy és kis aknák, illetve tárnák segélyével fejtik, a robbantáshoz közönséges lőport, diorexint és dinamitot használnak. A nagy akna töltése 300-20000 kgr. közt váltakozik, s az egy ily nagy akna segélyével robbantott anyag néha meghaladja a 60-80 ezer tonnát is. Az 1872-1893. időszakban a nagy kőbányák robbantási eredménye a következő volt:
A nagy aknáknál egy köbméter anyag termelése átlag 0,39 kgr. robbantó anyagot igényelt.
A kikötő vizmélysége a rakpartok és molok mellett 6,5-7,5 m., ugy hogy a legnagyobb tengeri hajók is a part mellé állhatnak s közvetlenül rakodhatnak, minélfogva F. az elsőrangu tengeri kikötők közé tartozik.
A kikötő építési költsége. Magának a kikötőnek (a raktárak és egyéb felszerelések kivételével) az építése 1873-tól 1894 év végéig összesen mintegy 20 millió forintba kerül. Ehhez hozzászámítva a fiumei régi kikötő és a Fiumara-csatorna 3/4 millió frtnyi értékét, továbbá a hatósági palota, raktárak és egyéb felszerelések és berendezéseknek mintegy 3 1/4 millió frtot tevő értékét, a fiumei kikötő összes építményei és felszerelései 1894. év végével kerekszámban mintegy 24 millió frt értéket képviselnek.
A raktárak pincével vagy anélkül egy, illetve két emeletes vasvázas és vasfedelü kő- és téglaépítmények. Különös fontosságu ezek közt a m. leszámítoló és pénzváltóbank által 1890-ben épített gabonaelevátor, 62 tartánynyal, 12000 tonna befogadó képeséggel. Az elevátor az emeletig tégla, azonfelül faszerkezettel bir s hullámos bádoggal van borítva. El van látva a gabona tisztítására, szellőztetésére és osztályozására szolgáló gépekkel, melyek hajtására 6 drb egyenkint 20 lóerejü villamgép szolgál. Az 1894-ben épült kávéraktár a kávéüzletet lesz hivatva F.-ban meghonosítani. Az 1894 év végéig a tengeren elszállítandó vagy érkezett áruk raktározására a Zichy-molon, a Sanita- és Stefánia-rakparton, a Rudolf-molon, a kávétár beszámításával, 12 kikötői raktár épült, mintegy 50000 m2 területtel, melyek több mint 3400 vasuti kocsirakományt fogadhatnak be. Ezekhez járul az államvasutak 3 nagy raktára 3400 kocsirakomány és az elevátor 1200 kocsirakomány befogadó képességgel; ugy hogy ez összes raktárakban mintegy 8000 vasuti kocsirakomány áru helyezhető el, s összesen évi 600000 tonna áruforgalom lebonyolítását közvetíthetik. Kiegészíti ezeket az 1893-ban a Mária Valéria-molon épült faszerkezetü bőrraktár 5000 m2 területtel. Ezek a raktárak egyrészt ugy egymásközt, valamint az államvasutak pályaudvarával vasuti vágányokkal vannak összekötve, másrészt a hajóállások közvetlen közelében vannak, ami az áruk ki- és berakását fölöttébb megkönnyíti.
A kikötő 1894. évi állapota a következő: Hullámok, rakpartok és molok. A) A nagy kikötőben: 1. A külső hullámgát az u. n. Mária Terézia-molo, mely az egész kikötőt védi a hullámzás ellen s abban nyugodt vizállást biztosít, 12 m. széles, 1419 m. hosszu. 2. A Mária Terézia-molo tövén egy 18 m. széles nyilás forgóhiddal, mely a nagy kikötőt összeköti a fakikötővel. 3. A keleti rakpart 170 m. hosszal. 4. A Lido-rakpart 240 m. hosszal és egy 40 m. hosszu, 15 m. széles kis moloval. 5. Adamich-molo 61 m. hosszu és 16 m. széles. 6. A Szápáry-rakpart 180 m. hosszban. 7. A Sanita-rakpart 14 m. hosszu. 8. A Zichy-molo 150 m. hosszu és 80 m. széles, 12000 m2 területtel. 9. A Stefánia-rakpart 250 m. hosszu. 10. A Rudolf-molo 210 m. hosszu, 80 m. széles, 16800 m2 területtel. 11. A Ferenc Salvator-rakpart 360 m. hosszu. 12. A Mária Valéria-molo 120 m. hosszu, 80 m. széles, 9600 m2 területtel. B) A naszádkikötőben 10 m. part, 80 m. hullámgát. C) A kőolajkikötőben 340 m. rakpart, 250 m. hullámgát. D) A Baross Gábor-fakikötőben: 1. Hullámgát 430 m. hosszu, 12 m. széles. 2. Molo 110 m. hosszu, 30 m. széles, 3300 m2 területtel. 3. Keleti rakpart 180 m. hosszu. 4. Északi rakpart 400 m. hosszu, 24000 m2 területtel. 5. 2 záró gát egyenkint 65 m. hosszu, 12 m. széles. Ezen kikötő rakodóhelyéül szolgál a Delta farakodóhely 142000 m2 s a Brajdica farakodóhely 45000 m2 területtel. E) Fiumara-csatornában 970 m. hosszu rakpart.
Az összes rakodópart hossza:
| a nagy kikötőben | 2582 méter |
| a kőolaj " | 340 " |
| a naszád " | 100 " |
| a Fiumara-csatornában | 970 " |
| a Baross-kikötőben | 917 " |
| ------------------------------------------------- |
| Összesen: | 4809 méter |
A hullámgátak hossza
| a nagy kikötőben | 1319 méter |
| a kőolaj " | 250 " |
| a naszád " | 86 " |
| a Baross-kikötőben | 430 " |
| ------------------------------------------------- |
| Összesen: | 2085 méter |
A nagy kikötő rakpartjai mellett (a hullámgát kivételével) elhelyezhető 23 nagy gőzös és 7 kisebb parti gőzös, valamint 40 vitorlás hajó. A kőolajkikötőben rakodhatik 6 hajó. A Baross Gábor-fakikötőben elhelyezhető 5 nagy gőzös és 6 kisebb hajó. A Fiumara-csatornában 80 parti vitorlás számára van hely. A nagy kikötőben azonban szükség esetén még több hajó is elhelyezhető, 12 bója segélyével két sorban levén a hajók felállíthatók; ezeken a belső bójákon felül van még 7 a hajók műveleteinek megkönnyítésére. Az előkikötőben 10 bója van elhelyezve.
A kikötő vizfelülete a következő:
| a nagy kikötőben | 41,8 ha |
| a kőolaj " | 1,9 " |
| a naszád " | 0,1 " |
| a Baross " | 6,5 " |
| a Fiumara-csatornában | 1,7 " |
| ------------------------------------------------- |
| Összesen: | 52,0 ha. |
védett vizfelület, ezenfelül 15,5 ha. előkikötő.
A feltöltött terület:
| a nagy kikötőben | 28,0 ha |
| a kőolaj " | 4,3 " |
| a naszád " | 0,2 " |
| a Delta-főrakhelyen | 12,2 " |
| a Brajdica | 4,5 " |
| ------------------------------------------------- |
| Összesen: | 44,1 ha. |
Az ebből nyilt rakodásra szolgáló területen elhelyezhető összesen 6000 vasuti kocsirakomány áru.
Rakodó hidak és daruk. Az áruknak a hajókba való berakása, illetve az azokból való kirakása céljából 33 rakodóhid áll rendelkezésre. Sulyosabb áruk rakodására 3 álló daru szolgál 1 1/2, 2, illetve 10 tonna emelő erővel. Ezeken kivül van a kikötőben egy nagy uszó gőzdaru 60 tonna emelő képességgel.
A hajók vontatása és veszélyben levő hajók kisegítése végett két állami gőzös áll mindig készen a kikötőben, melyek egyike, netaláni tüzveszély esetére, tüzoltó fecskendővel is fel van szerelve.
A kikötő vizvezetéke 1894-ben létesült. Vizét az ugyanezen évben épült városi vizvezetékből kapja. Fel van szerelve megfelelő csapokkal, közkutakkal és tömlőkkel a hajóknak vizzel való ellátására.
A kikötő villamos világítása 1892 nov. 1. tétetett üzembe. Az áramfejlesztő telep a pályaudvaron van s onnan vezettetik az áram transzformátorok segélyével a lámpákhoz. A kikötők külső világítására 30 drb egyenként 12 amperes ivlámpa és 22 drb egyenként 16 gyertyafényü izzólámpa szolgál. A raktárak szintén villamvilágítással vannak olyképen felszerelve, hogy minden 20 m2-nyi terület egy 10 gyertyafényü izzólámpával megvilágítható. Ezenkivül a rakodó hajók belső megvilágítására 12 drb egyenként 100 gyertyafényü hordozható izzólámpa szolgál. A világító torony szintén villamvilágításra van berendezve s a párisi Lemonier cég által készített lencserendszerrel és időnként erős tüzet mutató forgószerkezettel ellátott lámpája 20 tengeri mérföldnyire világít.
Kereskedelem
A magyar tengeri kereskedelmi hajók állományában 1871 óta igen lényeges átalakulás észlelhető. Az 1871. évi lajstromozás ugyanis összesen 386 csupán vitorláshajót tüntet ki 83420 tonna tartalommal (ezek közt volt 165 hosszujáratu 78838 tonna tartalommal, 16 nagypart hajózásu 1637 tonna tartalommal és 205 kisparthajózásu vitorlás 2945 tonnával), gőzös nem volt egy sem. Ezzel szemben az 1892. év végén a hawinjáratu magyar tengeri kereskedelmi hajók lajstromában összesen 96 hajó volt beiktatva 37081 tonna tartalommal, 1263 főnyi legénységgel és pedig 73 vitorlás 34495 t. tartalommal, 780 főnyi legénységgel és 23 gőzös 22576 t. tartalommal, 483 főnyi legénységgel és 3960 lóerejü gépekkel; volt ezenkivül 1 nagy parthajózásu vitorlás 148 tonna tartalommal és 6 főnyi legénységgel; 144 kis parthajózásu tengerihajó 4055 tonnával, 500 főnyi legénységgel; ezek közül 114 vitorlás 1846 tonnával, 335 főnyi legénységgel és 30 gőzös 2209 tonna tartalommal, 165 főnyi legénységgel, 1321 lóerejü gépekkel, vagyis összesen 188 vitorlás 36489 tonna és 53 gőzös 24785 tonna tartalommal.
Hajózási vállalatok. F. tengeri forgalmában igen jelentékeny szerepet játszanak azon ottani hajózási vállalatok, amelyek egyrészt a világforgalomban hivatvák a magyar kereskedelem érdekeit szolgálni, másrészt a parti hajózási szolgálatot látják el. A világtengereken a magyar kereskedelmet az «Adria» m. kir. tengerhajózási részvénytársaság szolgálja első sorban, melynek e célból a magyar kormány 1891-től 1901-ig terjedő 20 éven át évi 570000 frt államsegélyt nyujt, minek fejében a társaság köteles azon szerződésileg biztosított járatokat fentartani, melyek a magyar kiviteli és behozatali forgalom érdekeinek legmegfelelőbbek, s általában köteles a magyar kereskedelem érdekeit szolgálni. A társaságnak 1893 végén 24 nagy áruszállító gőzöse van, egyenkint 130-230 effektiv lóerővel 900-2300 teljes tonna tartalommal (Báró Kemény, Adria, Tisza, Jókai, Tibor, Szápáry, Széchenyi, Zichy, Matlekovics, Baross, Carola, Árpád, Buda, Szent István, Szent László, Báthori, Zrinyi, Rákóczi, Andrássy, Mátyás király, Deák, Nagy Lajos, Kálmán király, Petőfi). A parti hajózást az ugyancsak állami segélyben (évi 150000 frt) részesülő «Magyar-horvát tengerhajózási részvénytársaság» látja el összesen személy és áruszállításra berendezett 16 gőzhajóval, melyek effektiv lóerő száma 20-150, teljes tonna tartalma 45-520 közt változik (Abbazia, Budapest, Croatia, Dalmazia, Fiume, Hrvat, Hungaria, Ika, Nehaj, Seng, Sibyl, Pola, Velebit, Vinodol, Zágráb, Stefánia). A Quarnero-társulat egy nagyobb kerekes személyszállító hajójával, az «Eneo»-val a fiume-abbaziai közlekedést tartja fenn, mig a Schwarz-féle vállalat «Villám» és «Venezia» nevü gőzösei Fiume-Ancona és Fiume-Velence közt közlekednek. Az Orient magyar gőzh. társulat «Orient» nevü nagy gőzöse a világtengereket járja, mig a kőolajfinomító gyár «Etelka» nevü tartányos gőzhajója 230 eff. lóerővel és 2373 teljes tonna tartalommal nyers kőolaj szállítására szolgál.
A kikötő hajóforgalma szinte páratlanul álló rohamos fejlődést mutat, minek igazolásául szolgálnak a következőszámszerü adatok. A kikötőbe érkezett (terhelve és üresen):
A legutóbb lefolyt 40 év alatt tehát bár a F.-ba közlekedő teherhajók száma közel 1000-el csökkent, azok tonnatartalma meghétszereződött, ami már egymagában is fényesen illusztrálja a hajózási forgalom igen jelentékeny emelkedését.
Az 1892. évi hajóforgalomban a magyar és osztrák lobogóju hajók:
vettek részt. Az összforgalomból tehát 84 % esik a magyar és osztrák lobogóra, mig csak 16 % a külföldire, melyben Anglia 245 nagy gőzösével és Olaszország 1000-et meghaladó vitorlásaival és 85 gőzösével vett tulnyomó részt.
F. tengeri forgalma régebbi időkben kizárólag Krajnára és Olaszországra szorítkozott, mignem III. Károly (mint osztrák császár VI-ik) erélyesen felkarolta F.-t és a magyar tengermellék ügyét. A passzarovici béke után a törökökkel előnyös kereskedelmi szerződést kötött s megnyitotta a szabad hajózást kelet felé. Ő alapította a keleti társulatot a kizárólagos kereskedés szabadalmaival Levante- és Portugáliába, F.-t szabad kikötővé tette, építette a Karolina-utat és Porto-Ré kikötőjét, egy holland társulatot F.-ba hivott cukorfinomító gyár felállítására (melynek helyén és épületeiben ma a dohánygyár van) s végre mindazon kereskedőknek, kik F.-ban letelepednek, az osztrák lobogó oltalmát biztosította.
1768-ban 82 görög nem egyesült család menekült Török-Boszniából F.-ba, kiknek Mária Terézia megadta az osztrák állampolgári jogot, II. József császár ingyen adott nekik telket paplakra és templomra s megengedte nekik egy kereskedelmi tárulat alapítását 200000 frt tőkével s szabadalmazott törvényszéket is állított fel számukra. F. sokat köszönhet ennek a gyarmatnak, mely egészen uj életet öntött F. kereskedelmébe. Jelentékenyen hozzájárult ehhez I. Ferenc császár alatt 1800-ban a 17 mérföld hosszu Lujza-ut építése, mely F.-ét Károlyvárossal, illetve Szlavoniával s a Dunántullal összekötötte, ennek volt köszönhető, hogy F. kereskedése akkoriban az egyébként kedvezőtlen körülmények dacára, csaknem 2 millió bécsi mázsára (több mint 1 millió mm.-ra) rugott. VI., illetve III. Károly, Mária Terézia és I. Ferenc törekvéseinek sikerült F.-ban és a magyar-horvát tengerpart más kikötőiben is (u. m. Buccariban, továbbá Porto-Rében, melyet a «Karolina»-ut és Zenggben, melyet a «József»-ut kötött össze Károlyvárossal, illetve Szlavoniával és Magyarországgal) élénk kiviteli kereskedést létrehozni; tüzi- és épületfa, deszka, léc- és hordódonga, dohány, repce és gabona a legnagyobb kelendőségnek örvendtek, mig ellenben gyarmatáruk, füszerek, olaj és déli gyümölcsök képezték a beviteli kereskedés tárgyát Horvát-Szlavonországba, az akkori temesi bánságba, a Magyar-Alföldre, Szerbiába és a Duna-fejedelemségekbe.
F. összes forgalmának értéke 1790. 4122035 forint volt s ettől fogva egy félszázad ugy repült el fölötte, hogy alig volt képes egy lépéssel előbbre haladni. 1840-ben ugyanis 4436523 frtot tett ki- és bevitele, tehát csaknem ott volt, ahol ötven év előtt. Ettől kezdve némi lendületnek indult ugyan F. kereskedelmi forgalma, de 1855-től kezdve ismét hanyatlásnak indult az s különösen a sziszek-zágráb-steinbrücki vasutvonal építése által a horvát-szlavon és délmagyarországi forgalom egészen Trieszt felé terelődött s F.be- és kiviteli kereskedelme hosszu időre aláhanyatlott. A F. ellen irányult ez ellenséges kereskedelmi politika által előidézett tespedésből csakis a magyar kormány erélyes és céltudatos forgalmi politikája emelte ki F.-t, s a károlyváros-fiumei vasut kiépítésével (1873) megvetette az alapját F. kereskedelmi forgalma fokozatos fejlesztésének. Nyomon követte ezt a fiumei kikötő kiépítésének és felszerelésének óriási mérveket öltött nagyszabásu és most is folyamatban levő kiépítése, a Fiume felé irányuló vasuti hálózat kibővítése a forgalmi politikának, a magyar kiviteli és behozatali, illetve tengeri kereskedelem előmozdítására irányuló céltudatos és lankadatlan munkálkodása, amit legfényesebben igazol Fiume tengeri forgalmának a következőkben összeállított átnézetes kimutatása:
A kivitelben főszerepet játszanak a fanemüek (különösen a donga, melyből 1893-ban 56799146 drbot, továbbá a fatábla, melyből 5014019 drbot, a deszka, melyből 1820198 drbot s a fanulok, melyekből 1228830 darabot vittek ki), továbbá a liszt (1893. 905304 mmázsával), árpa (1893-ban 470661 mmázsával), bab (1893. 308973 mmázsával), cukor (1893. 355386 mm.-val), a cserzőanyag 107594 mm.-val), mig a behozatalban a legnagyobb mennyiséggel szerepelnek (az 1893. évi forgalmi adatok szerint) a bor (988554 mm.-val), a kőolaj (844868 mm.), a rizs (523676 mm.-val), kőszén (365510 mm.-val), jutta (144326 mm.-val) stb. A kivitelben a donga tulnyomóan (1893. 52 millió drb) Franciaországba, a liszt Braziliába és Angliába, a bab és cukor Amerikába szállíttatik, mig a behozatalban a bor tulnyomóan Olaszországból, a kőolaj Oroszországból, a rizs Indiából, a kőszén Angliából, a jutta Amerikából kerül F.-ba. F. forgalmának nagymérvü emelkedését a vasuti forgalom jelentékeny fokozódása is érdekesen jellemzi. Amig ugyanis a vasuti forgalom 1873-ban csak 483100 mm.-t tett, 1883-ban a 3749038 mm.-ra s 1892-ben mintegy 7 millió mm.-ra emelkedett, tehát 20 év alatt meg 14-szereződött.
F. kereskedelmi forgalmában jelentős mozzanatot képez a szabad kikötőnek 1891 jul. 1-én beállott megszüntetése, mely az árukezelésben lényeges változásokat vont maga után s szükségessé tette a kikötőben egy külön szabad terület (punho franco) felállítását, melyen belül az áruk megfelelő ellenőrzés mellett vámmentes kezelésben részesülnek. A kiviteli, különösen gabona-forgalom emelése céljából állíttatott fel 1889-ben a magyar leszámítoló- és pénzváltó bank nagy elevátora, mig a behozatali, különösen a gyarmatáru (főleg kávé) és déli gyümölcs-kereskedés fejlesztése céljából alapíttatott 1891-ben a magyar kereskedelmi társaság. - F. tengeri forgalmának emelése tekintetében azonban a legfontosabb mozzanat az «Adria» m. kir. tengerhajózási részvénytársaság megteremtése volt, mely 1880 óta több izben (legujabban 1891-ben) megujított államsegély mellett oly járatok fentartására van kötelezve, melyek a magyar kiviteli és behozatali kereskedelem előmozdítására hivatvák. Ugyancsak számottevő tényező a magyar tengeri forgalomban az 1890-ben hasonlóképen állami segélylyel alapított magyar-horvát tengerhajózási részvénytársaság, melynek feladata főként a kis parthajózási forgalom kiszolgálása. Végül szintén a tengeri hajózási foprgalom emelésére irányul a vitorlahajózásnak 1893 óta törvényileg biztosított kedvezményezése, mely intézkedés ezen már végpusztulásnak indult hajózási ágat van hivatva megmenteni és helyes irányban fejleszteni. - A fiumei kikötő forgalmának a fentiekben jelzett nagyarányu emelkedése maga után vonta ugy a város mint különösen az állam ottani bevételeinek szinte mesésnek tetsző fokozódását. Amig ugyanis F. város bevételei 1860-ban csak 141335 frtot tettek, 30 év multán vagyis 1891-ben ezek már 621434 forintra fokozódtak. Még sokkal jelentékenyebb a fiumei állami bevételek emelkedése, amint azt a következő számadatok (o. é. forintokban) feltüntetik:
E számok kétségbevonhatatlanul bizonyítják, hogy F. tengeri forgalma nemcsak általános közgazdasági szempontból bir kiváló fontossággal, de emellett a magyar államkincstárnak is jelentékeny jövedelmi forrását képezi. Azok a milliók tehát, melyek árán F. tengeri forgalma oda fejlődött, ahol ma áll, bőven meghozzák kamatjukat, amellett, hogy a magyar kereskedelemnek s ezzel a nemzeti vagyonosodásnak is egyik elsőrangu tényezőjét teremtették meg.
Története
F. keletkezése több mint háromezer évre vihető vissza s összeesik azzal az idővel, midőn a feniciaiak az Adriai- és Közép-tenger partjai közt a közlekedés alapját megvetették. Később követték ezeket a pelazgok, görögök és etruszkok, de a kereskedés és forgalom ezeken a vizeken a görög gyarmatok kezében volt. Csakis egy bennszülött drako-illir törzs: a liburniak tudták hosszabb időre magukhoz ragadni az Adria feletti uralmat, ezalatt az Adriai-tenger és vidéke is a liburni nevet viselte. Kr. e. 28-ban azonban Augustus uralma alatt Liburnia a rómaiak kezébe került, kik a tartományt kis autonom területekre osztva találták s ezt a felosztást «Civitates» nevezet alatt meg is tartották. Ezek egyike volt Civitas Flanates, melynek határát az istriai Arsas a F.-t jelenleg Horvátországtól elválasztó Fiumara folyó képezték, mely utóbbit Strabo és Plinius Enea névvel említi. F. tehát ennek a Civitas Flanatesnek a területén fekszik, melyen később a Nagy Károly által 799. feldult Tersatica, majd annak romjain a mai F. épült. A gót birodalom feloszlása után a bizanci császárok szállták meg Dalmáciát és Istriát, később a VII. sz.-ban a horvátok vándoroltak be, de a bizanciak a parti városok felett továbbra is megtartották az uralmat. Midőn Horvátország 840. függetlenné lett, a Civitas Flanates valószinüleg tovább is frank uralom alatt maradt, s a bekövetkezett hübéri elosztás idejében a pólai püspöknek adományoztatott, minek folytán az aquilejai patriárkának s ezáltal a német-római birodalomnak hübérese lett. A pólai püspök 1139-ben F.-t mint alhübéri birtokot a Duino-grófoknak adta át. Az ő birtokukban maradt aztán F. egész a XIV. század végeig, amikor is a család kihalása után a hübéri alárendeltséget az aquileiai patriárkának felmondván, a Habsburg-házat ismerte el főurának. A Duino-ház uralkodása alatt F. szépen fölvirágzott s a konstanci béke után 1183. autonom kormányzatot nyert. 1399. Ausztria Fiumét Wallsee Rambert grófnak, mint a Duino-ház utolsó ivadéka a Duino Katalin férjének adta hübérül, mignem Wallsee Rambert utóda, Farkas, 1471. mint állambirtokot III. Frigyes császárnak engedte át. 1409-ben a velenceiek Angelo Trevisano alatt F.-t felégették s a városi levéltárat is elpusztították. 1515. Miksa császár a városnak a «leghivebb» (fidelissima) cimet adományozta, 1530. I. Ferdinánd F. önállóságát és statutumait megerősítette, mely utóbbiak csak 1836. töröltettek el egészen. 1659. Lipót császár F. számára saját tengeri lobogót engedélyezett. 1723. VI. Károly császár a várost szabad kikötővé tette, s a pragmatica sanctio aláirására is meghivta. Mária Terézia uralkodása alatt 1776. Horvátországhoz csatoltatott, de igy csak 1779-ig maradt, a midőn Horvátországtól elválasztatván, Magyarországhoz kapcsoltatott. 1809. a franciák uralma alá került, majd 1813. az angolok szállták meg s a kikötőjében levő hajókat mind felégették. 1814. az osztrák kormány fenhatósága alá jutott, de már 1822. I. Ferenc király ismét visszacsatolta Magyarországhoz s ekkor - egykoru térképek szerint - a Fiumara balpartján most horvát területen fekvő Susak illetve Trsat község is hozzá tartozott. - 1848. a szabadságharc alatt a horvátok szállták meg s egész 1868. közigazgatásilag Zágráb alá tartozott, mignem a magyar törvényhozás az 1868. XXX. t.-c. 66. §-ában kimondotta, hogy F. város, kikötő és kerület a magyar koronához csatolt külön testet (separatum sacre regni coronae adnexum corpus) képez. F. és kikötője ettől kezdve a nagyarányu és rohamos fejlődés korszakába jutott. A városról fenmaradt régi térképek érdekes képét nyujtják F. különböző korbeli állapotának és fejlődésének. A XVI. sz.-ban (egy 1580-ból való térkép szerint) F., melynek neve akkor Sannct Veyt volt, bástyával és árokkal körülvett erődből állott, melynek árkába a Fiumara (akkor Pflaum) patak vize volt belevezetve. Az erődben külön volt a vár, melynek egyes épületrészei, valamint az erődé is (a mai ó-város maig fennáll, némely római emlékeket is rejtve falai közt. Idő jártával, már 1650-ben, a város az erődön kivül, Istria felé is terjedni kezdett; ez idő tájt épült a kapucinusok zárdája s számos magánépület. 1720. már meglehetősen kiterjedt a város, fel volt épülve (a mostani katonai raktárak helyén) a vesztegintézet egy kikötővel, mely 1872. áldozatául esett az államvasuti pályaudvari feltöltésnek. 1766. ott találjuk a Lazaret mellett a Scurigna patakból vizi erőre berendezett nagy cukorgyárat, melynek helyén ma a dohánygyár áll. 1807-ben, amidőn a franciák birták F.-t, a tenger felől kis erődökkel megerősítették a várost, de ezek nem soká voltak képesek az angol hadi hajók ostromának ellentállni. Majd a békés fejlődés utjára lépve, folyton haladt, fejlődött a város, de nagyobb jelentőségre csak azóta emelkedett, mióta a magyar szent koronához csatoltatván, a magyar tengeri kereskedelem gócpontjává tétetett.
Kormányzók. Mióta Mária Terézia az 1779 ápril 23. kelt diplomával F.-t Magyarországhoz csatolta, a város - mint külön államtest - kir. kormányzók igazgatása alatt áll. Ez idő óta a következő kormányzók álltak a városi politikai hatóság élén: 1. székhelyi Majláth József (1779-1783); 2. gr. Almássy Pál (1783-1788); 3. gr. Szápáry János Péter (1788-1791); 4. Pászthory Sándor (1791-1801); 5. Klobusitzky József (1801-1809); 1809-1823-ig nem volt kormányzó; 6. Ürményi Ferenc (1823-1837); 7. Nemeskéri Kiss Pál (1837-1848); gr. Erdődy János (1848), 1848-1867-ig mint a horvát-szlavon korona-tartomány külön területe kormányoztatott; 1867-1870-ig Cseh Ede kir. biztos állt a város élén; ettől kezdve kormányzók: 9. gróf Zichy József (1870-1872); 10. gr. Szápáry Géza (1872-1883); 11. gr. Zichy Ágoston (1883-1892); 12. gr. Batthyány Lajos (1892-).
