Flagellansok
Flagellansok (lat. flagellantes) a. m. önostorozók. A XIII. sz. közepén keletkezett vezeklők társasága, melynek tagjai elkövetett büneik elégtételéül, 33 v. 34 napi kötelezettséggel, testüket ostorozták. Csoportokba sorakozva, félmeztetlenül és övükben 3-4 szijju, végén csomókkal, gyakran szögekkel ellátott ostorral, helységről helységre jártak és szent énekeket zengedezetek. Templomokban és szabad tereken a földre vetették magukat, vállaikat és kezeiket ütötték-verték, mig az előénekes énekét befejezte, azután véres kezeiket ég felé emelve, Isten irgalmasságáért esedeztek. Első ilyen társaság Perugiában keletkezett 1260. Olaszországból átment a szokás Német-, Lengyel- és Franciaországba; különféle bajok, betegségek, éhség, fekete halál stb. voltak az indító okok. Az egyház nem helyeselte ezen vezeklési módot, sőt annak határozottan ellene szegült. VI. Kelemen pápa 1349. felszólítja a fejedelmeket és püspököket, hogy a vezeklő-társaságokat elnyomják s vezetőiket, kivált ha szerzetesek lennének, elfogják; a fölöttük való itéletet a pápa magának tartja fönn. Azonkivül sok helyen fogsággal és pénzbüntetésekkel sujtották a résztvevőket, minek következtében a vezeklési kedv alig 3 év alatt alaposan lelohadt. Egyes társaságok, melyek ennek dacára keletkeztek, rövid idő mulva megszüntek. Utolsó 1501. vonult Olaszországból Németországba de 5 év mulva elenyészett.
