Földi
Földi János, költő, szül. Nagy-Szalontán, Biharmegyében, 1755 dec. 21., megh. Hajdu-Hadházán, 1801 ápr. 6. Irodalmunk e tiszteletreméltó bajnoka születésétől kezdve, mely anyjának életébe került, haláláig a szenvedések és nélkülözések szakadatlan láncolatával küzdött. Mostohája rosszul bánt vele, s mikor atyját is elveszté, 6 éves korában ismerőseinek irgalmára szorult. Elemi iskoláit és az ott levő partikulát valahogyan kijárta s szorgalmával előljáróinak szeretetét annyira megnyerte, hogy már 16 éves korában altanító lett. 18 éves korában Debrecenbe ment a felsőbb iskolák végzésére; szegénysége miatt azonban ezt is félbe kellett szakítania s 3 év mulva Bárándra távozott rektornak. Onnan visszajövén, bevégezte akadémiai tanulmányait, s Halasra került, ismét rektornak. Négy évi ott tartózkodása alatt gyüjtött pénzét arra használta fel, hogy Pestre ment, orvosnövendék lett s 1788. oklevelet szerezvén, Szatmár városa választotta meg orvosának. Itt működött 1791-ig, amikor a hajdu-kerület hivta meg orvosának s Hadházra költözött, hol haláláig lakott. 1790. megnősült, elvette Veszprémi István debreceni orvos és iró leányát, kivel azonban szerencsétlen házasélete volt, s az emiatti fájdalom is sietteté halálát.
F. pesti orvostanhallgató korában lépett fel az irodalom terén, Szacsvai Magyar Musájában (1787) közölvén egy verstani értekezést, melyben azt fejtegette, hogy a rimes formákkal, minőket népies költőink irtak, meg az u. n. mértékes (rimtelen) formákkal, minőket a klasszikai iskola költői műveltek, nincs kimerítve minden lehetséges költői forma, s verselőinknek meg kell próbálniok a ,kétszeres verseket' is, melyekben - amint kifejezték - a rim és a mérték össze vannak kötve. Értekezését mindjárt csinos versekkel is illusztrálta, melyek forma tekintetében igen tiszták és gördülékenyek. Ezzel - v. tán még előbb - magára vonta a magyar irók Nesztorának, az ősz Ráday Gedeonnak figyelmét, ki már 1735 óta foglalkozott a német dalformák, a rimes jambusok és trocheusok meghonosításával; elméletileg tisztábban is látta a kérdést, de kissé nehézkesen verselt. Ráday ismertette meg F.-t Kazinczyval is, ki szintén a nyugati versformák átültetésén fáradozott, mert a magyar formákat parasztosaknak érzé, a klasszikaiakat művészieknek ugyan, de nem nők számára s nem a dal hangjához valóknak; azonban e formák könnyü kezelését ő sem hamar találta el, ugy hogy a gyakorlati technikában hármuk közt Földi volt legszerencsésebb. Mikor aztán pár év mulva a jeles zenész Verseghy is egyrészt esztetikai értekezésekkel, másrészt saját szerzeményü, dallamostul költött dalaival, szöveggel és kottával izgatott ez irány mellett, már 1790 körül, az eddigi (franciás, magyaros, klasszikai) iskola mellett egy negyedik, a németes, határozottan kialakult irodalmunkban. F. költői érdeme ez iskola előkészítésében áll, mert néhány kisebb dalon és egy énekesjátékon kivül alig irt egyéb eredetit, s azok is inkább alakilag jelentősek. Fordította azonban Kazinczy tanácsára Anakreont, nagy gonddal és technikai jártassággal. Általán Kazinczyval haláláig baráti levelezést és termékeny eszmecserét folytatott; megküldték egymásnak darabjaikat, megkérdezték egymás véleményét, bár izlésük sokban eltért egymástól, s Kazinczy nem értett egészen egyet azzal a szellemmel, melyet Földi a hatása alatt álló debreceni irók közt inaugurált. Ez eszmecsere fontos kérdése volt a verstan, melyet Földi tüzetesen vitatott e leveleken kivül egy fönmaradt kéziratában is, másik a műfordítás, melynek elméletét Horvát Ádámhoz irt leveleiben is fejtegette. E kérdésben eltérő véleményen volt Kazinczytól, ki a szabad fordítást hirdette. Versei és fordításai a Magyar Musában, a Kassai Muzeumban és az Orpheusban, továbbá Kazinczygnak az Akadémia által ujabban kiadott levelezésében jelentek meg, de összegyüjtve máig sincsenek. Igen nevezetes még Földinek nyelvészeti munkássága. A Hadi Történetek szerkesztői Görög és Kerekes által kitüzött pályakérdésre készített egy alapos tanulmányon keletkezett magyar nyelvtant, melyből sok, éppen nem szerencsés változtatással jött létre a hires debreceni grammatika (l. o.). Irt még természetrajzi értekezést: Rövid kritika és rajzolat a magyar füvésztudományról cim a.; egy állattant is, melynek cime: Természeti historia a Linné szisztemája szerint. Első csomó: az állatok országa. Pozsony 1801.
