Fonál

Teljes szövegű keresés

Fonál és fonálvizsgálat. F. az összesodort szálcsoport. Sok esetben 2 v. több F.-at ujból összesodornak és ekkor a fonatot cérnának s zsinegnek, v. kötélnek nevezik, még pedig cérnának, ha az összesodort fonalak vékonyak, zsinegnek, ha vastagok, kötélnek, ha az összesodort fonatok zsinegek. A F. sajátossága az anyagon kivül a sodrás mértékétől is függ. Kevés sodrattal biró F. lágy és simulékony, s az ilyen fonál vetüléknek alkalmas, mig az erősen sodrott, nagyobb szakító erővel biró és rugalmasabb fonalakat láncfonalaknak használják. A F. részint mátringolt, részint csévélt alakban hozatnak forgalomba. A vetülékfonalak csévéi kisebbek és pincops-nak, a láncfonalak csévéi nagyobbak és warcops-nak neveztetnek.
A F. sajátosságainak s használhatóságának megállapítása vagy a F.-vizsgálat kiterjedhet: 1. A F. finomsági számának és egyenletességének megállapítására. A finomsági szám gyors megállapítására a hosszegységü mátring sulyának visszás értékét veszik. A hosszegységü mátringot az 1. szövegábrán jelzett motollán készítik, mely számláló készülékével a körülforgást és ezzel a fonál hosszát jelzi.

1. ábra. A fonál finomságát jelző készülék.
A suly megállapítására ugyancsak az ábrán látható mérleget használják, melynek beosztásán a suly helyett azonnal a finomsági számot lehet leolvasni. A fonal egyenletességét megfigyelés alapján itélik meg. Az ábrán jelzett motollára a F. olyképen lesz felvetve, hogy a menetek között egyenlő közök keletkezzenek, illetőleg hogy a F.-ak párhuzamos elrendezést nyerjenek, mely az egyenletesség megfigyelését lehetővé teszi.

2. ábra. Sodrásszám számláló.
2. A F. sodrás-számának megállapítását a 2. ábrán jelzett készülékkel végzik. A vizsgálandó F.-at az ábrán látható 2 kampó hasítékába kifeszítve helyezik el, s forgattyuval visszasodorják addig, mig a F. anyaga teljesen laza, amit a készüléken levő nagyítóüvegen megfigyelnek. A visszaforgások száma és iránya adja a sodrás-számot és irányt a befogott darabra vonatkozólag, amelynek hossza 1 angol hüvelyk v. 25 millim. szokott lenni. A sodrás-számot az angol hüvelykre vagy a meterre szokás vonatkoztatni.

3. ábra. Hartig-féle fonálszakító gép.
3. A F. tartósságának megállapítását a 3. ábrán jelzett géppel végzik. Ezen ábra a Hartig-féle szakítógép vázlatát mutatja. Az e fonál az f és d pofák közé lesz befogva. A d pofa c vonórud segélyével b rugóval és ez a huzócsavarral áll kapcsolatban. A c vonórudba g fogasrud van ágyazva, mely a rugó megnyulásának arányában h fogaskerékről lefejtődik s igy az i rudon 1evő k irón a rugó nyulásának, tehát az erőnek mértékében felfelé mozgattatik. Az l papiros, melyre a k irón az erő fokozatát rajzolja, az állványhoz van erősítve, de a k irón a mozgató szerkezettel együtt vizszintes irányban a fonal nyulásának arányában tovahalad s igy az l papiroson az erő és nyulás folytonos változásának görbéjét nyerik. Ha a kezdőpontból vizszintes vonalat, a görbe végpontjából erre függőleges vonalat huznak, zárt területet nyernek, mely munkaterületnek neveztetik.

4. ábra. a szakított fonálmunka területe.
A munkaterület görbe vonala az anyag sajátsága szerint változik és lehet homoru, domboru, erősen meghajlott stb. A 4. ábrán a vetülékfonalak jellemző munkaterülete látható. Ennél az ab vonal a fonal nyulását a szakításig, bc vonal a szakító erőt és abc terület a szakítási munkát jelzi. Lényeges hatása van erre a F. nedvességének, miért is a vizsgálatok állandó mérséklet és nedvességi fok mellett végzendők (+ 18-20° C. és 55-56-56% nedvesség); hatása van továbbá a szakított hossznak is és ezért a munkaterületet mindig állandó hosszra (méterre) szokás vonatkoztatni, még pedig méterkilogrammban kifejezve.
4. A F. anyagának, illetőleg az anyag mibenlétének vizsgálatát kütönböző módon végzik. Annak megállapítására, hogy a fonal növényi vagy állati terményből készült, sokszor igen egyszerüen járnak el, t. i. visszasodorják és széthuzzák a F.-t és a szálvégek alakját figyelik meg, a seprőszerü egyenes végek növényi, a bozontos és göndör végek pedig állati eredetre vallanak; vagy meggyujtják a fonal végét és megfigyelik a F. égését, hamuját és az égett rész szagát, mert a növényi szálas anyagok lánggal égnek és hamut adnak, mig az állati szálas anyagok égetett része gömbölyded végü és kellemetlen szagu; v. végre maró lugban főzik a F.-at és a főzés folytán szenvedett sulyveszteséget figyelik meg, mert a növényi részek lugban főzve nem oldódnak s igy sulyuk nem változik, mig az állati szálas anyagok teljesen oldódnak. Ha az anyag csoportját ilykép megállapították, annak osztályát néha igen egyszerü módonjelölik meg, mert az egyes osztályok jellemző sajátságai néha igen elütők. Igy a gyapjut a selyemtől ez utóbbi hossza és finomsága alapján, a pamutot a len- és kendertől ugyancsak az utóbbiak hossza és a rostszálak egyenlőtlensége alapján lehet megkülönböztetni.
Ámde az osztályok fajait vagyis a rostszálakat, a gyapjukat és selymeket egymástól megkülönböztetni nehezebb feladat és ezt csak górcső segélyével lehet megoldani. Minden fajnak sejtcsoportja ugyanis különbözik bizonyos tekintetben a szomszédos fajnak sejtjeitól; ha tehát a vizsgálandó anyagot 200-300-szoros lineáris nagyítás mellett vizsgáljuk, ugy ennek alapján az egyes fajok mibenléte is megállapítható.
A F.-t akkor mondják finomabbnak, ha átmérője kisebb. A finomság fokozatának megállapítására azonban nem az átmérőt szokás lemérni, mert ez pontosan ki sem vihető, hanem sulyát és hosszát. Leggyakrabban a hossz és suly viszonyával, vagy a sulyegységre eső hoszszal jelölik a finomsági számot, némelykor azonban a suly és hossz viszonyával, vagy a hosszegység sulyával is jelölik. Selyem F.-nál ezen utóbbi eljárás divik, mig a többi anyagoknál az előbb jelzett eljárás. A számozás alapjául mindenkor egy bizonyos suly- és hosszegység választandó. Az 1873. évi bécsi nemzetközi kongresszus elhatározta, hogy a régebben divatos különféle suly- és hosszegységek helyett a számozás alapjául a méter és gramm veendő és az ilyen számozást internacionális vagy metrikus számozásnak nevezik. F. (ném. Faden, ol. Braccio, Passo, ang. Fathom), a méterrendszer elfogadása előtt a tengerészek által használt hosszmérték a viz mélységének, vagy a tenger felületén valamely vonalmenti kiterjedésnek a meghatározására. A F. mértéke az egyes nemzeteknél nem volt egyforma, igy az angol F. (Fathom) 5,77, a hollandiai F. (Vaam) 5,95, a francia F. (Brasse) 5,14, a venetiai F. (Passo Veneto) 5,50, a spanyol F. (Braza) 5,63, a portugáli F. (Braça) 5,54, a svéd F. (Famn) 5,63, a dán F. (Faon) 5,95 és a hamburgi F. (Faden) 5,44 bécsi lábnak felelt meg. 120 F.-t egy kabel-hosszaságnak v. egyszerüen kabel-nek neveztek, mely kabel tengerészetünknél 100 bécsi öl hosszasággal birt. A mi számításunk szerint tehát egy kabel csaknem egyenlő volt 1/10 tengeri mértfölddel. Ma már az itten említett nemzetek mindannyia elfogadta a francia méterrendszert, kivlévén Angliát, ahol az angol inches, feet s yard hosszmérték van használatban. L. még Fathom.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik. Alapítója és tulajdonosa, Biszak Sándor.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages