Fügefa,
Fügefa, fige, fighe, füghe-fa (növ., Ficus L., l. az ábrát), a tejesnedvü eperfafékék közé tartozó fa, v. gyalog, ill. kuszó-cserje. Levele (p. a Ficus elastica-é) örökzöld, a mérsékelt égövieké pedig őszre lehull. Csupán özvegyvirága van, mely a körtére emlékeztető álgyümölcs belsejét, v. együtt v. külön-külön bélleli ki. Termővirágocskáiból száraz szemtermés válik, de levéltakarójuk s virágrejtőjük meghusosodik, sőt meglevesedik. Több mint hatszáz faja a térítők közt Ázsia, Polinézia és Ausztráliában terem, némelyik a melegebb mérsékelt égöv alatt is. Legismertebb az édes fügefa (F. Carica L., káriai fügefa, ábráját lásd az Eleségnövények 2-ik képmellékletén). Dél-Ázsiából került Elő-Ázsiába és Dél-Európába, s itt el is vadult. Hozzánk a törökök hozták, s a budapesti Gallérthegy, továbbá Herkulesfürdő és Orsova hegyeinek délre néző lejtőin szintén elvadult. Fiume vidékén rendesen termesztik. Abból, hogy a Déli-Európában termesztett F. termése kisebb mint az, amely Déli-Ázsiában vadon terem, világosan láthatjuk hazáját. Ezt a történelem is bizonyítja. Homéros és Hesiodos még nem tudnak felőle, még csak Kr. e. 700 körül emlegeti Archilochos szülőföldjének, Páros szigetének fügéit. Azonban a Földközi-tenger környékén mindenfelé felterjedt, ahol a tél hidege nem száll állandóan 6° alá. Nálunk a fája is elfagy, ha télre be nem kötözik. Gyümölcsét Közép-Európa ritkán érleli meg, legföljebb délre néző falak mellett, hogy ha a virágrejtő nyilásába, «szemébe» egy csöpp olajat cseppentenek. A megcsöppentett termés 8, a magára hagyott pedig csak 15 nap mulva érik meg. A latin mezőgazdasági irók a füge különös érleltetését, a kaprifikációt irják le, melyet Dél-Európában ma is alkalmaznak. Virágrejtőjében t. i. a nyilás körül lefelé fordult him és lent elhelyezett termővirágai vannak. Ez utóbbiak kétfélék, t. i. hosszubibéjüek és kurtabibéjüek. A közönséges F. töve is kétféle. Az igazi F.-nek csupán magvasvirágu gyümölcsserlege szolgáltatja az ehető gyümölcsöt (Ficus), de nem az, melynek virágrejtője menyezetén csupán him, falain és fenekén pedig termő-, illetve gubacsvirág van (Caprificus). Az elsőben tartózkodó darázs (l. Fügedarázs) az utóbbit meglátogatva, a magán hozott himport ebbe szórva végezi a megfogantatást, de petéit itt nem rakhatja le (előfüge, profico). A darázs nősténye csak olyan fügébe rakhatja petéit, amely tele van kurtabibéjü anyavirágokkal. Pondrói ebben a virágban (mamma) ki is telelnek. Mivel a vadontermő F. több virágrejtőt hoz, mint a szelid, azért Dél-Európa lakói a vad F. (caprifico) kellőképen fejlődött galyait a szelidre (fico) rá szokták aggatni. Az álgyümölcs (l. Serlegvirágzat) a meghusosodott és meglevesedett virágrejtőből lesz, majd vékony, majd vastagbélü, husa áttetszően sárga, vörös, sőt fekete is. Levegőn v. kemencében aszalt gyümölcsét ládikákban gondosan elhelyezve szmirnai füge néven csemegéül árulják. A vastaghusuakat aszaltan koszoruba füzik. Legsilányabb a kosarakba gyömöszölt v. a hordóba taposott füge. A F. D.-Európában étek, de orvosszer is. Nálunk csemegéül v. kávé pótlására szolgál, csakhogy erre a célra szinező és édesítő hatásán kivül semmivel sem járul. Mandola, mogyoró, pisztácia és dió belével összesajtolva fügesajt, fügepogácsa néven árulják. Laza fája kitünő csiszoló szer.
Fügefa.
A szent F., nyárfalevelü F. v. aszvata (F. religiosa L.) árnyékában elmélkednek Kelet-India pogány szerzetesei a földi élet haszontalanságáról. Tejes nedvéből kaucsuk, a Coccus laccae Ker. nevü levéltetü szurásának fakadékából piros festék (lass-pirosító) készül. A mézgás F. (gummifa, F. elastica Roxb.) diszszobáinkból ismeretes, nagy, hosszukás, fényes levelü. Fája hazájában, a Szunda-csoporton, terebélyes, légi-gyökeres fájából szivárog az indiai kaucsukká sürüsödő tejnedv. Az indiai F. (F. Indica Roxb.), K.-Indiának banyána néven ismeretes fája. Ágaiból bocsátott gyökérmankóival száz meg százfelé fogamzik meg, ugy hogy ott «egyetlen-egy fa is egész erdő», árnyékában számos bucsus népcsoport pihen. A jámbor hinduk ezt is szentül tisztelik. Az angolok a kaucsukját, gyántáját, lakkfestékét meg a háncsát gyüjtik. A viaszos F. (F. ceriflua Jungh) viaszt izzad. Üvegházainkban a F. australis W. (Uj-Hollandiából) és a F. macrophylla Roxb. (Keletindiából ismeretes levéldisz. A F. stipulata Thunb. Khinából és Japánból) üvegházaink falait borostyán módjára futja tele. A F. sok más faja is hasznos (l. Faraofüge). A F. irodalma nagyon sokirányu. Különösen a gyümölcs fejlődése sok tudóst foglalkoztatott; de Solms-Laubach (Abh. der kön. Gesellschaft der Wissenschaften zu Göttingen 1882. és Botanische Ztg. 1885) és az angol King (1887) kutatásai óta kaprifikációra vonatkozó fönt ecsetelt megfigyelés többé nem kétséges.
