Gabbro.
Gabbro. Többnyire nagyszemü, összetett kristályos diallagit plagioklasz eruptiv-kőzet, a diallagit vezérelegyrész mellett hipersthen (enstatit, bronzit), amfibol, olivin, magnetit, ilmenit, apatit, olykor biotit, gránát és quarc is. A rombos piroxenek, avagy a csillám és amfibol szaporodásával átmenetelt képeznek a hiperitekhez vagy a dioritokhoz (l. o.). Az elegyrészek sokféleképen vannak elváltozva, a diallagit, amfibol sokszor fűzöld smaragdittá vagy korittá, a földpát (mely mindig bázisos mészföldpát) finom szemcsés saussurittá (labradorit és epidot), az olivin pedig szerpentinné (Forellenstein, Schillerfels). Az osztályozásnál az olivin szerepel; tehát vannak olivin-G.-k és G.-k olivin nélkül; ez utóbbiaknál fordul elő a saussurtos állapot leginkább (saussurit-Gabbro). A G.-k olykor kisebb-nagyobb kúpokat, tömzsöket és teléreket képeznek gránitban, gnájszban, csillámpalában és egyéb paleozoos kőzetekben; harmadkori G.-ról is tesznek említést Felső-Olaszország (Liguria) és Anglolországban (Mull szigeten), melyben a szines elegyrészek szerpentinesedve vannak. Magyarországban a Bükk-hegységben Szarvaskő vidékén a diorit társaságában, Erdélyben (Udvarhely vmegye, Vargyas falu, Szármány hegy) olivin-G. pikotittal, de egészben szerpentinesedve; az Al-Duna néhány pontjánál, Fruska-Gorában. A toszkanai és a más olaszországi ép és szerpentinesedett féleségüeket már az ó-korban is felhasználták vázákra, asztallapokra stb. (G. rosso, Verde di Corsica).
