Gabonagazdaság,
Gabonagazdaság, másként nyomásos gazdaság, az a gazdasági üzemrendszer, melynél a szántóföldet kizárólagosan vagy főképen gabonatermelésre fordítják; első esetben ős, a másikban javított G. a neve. A G. külterjes viszonyok között ugy hazánkban, mint a tőlünk keletre eső országokban, nevezetesen Romániában, Oroszországban a legelterjedtebb üzemmód. A talaj ereje s termőképessége szerint a G.-nak több alakja keletkezett, melyek csak abban térnek el egymástól, hogy a gabonatermelés rövidebb vagy hosszabb idő mulva fekete ugartartással megszakíttatik. E szerint megkülönböztetendő egy-, két-, három-, négy-, öt- és többnyomásu G. Nyomásosnak e rendszert azért mondják, mert a szántóföld a követendő vetésforgó szerint bizonyos számu szakaszokra osztatik, mely szakaszokat nyomásoknak nevezik; a háromnyomásu G.-nál p. a szántóföld három szakaszból áll, melyek egyike ugar, a másikát őszi, a harmadikát tavaszi gabonával vetik be; a következő évben az ugart követi az őszi, azt a tavaszi gabona, ezt az ugar s igy tovább. Az ős G. hátrányai, hogy a kizárólagosan gabonatermelésre használt szántóföld nagyon egyoldaluan használtatik ki (p. Amerika buzavidékein), amennyiben a gabonafélék mind sekélyen gyökerező növények, melyek táplálékukat főképen a felső talajból veszik föl; egyoldalu e rendszer azért is, mert a gabonafélék a talaj tápanyagkészletét egy irányban kiaknázzák. Hátrányai közé tartozik továbbá, hogy a munka rosszul oszlik meg, aratáskor nagyon összetorlódik, hogy a jövedelem a termések és a gabonaárak ingadozásai miatt nagyon ingadozó s hogy a fekete ugartartással kapcsolatos G.-nál a szántóföldnek csak egy részén folyik a termelés. Minthogy az ős G.-nál a szántóföld tehát csak takarmányul szolgáló szalmát szolgáltat, e rendszer csak ott állhat meg, hol a gazdaság megfelelő kiterjedésü rétekkel s legelőkkel rendelkezik, az állatállomány eltartására szükséges takarmány, a talajerő fentartására szükséges trágya nyerése végett. Ezen feltétel mellett a G.-nak még most is van létjoga, ha akár a természetes, akár a közgazdasági viszonyok belterjesebb rendszeralkalmazását kizárják. Ha ellenben a G. nem rendelkezik elegendő réttel s legelővel, e rendszer mellett rövid idő alatt kimerül a talaj, apad a termés, minélfogva a természetes rét s legelőterületek apadásával az ős G. helyébe a javított G. szokott lépni, mely utóbbit főkép az jellemzi, hogy a fekete ugarnak szánt terület részben vagy egészben takarmánytermelésre fordíttatik s azáltal a hiányzó rétek pótoltatnak. De a javított G.-nak is nagy hátránya az, hogy a gabonatermelésnek szánt terület aránytalan nagy, minélfogva az átlagtermelések alacsonyak, a munka megoszlása kedvezőtlen, a talaj kihasználása egyoldalu, a termelés erőltető s a jövedelem bizonytalan, mind elég nyomós okok, melyek okszerübb üzemrendszerre, nevezetesen a gabonaváltó gazdaságra való áttérésre indítanak. L. Váltógazdaság.
