Gellert
Gellert Fürchtegott Keresztély, német költő, szül. Hainichenben 1715 jul. 4., megh. Lipcsében 1769 dec. 13.; tanulmányait a meisseni iskolán kezdte, hol Gärtnerrel és Rabenerrel ismerkedett meg és a lipcsei egyetemen folytatta, hol teologiát tanult. 1739. Drezdában, 1741. Lipcsén nevelősködött. Gottscheddel, kinek hallgatója volt, Bayle szótárának fordításán dolgozott, később Schwabe iratába: Belustigungen des Verstandes und witzes, meséket, tankölteményeket, pásztorjátékot és több értekezést irt. Meséinek és elbeszéléseinek könnyed, természetes hangja mindenütt tetszést keltett. Ugyanekkor a Bremer Beiträge kiadásán is tevékeny részt vett. Félénk természete és beteges állapota miatt a lelkészi pályát elhagyta és a tanárira lépett. Mind akadémiai tanár a szépirodalom, költészet és morál köréből tartott felolvasásokat, melyekkel nemsokára nagy hirre tett szert. praktikus stilgyakorlatokat is tartott, melyeken az akkor még fiatal Goethe is részt vett. 1751. a filozofia rendkívüli tanárává nevezték ki. Tanítványainak tisztelete határtalan volt iránta, mindenütt, de főkép polgári körökben, a legkedveltebb férfi volt; számtalan anekdóta bizonyítja példátlan népszerüségét. A hétéves háboru alatt több kir. herceg látogatta meg és II. Frigyes 1760. magához hivatta, kinek tetszését annyire megnyerte, hogy «den vernünftigsten aller deutschen Gelehrten»-nek nevezte. Egykori tanítványa Brühl Móric gróf 150 tallér, a választó-fejedelem pedig 550 tallér évi kegydijat adott neki. Legnépszerübb műve a Fabeln u. Erzälungen (Lipcse 1746-48, 2 köt.). Vallásos ódáiból hiányzik az erő és mélység, de érzelmük igaz, ájtatos és szivhez szóló. Drámai munkái, bár akkoriban köztetszésben részesültek, nem emelkednek fölül a középszerüségen. Levelei, melyek korábban utolérhetetlennek tartattak, kiszorították a dagályos és retorikus irályt. Egyéb munkái: Das Leben der schwed. Gräfin vagy G*** (2 köt., Lipcse 1746) c. reg., mely Richardson Pamela reg. utánzata; Geistlichen Oden u. Lieder (Lipcse 1757; uj kiad. Berlin 1886). G. összes művei Sämmtliche Schriften cimen töbször jelentek meg (először Lipcsében 1769-74, 10 köt.; utoljára Berlinben 1867, 10 köt.). Azonkivül Schullerus (1891), Biedermann (1871) és Muncker (1889) rendeztek sajtó alá több kötetet válogatott műveiből. Rosenthalban, Lipcse közelében (Knauertól) és szülővárosában (Rietschel-Schenktől szobrot emeltek neki. A lipcsei Johannis templomban, hol hamvai nyugszanak, is van egy szobra, melyet barátai és tisztelői emeltek neki mindjárt halála után. Magyarul megjelentek: A svétziai grófné, G**-né asszony élete. Iratott német nyelven. Mostan pedig magyar nyelvre fordíttatott (Kolozsvár 1772). G** nevezetü svédi grófnénak rendes történeti egy juhászi játékkal egyetemben. Fordította Szlav S. I. (Pozsonyban és Kassán 1778). G. professzornak erköltsös meséi és elő-beszéllésej. Magyarra fordította Kónyi János (Pécs 1770).
