Gyapjufa,
Gyapjufa, bolyhfa, boholyfa (növ., Bombax L., Ceiba Mart. et Zucc.), a mályvaféléknek nagy fája, 10 faja közül 1 forró Ázsiában, 1 forró Afrikűában, a többi D.-Amerikában honos. levele ujjas v. tenyeresen szabdalt, virága nagy, tokja fás, ötrekeszü, rekeszeiben kurta gyapjas magvak képződnek. E gyapju szép selyemfényü, finom, sárgás v. barnás, de a szilárdsága, valamint a tartóssága is csekély, azért csak vattának v. tölteléknek használják. Gyapottal keverve fonható. Kövér olajos magvát technikailag értékesítik. A B. Malabaricum DC. K.-indiai, egész 30 m. magas fa. Törzse 2 m. vastag, tüskés, virága piros. fehér, selyemnemü, rugalmas gyapja (silk-katton) kipárnázásra célszerü, kérgét meg a levelét orvosságnak használják. A vizben könnyen olvadó malabár mézga is e fa terméke. A B. ceiba L. (ceibafa, sajtfa, helyesen papsajtfa) 18-30 m. magas fa. Ny.-Indiában és D.-Amerikában. magva mandola-izü, fiatal levelét a néger ételnek főzi. Gyapját, mint a B. carolinumét Vell. és B. heptaphyllumét L. Braziliában paina limpá-nak, az európai kereskedelemben pedig ceiba-gyapotnak-nak mondják, s ágynemübe teszik. A B. heptaphyllum L. hetes levelével a selyemhernyót etetik. Gyapjut szednek a B. septenatum Jacqu. és B. globosum Aubl. fajokról is. A B. Conyza Burm. könnyü és puha fáját mint parát használják. A B. pentandrumot, L. Pihefa.
