Gyarmati békekötés
Gyarmati békekötés néven ismertes az a békeszerződés, mely 1625 máj. Hidasgyarmaton köttetett a szultán és a magyar király között. Mivel e békekötésre az adott okot, hogy a zsitvatoroki és a bécsi békét egyik fél sem tartotta meg, a Gy. hét artikulusa azzal kezdődik, hogy a zsitvatoroki és a bécsi békét megerősíti. Nincs is egyéb uj határozmánya, mint hogy a mindkét félről felmerült sérelmek orvoslására vegyes bizottságokat küld ki, melyek a dunáninneni, horvátországi és kanizsai végeken az előbbeni békekötések szellemében intézzék el a panaszokat. II. Ferdinánd szentesítette e békét, de a szultán szentesítése elmaradt. A két fél biztosai magyar, török és latin eredetiben állították ki a békeokmányt. Eredeti szövegét kiadta Gévay, A gyarmati békekötés cikkelvei cim alatt (Bécs 1837); ujra lenyomatta Salamon Ferenc, Két magyar diplomata a XVII. sz.-ból c. munkájának toldalékában (Pest 1867).
