Havasi gazdaság
Havasi gazdaság v. alpesi gazdaság, a magasabb hegyvidékeken a fatenyészet határain felül fekvő, de fűtermő területein állattenyésztést üző gazdaságokat nevezzük e néven. A havasi legelőket a következő három osztályzatba szokás sorolni: 1. előhavasok 600 m. magasságtól egész 1200 m. magasságig; 2. középhavasok 1200 m.-től 1800 m.-ig; 3. felsőhavasok 1800 m.-től felfelé a hóvonalig, mely utóbbinak rendszerint a 2400 m. magasságot szokták tekinteni. Az okszerü H. üzése két irányu, egyike a havasok kihasználására, másika pedig azok javítására törekszik. A kihasználás módja a szénakészítés és legeltetés. Szénakészítésre csakis az elő- és középhavasok, a többiek csakis legelőknek használhatók, még pedig a java szarvasmarhák, a gyengébbek juhok s a tulmeredek hegyoldalok pedig kecskék legelői gyanánt. Rendszeresen üzött H. mellett az előhavasok nyujtják kora tavaszkor az első legelőt. Ha olvadás után az állatok feljebb hajtatnak, akkor az elő- és középhavasok mind az ideig, mig az ősz zord időjárása lejebb nem szorítja a nyájakat, leginkább kaszálóknak használtatnak, s hol rendszeresen üzik a gazdaságot, trágyázásban is részesítik, igy a szénatermésen kivül az őszszel ismét jó legelőt adnak. A havasi évad alatt a legelő marha főbb tartózkodási helyét a középhavasok képezik, s ez okból ezeket tehénhavasoknak is nevezik. A legmagasabb u. n. felsőhavasokat leginkább növendékmarhák és juhok járják. A legeltetés egészben véve 16-18 hétig tart. A havasok részint magánbirtokok, részint a községek v. az állam tulajdonai s eszerint magán-, községi s állami havasokra osztatnak fel. A községi havasokat rendesen a község polgárai használják, kik fekvő vagyonukhoz képest bizonyos számu marhát vagy más állatot hajthatnak fel; ellenben a magán és az állami havasokat többnyire bérbe adják. A bérbeadásnál a legelő kiterjedését a havason táplálható tehenek számával fejezik ki; jó svájci havasokon 0,7 hold, magas vagy rosz fekvésü havasokon 31/2, átlag 21/2 hold számíttatik egy nagy marhára. A nagyobb havasokat, melyeken néhány száz tehén legelhet, többnyire községek vagy több tehénbirtokos közösen bérlik, kik teheneiket egy sajtmesternek adják át, ki minden részesnek a felhajtott állatok számához képest bizonyos mennyiségü sajtot tartozik adni, de ujabban mindinkább a szövetkezeti gazdálkodás terjed. A H. a tejgazdaságot is szolgálja. S éppen ezen gazdasági ág adja meg a havasi élet tulajdonképeni jellegét. A tejgazdaság céljaira épített sajtkészítő telepek képezik a nyugvópontokat a felhőkbe nyuló téres legelőkön; ezek köré verődnek össze a nyájak delelőre és nyugovóra; itt történnek a fejések s itt dolgozzák fel leginkább igen primitiv eszközökkel a tejet sajttá, s ritka esetben vajjá.
Az okszerü H. másik feladata a legelők javítására törekedni. Ez részint trágyázásban áll, mire ujabban műtrágyát is használnak, részint pedig abban, hogy kövek gyüjtésével és sülyesztésével, bozótok, tüskék, gyomok irtásával, vizvezetékek építésével, alagcsövezéssel és öntözési berendezéssel, nemkülönben utak, korlátok s véthelyek építése által a havasi területek értéke fokoztatik. Hazánkban H. szempontjából 5 vidék érdemel különös figyelmet s ezek: a magas Tátra és vidéke, a mármarosi hegységek, a bihari hegyek, a székelyföldi havasok, végre a délnyugati határhegység. Magyarország havasi legelői mintegy 11/2 millió holdnyi területet tesznek ki; legtöbb havasi legelővel bir: Csik vmegye mintegy 153000 holddal, Mármaros vmegye 140000 holddal, Hunyad vmegye 134000 holddal, Krassó-Szörény vmegye 130000 holddal, Háromszék vármegye 120000 holddal stb.
