Helyérzék
Helyérzék, az a képesség, melynél fogva némely érzéki behatásnak nemcsak fokát és minőségét fel tudjuk ismerni, hanem ama behatás helye iránt is tájékozódunk. A nyomást, hideget, meleget, mely testfelületünkre behat, nemcsak érezzük, hanem felismerjük a helyet is, melyre azok a bőrre behatnak. A kivülünk levő tárgyakat nemcsak látjuk szemünkkel, hanem azok helyzete iránt a térben is tájékozódunk és mindezt azon benyomásnál fogva, melyet a szembe esett fény az ideghártyára (retina) gyakorol. E H. oka az érzésnek helyi jele, vagyis az érzésnek bizonyos oly tulajdonsága, mely által más helyen történet azonos behatás által támasztott érzéstől különbözik. Ugyanazon nyomás által támasztott érzést más asszerint, hogy az ideghártya mely helyére hatott be az illető fény. A H. finomsága különböző. Tapintószervünknek legfinomabb helyérzőképessége van a nyelv hegyén, mivel ott 1,1 mm. távolban egymástól érinttt pontot már kettőnek érezzük, ezt követi az első ujjperc tenyéri oldala. Ellenben igen rossz a helyérzés finomsága a mellen v. háton, ahol a két érintett pontnak 44-66 mm.-nyire kell egymástól esni, hogy azokat kettőnek érezzük. A szemben is a H. legfinomabb az ideghártya középpontjában a sárgafolton, minél távolabb ettől, annál kevésbé finom látószervünk helyérzése. A H. finomsága lényegesen függ attól, vajjon sürün vagy ritákábban vannak-e az idegvégkészülékek az illető érzőszervben elosztva, valamint attól is, vajjon sokat vagy keveset használtuk-e szervünket; a gyakorlat tehát tetemesen fokozni képes a H.-t. Vakok helyérző képessége bőrükön azért sokszor feltünően tökéletes.
