Ízület
Ízület (articulatio), két v. több szomszéd csontnak savós ízhártya és segédszalagok által eszközölt összeköttetése. A savós tokszalagon belül az ízületi üregben fekvő csontvégeket vékony ízületi porclemezek borítják, az üreget pedig íznedv tölti meg. A savós tokszalagot kivül a rostos tokszalag borítja tömlő módjára, a kettő egymással bensőleg összenőtt, csak késsel választhatók külön. Az ízhártya belső felszine sima, vagy helyenkint az ízületi üregbe benyuló vörhenyes nyujtványok vannak rajta, u. n. ízületi bolyhok, néha nagyobb mennyiségü zsirszövettel. A savós ízhártyán kivül fekvő sortos tokszalag ínrostokból áll, a rostok végei a csonthártyába mennek át. A rostos tokszalag külső felszinén erősebben kifejlődött rostos huzamok vannak, u. n. járulékos v. segédszalagok, részint a csontvégeknek erős öszszetartására valók, részint különös befolyással vannak az ízületek mekanizmusára. A szalagkészüléken kivül az ízületeket a környező izmok és a levegőnyomás is összetartják. Hogy az izmok működése mily jelentőséges, kitünik a vállízületnél, amely lesülyed, ha a vállizmok hüdöttek. A levegőnyomás befolyását Weber testvérek tanulmányozták először a 30-as években a combízületen, s azt találták, hogy az elég nagy az als végtagnak megtartására a helyében; addig, amig a savós ízhártya légmentesen zár, az ízületi üregből a combkonc feje ki nem csuszhat, mert mögötte a kicsuszás megkezdésénél légüres térnek kellene képződnie. Hogy az ízületekben miféle mozgások lehetségesek, azt az ízületi felszinek alakja határozza meg. Az ízülő végdarabok lehetnek többé v. kevésbé egyenes síklapok, gömbidomuak, hengerek, kúpok, nyereg- v. csavarformájuak. Görbült felszinek jelenlétében az egyik rendszerint kisebb, többnyire homoru. Mozgás alkalmával a két ízlap csuszik egymáson, mire a két csontdarab irányát megváltoztatja, p. hajlításba, nyujtásba, közelítő v. távolító állásba jön. Az ízületi üreg lehet egyes v. kettős. Az utóbbi esetben az ízületi üreget ízületközi porc ketté osztja, a porc körzete a rostos tokszalaghoz tapad; ilyen p. az állkapcsi ízület, térdízület stb.
Az ízületek osztályozása a tengelyek száma és fekvése szerint történik. Vannak 1-, 2- és több tengelyü ízületek. 1. Az egytengelyü ízületeknél az egyik csont végdarabján domboru, a másikon homoru henger felszin van. A mozgás két irányban lehetséges: a mozgatott csont hossz- v. haránttengelye körül, amazt forgó-, ezt csuklóízületnek nevezik. Forgóízület p. az orsó-singcsonti összeköttetés; csuklóízületek az ujjpercízületek. Az olyan forgó ízületet, amelynél az ízfelszinek csavar módjára illeszkednek egymásra, csavarízületnek mondják; ennél a mozgó csont csavar módjára halad előfelé a hossztengely körül. p.: könyökízület, lábszárugrócsonti ízület. 2. A kéttengelyü ízületeknél az ízfelszinek ellipszoid formájuak, az ízületi fej domboru, az ízületi árok homoru. Két fajtája van: az egyiknél a főtengely jelentékenyen hosszabb a reá derékszögü haránt tengelynél, az ilyet bütyökízületnek mondják. P. a fej-gerincoszlopi-ízület. A másik fajtánál az ízfelszinek nyeregalakuak, egyik irányban homoruak, a másikban domboruak, a kettő egymásra derékszögben áll, ilyen irányokban lehetségesek a mozgások is. Ilyen van p. a hüvelykujj-kéztői ízületnél. 3. A három- vagy több tengelyü ízületnél a fej gömbidomu, az árok a gömbfelszinnek egy kisebb szelvényét teszi, ezeket szabad ízületeknek mondják. Mozgás minden irányban lehetséges, együttesen kúpalaku térnek befutásában jelentkeznek, melynek csúcsa a gömbidomu ízületi fej központjába esik; bárhol áll a csont a kúpidomu térben, a csont foroghat a hossztengelye körül is. Az ilyen ízületeknél a tokszalag bő, erősítő nyalábjai hosszuak; középfekvésben a rostnyalábok petyhüdtek, azért ezen fekvésében a tokszalag egymaga nem képes az ízületet összetartani, ahhoz a levegőnyomásnak és szomszéd izmoknak is hozzá kell járulni. Minél nagyobb a fej és kisebb az átok, annál szabadabb a mozgás, a legszabadabb a vállízületben. A combízületben azért korlátoltabb, mert ott az ízületi gödör mélyebb és körzetétől a fejre az egyenlítőjén tul gyürüalaku rostporcos szegély borul reá, az dióízületnek mondják. Minden mozgásnál rendszerint több ízület lép egyszerre működésbe, s minél több tengely körül lehetséges azokban a mozgás, annál többféle mozgás vihető ki. Legszabadabbak a mozgások, ha csuklóízületek szabad ízületekkel kombinálódnak, mint az p. a végtagoknál fordul elő; ily esetben a végső tagrész a körülirható tér bármely helyére a legváltozatosabb módon elhelyezhető. V. ö. Meyer A., Die Statik u. Mechanik d. menschl. Knochengerüstes (Lipcse 1873).
