Kereszty,
Kereszty, 1. Géza, kat. teologus, egyházi iró, szül. Budapesten, a bölcsészetet Pozsonyban és Esztergomban, a teologiát Bécsben végezte, hol hittudorrá is avattatott. 1876. és 1877. képezdei tanár Esztergomban. Pappá szentelték 1877 dec. 22. Segédlelkész volt Budapesten, karkáplán Esztergomban. 1882. ó- és újszövetségi szentirástan tanára, 1889-től a tanszék ketté választatván, csak az újszövetségi szentirást tanítja az esztergomi papnevelőben. Irodalmi munkássága 1876-tól kezdődik. Önálló művei: Egy koldus (Labre Benedek) életrajza (Budapest 1876); Haladás és kereszténység (Esztergom 1885); A szentirásban előforduló közmondásokról (u. o. 1887); Az ószövetségi szent könyvek kánoni története (u. o. 1888); Az orleansi szűz emléke (u. o. 1889); Az idő teljessége (u. o. 1891); Exegesis pericoparum Evangelii etc. (u. o. 1892); A Magyar Sion 30 évi Repertoriuma (u. o. 1893). 1887 óta a Magyar Sion egyházi folyóiratnak részint fő, részint társszerkesztője. Sok beszédet közölt a Kat. Hitszónokban és Isten igéjében. V. ö. Zelliger Alajos, Egyházi irók csarnoka.
2. K. István, zenei iró, az előbbinek öcscse, szül. Budapesten 1860 máj. 22. A zene elméletét egyetemi évei alatt magánszorgalomból sajátította el. 1883. tanári oklevelet nyert, 1884 óta a nemzeti muzeum könyvtárát szolgálja, 1894 jul. óta mint segédőr, egyúttal 1885 óta tanárkodik is a főváros polgári iskoláiban. Irodalmilag 1880. versekkel lépett fel, majd 1883-92. belső munkatársa volt a Tornaügynek, 1885. a Harmoniának, 1886-1892. a Zenelapnak, vezette 1890. a Budapesti Ujság, 1892-94. a Pesti Hirlap, 1894 óta az Élet és a Hazánk zenei rovatát, azonkivül több lapba és folyóiratba irt irodalomtörténeti (Vajda Péter, Figyelő 1883-84.; Jókai munkásságának teljes bibliográfiája, Pesti Hirlap 1894 január), tornaügyi, de különösen zenei tanulmányokat és cikkeket. Az országos zeneakadémia megbizásából lefordította Dehn Szigfrid tankönyvét: Az ellenpont tana (Budapest 1893) és mintegy 100 dal és karének szövegét, különös gonddal a zenei és szövegfrázisok egybevágására. A budapesti Filharmoniai Társulat műsorában jelent meg két nagyobb szövegfordítása: Wagner R., Az apostolok úrvacsorája (1890) és Deschamps Emil, Romeo és Juliája (Berlioz zenéjére, 1894). Zeneszerzeményei: Fájó szivből, 3 dal, Pálmai Ilka verseire (Budapest 1894). 1885. a Magyar Szalon népdalpályázatának díját nyerte. Zenei munkatársa e Lexikonnak is.
