Költői levél
Költői levél (gör.-lat. epistola), levélalaku költemény, melyet a költő valamely alkalmi (irodalmi, közéleti v. magánéleti) ügyben egy más személyhez intéz. Ilyenek Horatius episztolái hexameterekben, melyek a levélnek társalgásszerü könnyüségével, szellemességével beszélnek meg napi eseményeket, társadalmi és erkölcsi kérdéseket és nézeteket; kiválóan oktató irányu ezek közt a Pisókhoz intézett levél a költészetről (de arte poëtica). Az ő példájára K. verse sokáig a hexameter, tartalma oktató, hangja pedig enyelgő v. szatirikus volt. Ilyen didaktikus episztolák nálunk Kazinczy Ferenc K.-ei, jórészt jambusok, p. Vitkovics Mihályhoz és Berzsenyihez a nyelvújítás ügyében, valamint Berzsenyi K.-ei szintén jambusokban. A jambust (ötös-hatodfeles rímtelen v. váltakozó lábu jambus) a németek kezdték alkalmazni a hexameter és distichon helyett; a franciáknál az alexandrin járja. A K. hagyatlása után a K. is szabadabb lett s az oktató, általános elem helyett több alanyi és személyes elemet vett föl. (V. ö. Petőfi, Tompa, Arany K.-eit.)