Könyves Tóth,
Könyves Tóth, 1. Kálmán, ev. ref. lelkész, egyházi iró, szül. Debrecenben 1837 szept. 8., ahol tanulmányait is nagy részben végezte. Gyermekkorában tanult kevés ideig Szatmárt is, miután pedig a teologiát 1860. elvégezé, egy évig a Szepességben időzött. Ezután külföldre ment s 1861 őszén az utrechti egyetemre iratkozott be. Egy évet itten, felet Párisban, felet Londonban töltött. Mindjárt hazatérte után, 1863 őszén kunszentmiklósi lelkész lett, majd 1866. Lacháza, 1883. Debrecen választá papjául, hol 1884-ben a tiszántuli egyházkerület tanácsbirájává tette. Az ismeretterjesztő és elbeszélő irodalomban éppen oly jelentékeny és lankadatlan munkásságot fejtett ki, mint az egyháziban, melynek kiváló bajnoka. Nagyobb munkái: I. Egyházi érdeküek: Egyházi beszédek különféle alkalmakra (Debrecen 1871); A koporsónál (halotti imák, Budapest 1876., II. kiadás u. o. 1889); A hit temploma (Prédikációk Spurgeon nyomán, I-III. kötet, u. o. 1881-1884); Ünnepi, vasárnapi és alkalmi imádságok (Nem teljes, u. o. 1893-94); egyházi szempontból érdekes még: A gróf Degenfeld-család története (Debrecen 1893). II. Ismeretterjesztők: Önsegély (2 köt., Budapest 1873); Jellem (2 köt., u. o. 1874); Takarékosság (u. o. 1878); A kötelesség (u. o. 1882), mindenik Smiles nyomán, továbbá: A tudomány vértanui (u. o. 1886) és A munka bajnokai (u. o. 1887), mindkettő Tissandier nyomán. III. Az elbeszélő irodalom köréből: Tündérvilág (Budapest 1875); Akik az egész földet körülutazták (u. o. 1884); Falusi történetek (u. o. 1890). Egyik főmunkatársa a Gyakorlati Bibliamagyarázatok-nak s társszerkesztője volt a Kalászok az életnek kenyeréhez (1893-94) c. egyházi gyakorlati folyóiratnak.
2. K. Mihály, ev. ref. lelkész, az előbbinek atyja, szül. Debrecenben 1809 nov. 30., megh. u. o. 1895 febr. 4. Iskoláit azon a kevés időn kivül, mit Kassán a német nyelv kedvéért töltött, teljesen Debrecenben végezte, hol azután a kollégiumban köztanító volt. Félévig tartó külföldi útjából hazatérve, 1836 májusában segéd-, novemberében pedig rendes lelkész lett szülővárosában. A szabadságharc folyamán tartott hazafias beszédei miatt annak leverés után halálra itéltetett, mi azonban várfogságra lett átváltoztatva. Ebből 1856 ápr. szabadult ki, de lelkészi és tanári hivatalt tilos volt elfoglalnia s ennélfogva előbb mint egyházkerületi levéltárnok s főiskolai és egyházközségi számvevő, 1859 tavaszától pedig mint a püspöki iroda vezetője működött. 1863. karcagi lelkészszé s még ez évben hevesnagykunsági esperessé választatott, mig 1871 juliusában ismét Debrecenbe ment lelkésznek. Többször volt konventi tag s rövid ideig egyházkerületi tanácsbiróságot is viselt. Mint fényes szónok és erélyes egyházkormányzó nagy hirnévre tett szert. Irodalmi munkásságának java része az egyházi térre esett. Számos egyházi, különösen alkalmi beszéde jelent meg ugy külön füzetekben, mint egy pár prédikációs gyüjteményben. Tudományos irányu dolgozatai közül jelentékenyebbek: Az apostoli kor története s jelleme, Az apostoli korszak vértanui, A keresztyén egyház élete a három első században, melyek mind az Egyházi Könyvtár 1858-ik évi folyamában jelentek meg.
