Kutyafa
Kutyafa (növ., ebsefa Hazsl., büdösfa, büdös cseresznye, puskaporfa, fekete égerfa, Frangula Tourn.), a róla nevezett család fája, a varjutövissel (Rhamnus L.) együtt, melylyel gyakran egyesítik, 66 faja Ausztrália kivételével el van terjedve (hazánkban 9). K.-nak tulajdonképpen a tövistelen, váltakozó levelü fát nevezzük (a fa keresztmetszetének képét l. Farészlet), mely a berekfával (égerfa) együtt gyakran ingoványos réten nő. Békés vármegyében Vésztő községnek egyik ingólápját e fáról Kutyafás-nak nevezték. Virága pároséltü, ötöstagu. A Frangula Alnus Mill. v. Rhamnus Fr. L. egész 3 m. magas fa v. bokor, levele fordított tojásdad v. hosszas, épszélü, virága apró, gyümölcse eleinte sárgás, azután piros, végre megfeketedik. Kérge (cortex Frangulae) meg a gyümölcse (fosóka bogyó) meghajtó és officinális. A kérge már a középkorban német rebarbara (rhabarbarum plebejorum) néven használatos volt. Gyümölcsét a madár szivesen fogyasztja. Magvából jó mécsolaj lesz. Kérge, levele, meg a gyümölcse sárga festéket (rhamnoxanthin, vegyítve zöldre is fest), továbbá a kathartinsavhoz hasonló, meghajtó, avorin nevü anyagot termel. Fájának szene puskaporgyártáshoz kitünő minőségű, de a fájából jó cipőszög és finom asztalos és esztergályos mű lesz, különösen hordócsap és dugó. Parkba ültetik a Rhamnus alpina L. még a persa és kaukázusi Rh. grandifolia Fisch. et Mey. társaival. V. ö. Borbás, Rhamnusaink áttekintése (Erdészeti Lapok, 1885) és Rhamni Hungariae (Oesterr. Bot. Zeitschr. 1887).
