Láb
Láb (pes), testünknek az a része, mely a bokaízületen tul van, s amelylyel a talajon való mozgásainkat végezzük. Az emberi láb egyenes álláskor majdnem derékszögben illeszkedik a lábszárhoz; erőművi szerkezete kétkaru emeltyühöz hasonlít, melynek forgópontja a bokaízületben van, az erő és súly váltakozva a lábujjakra vagy a sarokra hatnak. A láb boncolástani összeállítása a következő: Csontok (l. Csont, IV. köt., 767. old., 2. hasáb). A lábon előforduló ízületek közül a legnevezetesebbek a boka- és ugró-lábtői ízület, ezek működnek leginkább járáskor (l. o.), ugráskor stb. A bokaízület képezésében a két lábszárcsont és ugrócsont vesznek részt, nagyjából egytengelyü csuklóízület, pontosabban véve görgeízület. Az ugrócsont testének oldalsó ízlapjain lenyuló bokákat erős szalagok kötik össze a szomszéd lábtőcsontokkal, nevezetesen a belső bokát a sarokcsont belső nyujtványával és az ugrócsont gumójával, az oldalsó bokát a sarokcsonttal és ugrócsonttal. Ezen szalagok a lábnak korlátolt mozgását engedik meg előre és hátrafelé a bokacsúcsokat egyesítő haránt tengely körül. Az ugrósark-sajkacsonti ízület (u. n. alsó lábízület) két ízületből áll: az ugrósarkcsonti és ugró-sarksajkacsonti ízületből; e kettőt a lábtői csatornában fekvő erős keresztszalag (lig. cruciatum) választja el egymástól. Az ízületet köröskörül erős szalagok tartják össze; különösen erős szalag van a sarokcsont belső nyujtványa és a sajkacsont gumója között. Ezen ízület tengelye rézsút áll, a sajkacsont gumójától az oldalsó bokához tartva; ennek következtében a benne végbemenő mozgások nem eredményeznek tiszta hajlítást és feszítést, hanem a hajlítás a láb oldalsó szélének sülyesztésével, a feszítés a belső szélnek sülyesztésével szövődik. A láb izmai közül a lábháton kevés van, nagyobbára a lábszárról idehaladó hosszu feszítők ínai; a saját kurta feszítő a lábtői öböl oldalán ered a sarkcsonton, gyenge ínai az ujjpercek hátaihoz mennek. Több az izom a talpon. Ezeket mindenekelőtt az erős talpi pólya takarja, melylyel a sarkcsont gumóján eredő kurta hajlító ujjizom van összenőve. A belső oldalon vannak az öregujj távolító, kurta hajlító és közelítő izmai; a kurta oldalon a kisujj távolítója és hajlítója. A talp közepén a kurta hajlító által eltakarva a lábszárról a talpra jutó hosszu hajlítók ínai következnek a giliszta-izmokkal és a sarokcsonttól a hozzáhaladó Sylvius-féle izommal (caro quadrata). A csontközti hézagokat a csontközötti izmok töltik meg. Idegek közül a láb hátán a szárkapcsi idegek folytatásait találjuk, a talpon a sípideg ágait. A szárkapcsi idegek ágai az ujjak háti oldalához mennek; a sípideg a belső boka mögött lehajlik a talpra és 2 főágra oszlik: a külső és belső talpidegre; amaz az ujjak talpi oldalához 3, emez 7 alágat küld. Verőerek közül a lábháton az elülső sípverőér folytatását találjuk, ez az első csontközötti hézag felé tart s ennek hátulsó végén a csontközötti térben lehajlik a talpra, hogy ott az oldalsó talpi verőérrel közlekedjék. A hátulsó sípverőér a belső boka mögött a talpra jut, de már előbb két ágra oszlik: a belső és külső talpi verőérre; a belső az üregujjhoz és szomszédságához halad, az oldalsó rézsút oldalfelé tartva a talpi izmok alá jut és lábközép alatt ívalakulag befelé hajlik, hogy a lábháti verőér folytatásával közlekedve a talpi verőeres ívet alkossa. A vivőerek kisérik a verőereket; azonkivül vannak bőrvivőerek, melyek a lábháti vivőeres részét alkotják; ennek belső oldalától a nagy, külső oldalától a kis rózsavivőér indul el.
