Lemezelés,
Lemezelés, csekély értékü fémeknek értékesebb fémlemezzel való beborítása. Rendesen a vörös- és sárga rezet ezüsttel, ritkábban aranynyal vagy platinával szokták lemezelni. A réz felszinét fémesre tisztogatják s ezután tömény és közömbös salétromsavas rézoxiddal kenik be, mely vékony ezüstréteget rak le. Még jobban ezüstöz 1 rész ezüstkloridnak és 3 rész ciánkáliumnak vizzel összekevert pépje, melyet a fémtiszta réz felszinére kenünk. A beezüstözés megtörténte után a tárgyra tiszta ezüstlapot kötnek és vagy széntűz felett vagy cseresznyeveres melegig hevített tokos kemecében megmelegítik, miközben kaparó-alaku vassal az ezüstlap felszinét erősen a rézre nyomkodják. Ha az ezüst és réz teljesen összeforrtak, a művelet befejezettnek tekinthető; azonban az igy beborított rézlemezt célszerü hidegen a kivánt vékonyságig kihengerelni, sőt legutoljára fényezett és üvegkemény acélhengerek között átjártatni, hogy tükörsima felszint kapjon. A rézlemez ezüst borítását a lemezvastagság 1/40-1/47-ére szokták venni. Használnak kétoldalasan lemezelt rézlapokat is. A lemezelt rézdrótot ugy készítik, hogy a beezüstözött rézrúdra vékony ezüst tokot húznak, ezután megizzítják s két fém teljes összeforrasztása céljából kihengerlik. A hengerlés után következik a dróthúzás. A réznek aranynyal való L.-e a leirthoz egészen hasonló művelet. Az u. n. leoni drót nem egyéb mint a leirt módon ezüsttel v. aranynyal lemezelt rézdrót. A platinnal való L. ugy történik, hogy a fémtisztára csávázott rézlap gyengén nedves felszinére porrá tört platinaszivacsot szitálnak s midőn ez megszárad 2-5 platina-folióval, végül pedig vékony, de gyengén rozsdás rézlappal borítják be, mely utóbbi oly nagy legyen, hogy a lemezelendő lapra rá is hornyolhatják. Ennek megtörténte után a csomót néhányszor gyengén meghengerlik, ezután vörösizzásig megmelegítik és ily állapotban újra hengerlik. Ennek megtörténte után a borító rézlapot lefejtik és a lemezeltet készre hengerlik. A vasat ugy lemezelik, hogy fémtisztára lecsávázott felszinét megónozzák s a nemes fémlapot, illetve a tárgy alakjának megfelelő borítást, rákötvén, széntűznél az ón olvadáspontjáig hevítik, végül pedig csávázással, fényező acéllal vagy más módon megtisztogatják és megfényezik. Megjegyezzük még azt is, hogy a borításhoz használt fémlap valamivel nagyobb legyen a tárgy lemezelendő felszinénél, hogy erre jól ráhajtogathassák. V. ö. Tscheuschner E. dr., Handbuch der Metalldekorierung (Weimar 1883).
