Ludwig,
Ludwig, 1. Alfréd, osztrák szanszkritista nyelvész, szül. Bécsben 1832 okt. 9. 1858. szülővárosa egyetemén habilitálták. 1860. mint rendkivüli tanára a klasszikai filologiának és az összehasonlító nyelvtudománynak Prágába hivatott. 1870. u. o. rendes tanár lett. Művei: Der Infinitiv im Weda (Prága 1871); Agglutination oder Adaption, eine sprachwissenschaftliche Streitschrift (1873); Die philosophischen und religiösen Anschauungen des Weda (u. o. 1876). Főműve a Rig-Véda teljes német fordítása: Rigveda zum ersten Male vollständig ius Deutsche übersetzt mit Commentar und Einleitung (u. o. 1876-83. 6 köt.).
2. L. Hubert, német zoologus, szül. Trierben 1852 márc. 22. 1881 óta a giesseni egyetemen a zoologia és összehasonlító bonctan tanára. Átdolgozta a Leunis-féle Synopsis des Thierreichs c. tankönyvet s ezenkivül több tudományos dolgozatot is irt.
3. L. Károly, német festő, szül. Römhildben 1839 jan. 18. Nürnbergben, Münchenben és Düsseldorfban tanult, 1877. a stuttgarti művészeti iskola tanára lett, 1870 óta pedig Berlinben él. Művei közül, melyek főleg Calame hatását mutatják, fölemlítendők: Az elomlott kapu; Tavasz, Nyár és Ősz; Holdvilágos éj; Csempészek útja a hegységben; A szt. Gotthard-hágó (berlini nemzeti képtár); Az Eisach völgye; Szt. gotthardi részlet; Zivataros éj a Boden-tó mellett; Nyári nap a graubündeni Alpokban; Az Albula-hágó Graubündenben; Tavasz a tiroli Gschnitz völgyben.
4. L. Károly Frigyes Vilmos, német fiziologus, szül. Witzenhausenben (Hessen), 1816 dec. 29., megh. Lipcsében 1895 ápr. 23. Orvosi tanulmánait Marburg- és Erlangenben végezte, oklevelét 1839. nyerte el. 1842. az élettan magántanára, 1846. az összehasonlító boncolástan rendkivüli tanára, 1849. a boncolástan és élettan rendes tanára lett Zürichben. 1855. meghivásnak engedve elfoglalta a bécsi Josephinumban az élettan és álattan tanszékét. 1865. ismét Lipcsébe ment, hol az élettani intézet igazgatóságát vette át. A magyar tudományos akadémiának kültagja volt. Legkiválóbb munkája: Lehrbuch der Physiologie des Menschen (2. kiadás, Lipcse- és Heidelbergában 1858-61); munkái a vérkeringésről és nyirokkeringésről, a vérnyomás- és húgyképződésről az orvosi tudománynak legszebb vívmányai közé tartoznak. A nyálmirigyek elválasztásáról tett kisérletei szintén kiváló becsüek. Nagyszámu maradandó értékü dolgozatai közt felemlítjük: Beiträge zur Lehre vom Mehcanismus der Harnsecretion (Marburg 1842); Über ndosmotische Aequivalente und endosmotische Theorie (Zeitschr. f. ration. Med. 1849); Über den Druck, den das fliessende Wasser senkrecht zu seiner Stromrichtung ausübt (Bécs 1858); Über den Einfluss des Halsmarks auf den Blutstrom (u. o. 1864); Die physiologischen Leistungen des Blutdrucks (Lipcse 1865); Zusammenstellung der Untersuchungen über Blutgase (Bécs 1865); Neue Versuche über die Beihilfe der Nerven zur Speichelabsonderung (Zeitschr. f. ration. Med. 1851). Kimografionja (l. o.) korszakalkotó a fiziologia terén. V. ö. Frey emlékbeszédét (Lipcse 1895) és Kries emlékbeszédét (Freiburg 1896).
5. L. Ottó, német költő, szül. Eisfeldben 1811 dec. 11., megh. Drezdában 1865 febr. 25. Zenét akart tanulni Mendelssohnál, de inkább az irodalom tanulmányozásához fogott. Sokáig élt Meiningenben s egy faluban Meissen mellett, aztán megnősült és 1855. Drezdába költözött; csaknem teljes életében beteg volt és sinylődött. Költői hirnevét két szomorujátékkal (Der Erbförster és Die Makkabäer) alapította meg, melyeket nagy tetszéssel adtak elő a bécsi udvari szinházban. Ezután irta: Zwischen Erde und Himmel (Frankfurt 1856): Die Heiterethei und ihr Widerspiel (u. o. 1857). Esztétikai munkássága (Shakespeare-Studien, Lipcse 1861. stb.) is nagyon becses. L. összes munkáit (Gesammelte Schriften, 6 köt. Lipcse 1891-92) Stern A. adta ki; tanulmányai (Studien, 2 köt.) Lipcsében jelentek meg 1892.
