Macaulay

Teljes szövegű keresés

Macaulay (ejtsd: mekkole) Tamás Babington, lord M. of Rothley, angol történetiró, szül. Rothley-Templeben, Leicester grófság, 1800 okt. 25., megh. Kensingtonban 1859 dec. 28. Cambridgeben a Trinity-Collegebe lépett s 26 éves korában mint ügyvéd telepedett meg Londonban. Tehetségei és hajlamai azonban már korán az irodalmi pályára vezették, melyen csakhamar feltünést keltett. Már egyetemi hallgató korában irt költeményeket, melyek közül Pompeji (Cambridge 1819) és Evening (u. o. 1820) pályadíjat nyertek. Miltonról irt tanulmánya az Edinburgh Review 1825. évfolyamában látott napvilágot. Értekezései és birálatai legelőször szerzői felhatalmazás nélkül: Critical and miscellaneous essays (Filadelfia 1841) c. alatt jelentek meg. Ezt követé a Critical and historical essays címü kiadás (london 1843, 3 köt.), melyet már maga a szerző rendezett sajtó alá. A kiadások most gyorsan követték egymást és több európai nyelvre lefordíttattak. Követték ezeket néhány évvel később a Biographical essays (London 1851). Politikai pályáját 1824. kezdte, mely évben egy népgyülésen a rabszolgaság eltörlését sürgette; elvei a whig-párttal hozták összeköttetésbe és barátai még 1830. Calne városkában, 1832. pedig Leed városban képviselővé választatták. Ezen időtől kezdve M. élénk részt vett a parlamenti vitatkozásokban. 1834. a Grey-minisztérium által a kalkuttai tanács tagjává neveztetvén ki, Elő-Indiába távozott, hol egy büntető törvényjavaslatot dolgozott ki, mely 1838. látott napvilágot. Ugyancsak Indiában irta a Clive és Warren Hastingsről szóló essayket. Miután K.-Indiából hazatért, 1839. Edinburgban a parlamentbe választották s ugyanazon évben lord Melbourne által a minisztériumba hivatván, a hadügyi államtitkári állást kapta. Ezen hivatalát a whig-minisztérium lemondásáig, 1841 szept.-ig megtartá. Visszalépése után a második Peel-kabinettel szemben mint a whig ellenzék legkiválóbb szónoka szerepelt. 1942. jelent meg Lays of ancient Rome címü műve, ballada alakba öltözött ó-római legendák, melyek nagy figyelmet keltettek. 1846 júliustól 1847 végéig a hadügyi pénztár élén állott, mely állásban szavazati joggal birt a kabinetben. Az 1847-iki választások alkalmával szigoru protestáns érzelmü edinburgi választói elejtették, mert M. egy Maynoothban felállítandó katolikus nevelőintézet érdekében állami segélyt hozott javaslatba.M. ekkor 1852-ig, majd 1856. végképen elbúcsuzott a politikai élettől, hogy ezentul zavrtalanul nagy munkája befejezésének szentelje idejét és erejét, melyet már 1841. megkezdett. Ezen nagyértékü műve, a History ofEngland from the accession of James II, melynek négy első kötete 1849-57, ötödik kötete pedig 1861. látott napvilágot Angliában. A munka roppant sikert aratott, egyik kiadás érte a másikat és minden művelt nyelvre lefordították. Magyarra Csengery Antal és Zichy Antal fordították (Budapest, akadémia, 6 köt., 1875-77). Magát M.-t a legnagyobb kitüntetések érték, a glasgowi egyetem megválasztotta őt lord rektorává; a következő évben pedig az ókori történelem tanárává nevezték ki a királyi akadémián. 1857 szept. havában akirályné M. of Rothley bárói címmel peerré nevezte ki, de a nagy tudüs soha sem jelent meg a felsőházban. Gyermekei nem voltak és igy vagyona hugára, Trevelyan lord nejére szállott. Halálának hirét országos gyász követte és tetemét 1860 jan. 9. a Westminster-apátság templomában, az u. n. költők zugában helyezték ünnepélyesen nyugalomra. Összegyüjtött szónoklatai 1854. jelentek meg; összes müvei pedig Lontonban 1860, 25 kötetben; újabb kiadások a huga, lady Trevelyan által 1966. 8 kötetben s az utolsó 18 kötetben 1880.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT