Macdonald

Teljes szövegű keresés

Macdonald István Jakab József Sándor, Tarento hercege, francia marsal, szül. Sancerreben (Cher) 1765 nov. 17., megh. Courcellesben (Loire) 1840 szept. 24. Ir családból származott. 1784. a francia hadseregbe lépett s a forradalom alatt a köztársasághoz csatlakozott. 1792. Jemappesnál tünt ki, mire dandártábornokká nevezték ki. Részt vett a belgiumi és hollandi hadjáratban és hatalmába kerítette az ellenséges hajóhad egy részét. Jutalmul 1796. hadosztálytábornokká nevezték ki s Olaszországba küldték. 1798. az egyházi állam kormányzója lőn, legyőzte Otricoli mellett a nápolyiakat és elfoglalta az egész nápolyi királyságot. 1799. Felső-Olaszországba sietett Moreau oldalára, azonban a Trebbia mellett vívott döntő csatában ő is vereséget szenvedett, mire egész Lombardia a szövetségesek kezébe került. 1800-ban főparancsnoka volt ama tartalékhadnak, mely a Splügen-hágón át Veltlinbe hatolt. 1801-ben mint követ Koppenhágába ment; 1804. elveszté Napoleon kegyét, mivel Moreau védelmére kelt; 1809. azonban ismét belépett a hadseregbe. Az (1809) osztrák hadjáratban győzedelmesen hatolt Felső-Olaszországból Laibachba és onnan Bécsbe; részt vett továbbá a Wagram mellett vívott csatában, melyet a gárda tüzérségével Napoleon részére döntött el. Jutalmul Napoleon marsallá és Tarento hercegévé nevezte ki. 1810-ben az Augereau-hadtest élén Cataloniában harcolt, 1812. az orosz háboruban a balszárnyat vezényelte és Rigáig nyomult elő,mignem a nagy hadsereg visszavonulása és York elpártolása őt is visszavonulásra kényszerítette. 1813 május havában vitézül harcolt Lützen és Bautzen mellett, aug. 26. azonban a Katzbachnál döntő vereséget szenvedett. A lipcsei csatában a XI. hadtestet vezényelte; ő fedezte a visszavonulást is, amint egyáltalában végig küzdötte az 1814. védelmi harcokat s végtére ő ajánlotta Napoleonnak, hogy mondjon le trónjáról. A száz nap alatt nem mozdult birtokairól. A második restauráció után XVIII. Lajos pairré és a becsületrend kancellárjává nevezte ki. Igazságszereteténél és szabadelvüségénél fogva nagy tiszteletben állott. A juliusi forradalom után a magánéletbe vonult vissza. V. ö. Rousset, Souvenirs du maréchal M. (Páris 1892).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT