Macerálás

Teljes szövegű keresés

Macerálás (lat., macerare a. m. puhítani, lágyítani, gyöngíteni szótól), a gyógyszerészetben valamely szilárd anyagnak hosszabb ideig való kezelése közönséges hőmérséknél valamely folyadékkal (viz, szesz, ecet stb.), hogy belőle oldékony anyagokat, melyek magasabb hőnél szétbomlanának, kivonjunk (u. n. hideg infusum, l. Illatos szerek). A szövettanban M. alatt a szövetek puhítását, lágyítását értjük bizonyos folyadékokban, hogy ezáltal a sejteket különválaszthassuk. A viznek maceráló hatásával foglalkozik a vizből kifogott tetemeken a törvényszéki orvostan.A köztakaró hámja fellágyul p. a kézen és főleg a láb sarkán, ahol szürkés-fehér vakolatszerü szétkenhető péppé lesz; vagy az egész hám kesztyüujjszerüleg válik le az ujjakról; a haj kihull, miáltal a fej (mint p. a tiszaeszlári esetben) borotváltnak látszhatik. Ugyancsak M.-t szenvednek az anyaméhben elhalt s ott hosszabb-rövidebb ideig visszatartott magzatok, melyeknem mennek át a méhen belül bűzös rothadásba, csak a magzatviz által szenvednek felázást. A viznek, főleg a melegebbnek, ezen áztató, puhító hatását használják az anatomiában csontvázak előállítására, hol a lágy részek maradékait u. n. macerálókészülékekben (vizes kádak) áztatják le.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT