Mack

Teljes szövegű keresés

Mack Károly (von Leiberich) báró, osztrák tábornok, szül. Neuslingenben (Franken) 1752 aug. 24-én, megh. St. Pöltenben 1828 okt. 22-én. 1770 óta szoltálta a császárt és miután magát Lacy alatt 1778-89. a törökök ellen kitüntette, II. József szárnysegéde lett és ezredesi rangot kapott. 1792-93. Koburg Josias császári fővezér oldalán harcolt Németalföldön és ő birta rá Dumouriezt (l. o.) arra, hogy az osztrákok kezeibe adja magát. 1794. szintén a franciák ellen harcolt és 1797. I. Ferenc császár táborszernagygyá tette. A Campo Formióban kötött béke után a nápolyi Bourbonok szolgálatába állott és a nápolyi sereg élén küzdött a franciákkal, kiket ugyan Rómából kiszorított, csakhogy az Angyalvárba szorult francia őrség nemsokára M.-ot távozásra kényszerítette a városból. Erre M. fegyverszünetet kötött a franciákkal. Ennek hirére azonban Nápolyban az alsó nép és a lazzaronik felkeltek M. ellen, ugy hogy ez a franciák táborába volt kénytelen menekülni; ezek pedig mint hadi foglyot Párisba vitték. Innen 1800. szöknie sikerült és visszatért Bécsbe. Az 1805. háboru kitörésekor a császártól és Károly főhercegtől azt a megbizást kapta, nyomuljon hamar egészen az Illerig és erősítse meg Ulm várát. M. ennek a parancsnak eleget is tett, demidőn 80 000 főnyi hada élén az Iller vonalát megszállva tartotta, a francia hadsereg Napoleon császár saját vezetése alatt (melynek támadását az udvar és Károly főherceg is Olaszország felől várták) hirtelen és több oldalról M. hadseregét bekerítette, mire ez fejét veszítvén, Ulm falai mögé menekült. Október 17-én csufos föltételek alapján, 20 000 emberrel letette a franciák előtt a fegyvert. Ulm vára ilyformán kardcsapás nélkül Napoleon kezébe került és Mack hadseregéből is csak néhány magyar huszárezred és velük Ferdinánd főherceg (a trónörökös) menekült meg fürge lovakon a biztos fogságtól. Magát M.-ot Napoleon császár szabadlábra helyezte, mire M. Bécsbe ment, hol haditörvényszék elé állították. A birák M.-ot gyávasága és ügyetlensége miatt halálra itélték, Ferenc császár azonban kegyelemből degradálásra és husz évi várfogságra itélte. Három évi fogság után Károly főherceg kegyelmet eszközölt ki M. számára, aki azután a magánéletbe vonult és némán türte el az újabban ellene felhozott vádakat. Egy külön iratban menteni iparkodott ugyan magatartását és az ulmi katasztrófát, de ez a védirat csak 45 évvel halála után (1873) jelent meg a Raumer által szerkesztett Historisches Taschenbuch-ban (V. foly., 3 kötet). V. ö. Angeli, Ulmund Austerlitz (Mittheilungen des k. und k. Kriegs-Archivs 1877 és 1879).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT