Madeira,
Madeira, 1. (Madera) Portugáliához tartozó sziget az Atlanti-oceán északi részében 545 km.-nyire az afrikai Dsubi-foktól. Hozzátartozik Porto Santo és a három lakatlan las Desertas nevü sziklasziget; ezekkel együtt M. területe 815 km2, (1885) 134 011 lak., akik közül 1800 Porto Santon lakik. Az egészében vulkáni sziget 48 km. hosszu és 21 km. széles; rajta egy hegylánc emelkedik ki, amely a Pico Ruivóban éri el a legnagyobb magasságát; e hegyláncba a viz mély szakadékokat (Ribeiros) mosott ki. A sziget meredeken emelkedik ki a tengerből. Nagy és mély hegyüstök (Currales), kis fensíkok és mély meredek patak-völgyek a szigetnek festői külsőt kölcsönöznek. A talaj nagyobbára régi láva; csakis kevés helyen van trachittuff és laza salak. Rendkivül érdekesek ama bazaltsziklák, amelyek a sziget közepén elterülő 1000-1200 m. mély, szép völgynek a Curral das Freirasnak függőleges falait alkotják. A vulkáni működés jelenleg teljesen szünetel, de a földrengést még érezni. Az éghajlat rendkivül enyhe és egyenletes; az évi középhőmérséklet a déli parton 18,8°, a leghidegebb és legmelegebb hónap közti különbség csak 6°. Ritka idő, midőn a hőmérő 32,4°-ot v. csak 8°-ot mutat. Az északi part vidéke a gyakori északi szelek miatt hűvösebb és télen a 6° nem ritka. Évenként 93 esős napon 713-740 mm.-nyi eső esik. A hegység legmagasabb részein havat is láthatni. Nedves és egyenletes klimájánál fogva M. a tüdőbetegek számára a legjobb gyógyhely; csakis a Leste nevü forró K-i szél válik néha kellemetlenné. A talaj igen termékeny. A trópusi növényzet határa 250, a mérsékelt égövé 750 m.-nyi magasban van. A babér még 1600 m.-nyi magasban is tenyészik. Tengerész Henrik Sziciliából átültette ide a cukornádat, amely bő termést is adott; az amerikai verseny azonban ezen foglalkozási ágat elnyomta; amire megkezdtéka szőllőművelést, amelynek termékei máig is értékesek (l. Madeira-bor). Ezenkivül terem még kukorica, gabona, batáta, a déli oldalon pedig európai gyümölcs és zöldség. A datolyapálma csak dísznövényül szolgál. A fauna fajokban igen szegény; félig európai, félig afrikai. Eredetileg vadon élő emlősei nem voltak; az importált házi nyulak és sertések most már vadon élnek rajta. Az európai háziállatokat tenyésztik. A környékező tenger gazdag teknős békákban. A lakosság igen kevert; vannak az uralkodó néposztályon, a portugálokon kivül olaszok, zsidók, mórok, rabszolgákul behozott négerek utódai. Az ipar csekély; a kereskedelem főképen az angolok kezében van. A főváros az 1836 óta közvetetlen portugál uralom alatt álló szigeten Funchal (l. o.). A szigeten még fennáll a felében való gazdálkodás rendszere. Újabban sokan vándorolnak ki Braziliába és a La Plata melléki államokba. Fontos még M. mint 5 angol, 2 német és 2 portugál hajójáratnak állomáshelye. A hagyomány szerint M.-t már a feniciaiak is ismerték, de ezt semmi biztos adat nem bizonyítja. Plinius beszél Bibor- v. Mauretaniai-szigetekről, amelyek valószinüleg M.-val ugyanazonosak. Egy 1351-ből való és Firenzében őrzött portulanuson M. már meg van jelölve. Végleges fölfedezése 1419. történt, midőn egy vihar Gonzales Joao és Vaz Tristao nevü portugál hajókat oda sodorta. A következő évben Portugália a lakatlan szigetet birtokba vette és gyarmatosította. 1580-1640-ig Portugáliával együtt spanyol birtok volt. 1807-14-ig azangolok tartották megszállva.
2. M., D.-Amerikában az Amazon jobboldali nagy mellékfolyója. A Beni, Madre de Dios, Mamore és Guapore összefolyásából keletkezik, amelyek közül csak az utolsó ered Braziliában, a többi pedig Boliviában. E forrás folyók közül a Cochabamba közelében 4130 m. magasban eredő Mamore a leghosszabb. Ennek forrásától számítva a M. 3500 km. hosszu. A Mamore átfolyik a majo-indusok területén és a D. sz. 11° 55' alatt egyesül a Guaporeval. A Beni torkolatáig (10° 22'), ahol 820 m. széles, Itenez a neve és csak azután veszi fel a M. nevet; ekkor még számos sellőt és kisebb vizesést alkot, azután lassubb folyásuvá lesz és 2700 km. széles torkolatban a D. sz. 3° 23' 43" alatt ömlik az Amazonasba. Gőzösök havonként egyszer mennek Manaosból, alkalmilag Paraból Sao Antonióig. A sellők 370 km.-nyi hosszuságban teszik lehetetlenné a hajózást; fölöttük a Mamorén egészen a Cordillerákig mennek föl újra a hajók. V. ö. Keller-Leuzinger: Vom Amazonas u. M. Skizzen u. Beschreibungen (Stuttgart 1874); Mathews, Up the amazon and M. rivers (London 1879).
