Magnézium
Magnézium (magnesium). fémes elem, mely vegyületeiben mint kétvegyértékü pozitiv gyök szerepel; jele Mg, atomsúlya 24. A természetben szinállapotban nem fordul elő, de vegyületei nagyon el vannak terjedve, de ezek sem találhatók oly nagy mennyiségben, mint a kalciumvegyületek. Fontosabb ásványai: a magnezit a. m. M.-karbonát, a dolomit a. m. M.-kalcium-karbonát, mely egész hegységeket alkot (budai hegyek), továbbá az olivin, tajtékkő, azbeszt, melyek különféle összetételü M.-szilikátok stb. A M.-vegyületek sohasem hiányoznak a természetes vizekben, különösen az u. n. kemény vizekben, melyekben kalciumhidrokarbonát mellett mindig M.-hidrokarbonát is van. Az ásványvizekben is találhatók egyes M.-sók, p. a M.-szulfát a budai keserüvizekben. A talajnak is fontos alkatrésze, honnan a növények is felveszik; ezeknek, valamint a csontoknak, a vérnek, a tejnek hamujában mindig találhatók M.-vegyületek. A szinképelemzés révén kimutatták a napban és más állócsillagokban is. Szinállapotban először Davy állította elő; nagyobb mennyiségben tisztábban Bunsen (1852) a M.-kloridnak, Matthiessen pedig a M.-klorid-káliumklorid kettős sónak elektrolizise révén kapta. Gyári előállítását Sainte-Claire-Deville és Caron állapította meg. Gyárilag ugy készül, hogy előre izzóvá tett tégelybe részletekben egészben száraz M.-klorid és nátriumfém keverékét vetik bele és folypátot is kevernek hozzá, hogy a tömeg könnyebben összeolvadjon. E magas hőmérsékleten a nátrium redukálja a M.-kloridot, minek folytán nátriumklorid és M. képződik, mely utóbbi golyóvá olvad össze. Az igy kapott tisztátalan M.-ot konyhasó és káliumklorid keverékével összeolvasztva tisztítják meg, vagy hidrogén áramban ledesztillálják. Újabban karnalitból (MgCl2.KCl) is gyártják dinamogépek áramának segítségével. A M. ezüstfehér, erősen fénylő, kalapálható, sodronynyá és lemezzé nyujtható fém, összetartása csekély. Fs. 1,75 500° körül megolvad és 1000°-on felül el is párolog. Nedves levegőn oxidálódik és e miatt fényét veszti de felületén képződött oxidréteg megvédi a levegő további behatásától. Magas hőmérsékre hevítve, a levegőn vakító fehér fénynyel M.-oxiddá ég el. E tulajdonsága miatt barlangok és olyan helyek megvilágítására használják, hová a napfény nem juthat be. A M.-fényt erélyes kémiai hatása miatt sötét helyek lefotografálásánál alkalmazzák. Közönséges hőmérsékleten a tiszta vizet nem bontja el, magasabb hőmérsékleten azonban hidrogént fejleszt abból. Hígított savak igen hevesen hatnak a M.-ra és azt hidrogénfejlődés közben oldják. A negatív elemekkel sokszor már közönséges hőmérsékleten egyesül. Sói többnyire vizben oldhatók és keserü ízüek, ezek közül egyesek igen fontos gyógyszerek (keserü só, égetett magnézia stb.). A vizben oldható M.-vegyületeknek ammoniumkloriddal és ammoniával elegyített igen híg oldatai is dinátriumhidrofoszfáttal fehér kristályos csapadékot adnak; e csapadék M.-ammoniumfoszfátból áll és izzításkor M.-pirofoszfáttá változik. A M.-nak mennyiségi meghatározása az utóbbi vegyület alakjában történik. A M.-t szalag vagy drót alakban főleg világítási célokra, a fotografálásban és szinházakban nagyobb fényhatások előidézésére, gyántával kevert porát pedig lángba fúva jelző fényül (chatham-fény) használják.
