Magyar Nyelvőr,
Magyar Nyelvőr, magyyar nyelvészeti folyóirat, melyet a magyar tudományos akadémia nyelvtudományi bizottságának megbízásából és az akadémia anyagi támogatásával 1872-től 1895 októberig Szarvas Gábor szerkesztett, az ő halála után pedig Simonyi Zsigmond szerkeszt. Minden hó közepén 3 íves füzetekben jelenik meg, évi előfizetése 5 frt. A M. a szorosan vett magyar nyelvtudományt műveli. Tárgyai: az élő népnyelv, a történeti nyelv, az irodalmi nyelv és általán az egész nyelvélet vizsgálata; a magyar nyelvtannak részleteiben való kidolgozása, jelesül: megoldatlan vagy hézagos nyelvtani kérdések megállapítása, megfejtetlen szók magyarázata, nyelvtani szakaszok rendszeres tárgyalása; a haladó nyelvtudomány módszereinek a magyar nyelv körére megfelelő alkalmazása, eredményeinek népszerü terjesztése. Ez elméleti célja mellett gyakorlati feladata: az élet és az irodalom nyelvére tisztítólag és fejlesztőleg hatni, a nyelvhasználatot, főleg a nyelvhelyesség és nyelvtisztaság szempontjából ellenőrizni. Munkásságának harmadik főága az adatgyüjtés, első sorban a népnyelvből, de a nyelvtörténet és nyelvújítás köréből is. A folyóiratot a 70-es években a gyakorlati cél hozta létre: védelem a nyelvromlás ellen, a nyelvtisztítás szüksége, a nyelvújítás tulságai miatt megzavart természetes fejlődés visszaállítása az ijesztő mértékben terjedő idegenszerüségek irtása. A másik feladat eleintén csak eszköz volt: tisztázni a nyelvtörvényeket, hogy a nyelvművelés biztos alapokon induljon, miután a nyelv szervezetébe ható romlást a nyelvújítás idejében is inkább az ingadozó nyelvtani alap és az önkény okozta. Amint azonban sikerült a M.-nek elérnie azt, hogy a neologizmus jövőre nem terjeszkedhetik s a mult neologizmusait is jelentékenyen megapasztotta, akkor a magyar nyelv elméleti vizsgálatára fordította főgondját. A M. eddigi 24 évi fennállása alatt nevezetes eredményeket ért el munkásságának mindhárom irányában. Adatgyüjtése oly dús eredménynyel járt, hogy eddigelé mintegy 170 ívnyi népnyelvi anyag van benne felhalmozva a magyar nyelvterület majd minden részéből, s a népszellem legkülönbözőbb termékeiben be vannak mutatva a jelentékenyebb tájszólások mind; szűkebb keretekben mozgott a nyelvtörténeti adatok gyüjtése, mert e munkában a Nyelvtörténeti szótár is osztozott. Újabb a nyelvújítási adatok rendszeres gyüjtése. Az elméleti feldolgozás a nyelvtan főbb részeit jelentékeny eredményekkel gazdagította, számos nyelvjárás tüzetes monográfiája elkészült, különösen gazdagok a szókincsünk eredetére vonatkozó nyomozások: szófejtések, szómagyarázatok, a magyar nyelv kölcsönhatása a szomszédos nyelvekkel. De még nagyobb hatással működött a M. a nyelvújítás terén; különösen heves véleményharcot idézett elő a 70-es években. Szarvas Gábor az ortologia álláspontját foglalta el, korszerü és alapos nyelvtudományi készülettel s tekintélyt nem ismerő támadó erélylyel. A nyelvújítás és az idegenszerüségek revizióját, mely célból az akadémia alapította a M.-t, oly következetesen és szigoruan vette, hogy a szépirodalom, tudományos irodalom, időszaki sajtó egy ága sem kerülte ki az erős kritikát, sőt maga a hvatalos akadémia, mely hagyományainál fogva a neologia mellett foglalt állást és a nyelvjavítást csak korlátolt mértékben akarta foganatosítani, meglepetve látta az erős ellenzéki irányt, melylyel a M. az egész nyelvújítást nemcsak fölösleges, de káros munkának bélyegezte, s az elfogadott korcs szókat és kifejezéseket is kiméletlenül üldözte. Toldy, Fogarasi, Ballagi Mór hévval cáfolták a M. törekvéseit, de a nyelvtudósok újabb nemzetéde a folyóirat mellé tömörült s a modern nyelvtudomány eszközeivel küzdött. A M. egyik érdeme, hogy a magyar nyelvtudomány számára egész nemzedéket nevelt, illetőleg az egyetemen is nevelődött újabb nyelvész nemzedéket össze tudta tartani és foglalkoztatta.
