Magyar testőrség.

Teljes szövegű keresés

Magyar testőrség. Mária Terézia a magyar nemzetnek a hétéves háboruban az uralkodóház iránt tanusított hüsége és önfeláldozása némi jutalmául, királyi udvara fényének emelése s a magyar ifjak kiművelése végett, 1760 szept. 11. állította föl a «magyar királyi nemes testőrséget». Kétségkivül része volt ez elhatározásban ama nagy politikai tekintetnek is, hogy az udvarral, az udvari élettel eddigelé jóformán semmi kapcsolatban nem lévő magyar középnemesség a császárváros udvarának közvetlen hatása alá helyeztessék. Az ország rendei 1764. a száz nemes ifjuból álló intézményre évenkint 100000 frtot ajánlottak meg oly formán, hogy az arra való fiatal embereket maguk a vármegyék ajánlják. Ezenkivül Erdélyország külön 20000 forintot adott husz testőr ellátására. Az egész gárda 120 főből állott, s kapitányuk - mindenkor a hadsereg tábornoki karának tagja - az 1765. VI. t.-c. alapján fölvétetett Magyarország zászlósurai közé. A testőrséget ez időtől fogva egész 1848-ig a magyar dicsőség képviselőjének tekintették a magyar kiváltságolt osztályok, büszkén recitálva egy igen elterjedt versikét:
Szép királynak lenni, hát magyar királynak,
Kit királynak termett magyarok szolgálnak.
 
Modern művelődésünk megindítására kimondhatatlan nagy hatással volt az, hogy testőreink - 20-250 éves nemes ifjak - öt éven át éltek a császárváros előhaladott kulturájának légkörében. Bécs ezeknek nem vala Sybaris, nem Capua, hane lett az, mi Róma büszke ifjainak Athén. Újabb irodalmunk megindítói s első fejlesztői csaknem kivétel nélkül testőrök (l. Franciás iskola). II. József 1784. a testőrséget 120 főről felényire szállítá le, elrendelvén, hogy ezentul minden vármegye nem két, hanem csak egy ifjut ajánl gárdai szolgálatra. De még ez is csak formaság volt, mert uralma alatt a vmegyék ajánlatait egyáltalában nem vették tekintetbe, hanem időről időre a hadseregnél szolgáló magyar nemes zászlótartók és hadapródokból egészítették ki a testőrséget. Ezek is jobbára horvátok, németek voltak, feladatuk lévén a testőrség germanizálása. Intézményileg e cél előbbrevitele végett József akként intézkedett, hogy a magyar testőrök feliben üresen maradt palotájába, a M. egy osztálya gyanánt betelepitette az általa újonnan felállított «halics és ladoméri nemes lengyel lovas gárdát» Azáltal, hogy a legalább felerészben németajkuakból álló M.-gel összekeverte a szintén legalább feliben németajku lengyel testőrséget; biztosította a gárda körében azt, hogy a társalgás kizárólag németül folyjon. Ugyancsak Józsefnek nevezetes újítása, a gárdistáknak futárokul alkalmazása. A császár megvetvén a hiu pompázást, gyakorlati hasznát veszi a testőröknek, kik ezentul mintegy állandó küldöncei a bécsi udvarnak idegen fejedelmi udvarokhoz. Művelődési szempontból is nagyfontosságu volt ez újítás, mert ezen az úton testőreink koruknak legtöbbet utazó, legviláglátottabb tagjaivá lettek. Majd amidőn kitört a török háboru, József felszólítá a gárdistákat, hogy a hadseregbe lépjenek testőri rangjuk fentartásával. Tényleg be is álltak csaknem kivétel nélkül a hadsereg tisztikarába s jelentékeny részük kiváló dicsőséggel vett részt a hadjáratban. Sikereik arra ösztökélték a császárt, hogy a francia és a svéd királyi gárdák mintájára egész magyar testőrezredet állítson fel; e terve azonban csak terv maradt. II. Lipót a politikai helyzettől is sarkalva, különösen kitüntette testőreit. 1790. egész a császári koronázásig azon a jogon, hogy a fejedelem született magyar király és csak megválasztandó német császár, noha a császári Arcieren-Leibgarde csupa főhadnagyból és kapitányból állott, mig a magyar testőrség merőben alhadnagyokból: mégis ezé volt az elsőbbség minden ünnepélyes alkalomkor. 1791 jan. 1. eltörölte a lengyel gárdát, s annak helyébe teljes számmal léptette a M.-et. egyszersmind megkivánja minden testőrtől az armális felmutatását, valamint a magyar nyelvben való jártasságot. Kabinet-kurirokul II. Lipót egy ideig nem alkalmazta magyar testőreit, de már 1791 jun. havától fogva ezt az előnyt is megadta nekik. Ugyanő állította fel Budára küldött 15 magyar testőrből a nádori testőrséget. II. Ferenc még 1792-ben ismét 120 főre emelte a testőrséget, mely az ő uralkodása alatt érte el szertelen pompázásának tetőpontját. Kapitánya, Eszterházi Antal herceg és Barcsay Ábrahám a költő vezetése alatt roppant fényt fejtett ki a fejedelem budai koronázásán s egyéb alkalmakkor is. Majd a francia háboruk idején ismét többen vettek közülük részt a hadjáratban. 1808. királyi rendelet adatott ki, mely szerint testőrré csak az vehető fel, ki a bölcsészeti tanfolyamot bevégezte s a hadseregben két évig mint tiszt vagy legalább hadapród szolgált. Az 1872. országgyülés delegációt küldött ki a testőrkapitányok megvizsgálására. Bár a testőrség fentartására Magyarország 114000 frtot, Horváthország 4000 frtot, Erdély 10000 frtot adott mégis a pazarló rendszer miatt, adósságokba merült a testőrség, ugy hogy ennek a letisztázására az országgyülés kénytelen volt 100000 frtot egyszersmindenkorra megajánlani. Ugyanezen 1827. országgyülés XXXVI. t.-c. elrendelte, hogy a testőrség összes élelmiszereit Magyarországból szerezzék be, s vámmentesen vigyék Bécsbe; hogy ezentul magyar vagy latin nyelven vezetendő számadással a magyar királyi helytartótanács elé terjesztessenek; végre hogy a Magyarországból fölveendő testőröket a törvényhatóságok ajánlják s valamennyien tudjanak magyarul, kiléptök után pedig a király által nemcsak katonai, hanem polgári szolgálatban is alkalmaztassanak. Az 1840-es években újra föllendült némileg a testőrök irodalmi működése, mely egész eddig, a franciás iskola megszünte óta jóformán szünetelt, amennyiben egyedül Kisfaludy Sándor említhető az azon korbeli testők-írók közül. 1840-ben azonban Remény néven egy önképzőkör-féle társulatot alakítottak, melynek hasonló címü lapját egy altiszt által leiratva adták ki. Gábriel Ferenc volt a szerkesztő, tartalmának java részét Sztrokay Elek, Korponay János, Várady Gábor, Nyereggyártó János és más testőrök irták. Majd bekövetkezett az 1848-49-iki szabadságharc, amikor is, 1848 szept. 11. tömegesen mondottak le s három horvát kivételével, a nemzeti seregbe léptek tisztekül, köztük Krivácsy József, a későbbi honvédezredes, Földváry Mihály stb., Görgey Arthur és Klapka György volt testőrök már néhány évvel azlőtt odahagytáka gárdát. Bécsi palotájukat 1849-ben az akkor alapított cs. kir. csendőr-testőrség (Leibgarde-Gendarmerie), később, 1853 őszén a cs. kir. hadiiskola foglalta el, maga az intézmény pedig császári rendelettel 1850. feloszlattatott.
A testőrségnél régi szervezetében, 1795-iki állapotát véve föl például, négy főbb tiszt volt, u. m. kapitány, rangfokozata szerint tábornagy (rendszerint legalább is lovassági tábornok); alkapitány, egyszersmind táborőrnagy (Generalis campi vigiliarum praefectus, Generalfeldwachtmeister); főhadnagy, ezredesi és alhadnagy, alezredesi ranggal. Hat altiszt, u. m. két első-őrmester (őrnagy) és négy másod-őrmester (kapitány), végre 70 testőr alhadnagyi tiszti fokozattal. A testőrkapitány udvari ünnepek alkalmával a császári gárda (Arcieren-Leibgarde) kapitányához jobbra állt, ugy azonban, hogy a királynak baloldalára esett, jelképesen fejezvén ki, hogy az összes udvari testőrségek közt a második helyet foglalja el. Az első testőrkapitány Pállffy Lipót gróf tábornagy volt (megh. 1773.), ennek utódja Esterházy Miklós herceg, szintén tábornagy, ki 1787. önként lemondván, helyébe Károlyi Antal gróf, hasonlóan tábornagy lépett (megh. 1791.). Utána Esterházy Antal herceg, szintén tábornagy, a lemondott gárdakapitány fia következett, kinek 1794. történt halála után három évig a másodkapitány, Splényi Mihály báró (Kisfaludy Sándor szerint «egy zordon katonai elüljáró»), vezette a testőrséget. Az interimet Esterházy Miklós herceg kinevezése váltotta fel, ki ekkor 32 éves, újonnan kinevezett tábornok volt, mig alantasa, Splényi a másodkapitány, régóta altábornagy. Esterházy M. leghosszabb ideig (1798-1833) viselte a testőrkapitányságot, s még csak két utódja volt 1850-ig, u. m. Splényi Ignác báró (megh. 1840.) és Vécsey Ágost gróf (megh. 1857.), mindketten lovassági tábornokok.
A testőrség 1867 ápr. 21. kelt királyi leirattal ismét felállíttatott oly célból, hogy, mint a leirat módja: «magyar koronám országaiból származó, hadban és békében kitünően szolgált nemes tisztek, személyem s császári házam tagjainak őrizetére, valamint fejedelmi udvarom fényének emelésére, hivatott eme testőrségbeli felvétel által illő s biztos elhelyezésben részesülhessenek». A leirat még magyar nemes testőrség felállítását szándékolta. A m. kir. miniszterelnökség és a közös hadügyminisztérium közt az újjászervezés tárgyában azonnal megindított, s 1868 nyarán befejezett tárgyalások azonban a testőrség nemesi jellegének megszüntetésére vezettek, ugy hogy azóta a testőrségbe nemcsak nemes, hanem polgári származásu tiszteket is osztanak be. Az ekkor megállapított szabályzat kimondja, hogy a testőrség katonai testület, amelybe fölvételét a magyar korona országaiból származó bármely főtiszt kérelmezheti, föltéve, hogy 45-ik életévén még nincs tul, hogy legalább 66 hüvelyk magasságu s jól tud lovagolni. Minthogy a testőrül alkalmazás magában véve már kitüntető megjutalmazása a kitűnő szolgálatnak: a testőrségnél az előmeneteli jog megszünik. Tagjai azonban a hadseregben viselt rangjuknak megfelelő fizetésen felül külön fizetési pótlékot kapnak testőri szolgálatuk fejében. Azok a tisztek, akik a fölvételt bővebb és magasabb katonai kiképzés végett kivánják, négy évig maradnak a testőrségben. A testőrség, udvari szolgálatot és minden személyi ügyeket illetőleg, a király első udvarmestere alá rendeltetett. Ugyancsak 1868. pénzügyileg az a megállapodás történt, hogy az intézmény fentartására az udvar bizonyos dotációt fizet, a napidíjakat a közös hadügyminisztérium fizeti, a fölszerelés, épület rendbentartása, rendkivüli kiadások stb. a gárda alapítványainak jövedelméből fedeztetnek. A testőrség jelenleg is ily alapon s az említett szabályzat szerint áll fenn, melyen csak jelentéktelen változtatásokat tett az 1892 dec. havában kiadott legfelsőbb rendelet. Ez állapította meg a mostani testőrség rendszeresített állományát 3 tábornok, 45 tiszt és 41 egyéb emberben; a szervezetben újak a «testőr-aspiránsok». Jelenleg (1896) a testőrség élén áll a kapitány (lovassági tábornok), a főhadnagy (altábornagy) és a hadnagy (tábornok). Az udvari szolgálatot két őrmester (őrnagy), 4 alőrmester (1 őrnagy, 3 százados) és 37 testőr (századosi ranggal) teljesíti. A testőrségnek újjászervezése óta kapitányai: Haller Ferenc gróf, a volt horvát bán (megh. 1875.), Haller Ferenc gróf, a volt horvát bán (megh. 1875.), Fratricsevics Ignác és a jelenlegi: Pálffy András gróf, mindannyian lovassági tábornokok. Az intézmény életét Ballagi Aladár irta meg. A magyar királyi testőrség története, különös tekintettel irodalmi működésére (Pest 1872) című művében, kifejezvén benne azt a nézetét, hogy a magyar testőrségnek a magyar király székvárosában van a helye, hol, a honvédelmi minisztérium alá rendelve, a király személyét a haza eszméjével hozza legbensőbb kapcsolatba: ez esetben, a hon védői védik egyúttal a király személyét. Az áthelyezés remélhetőleg meg is fog történni az új kir. várpalota elkészültekor.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages