Meggyfa
Meggyfa (növ.), a mandola-félék alacsony fája (Prunus Cerasus L., Cerasus vulgaris Mill., C. acida Gaertn., levele többnyire mirigytelen. Gyökere tarackol. Alacsonyabb mint a rokon cseresznyefa, ága szétálló, gyakran lecsüng. Gyümölcse savanyu, sötétpiros. A diófa határáig (1000-1300 m.) mindenütt megterem. Plinius szerint Cerasus (ma Kerasunt) környékéről származik s nevezetes, hogy görög nevének szótöve (cseresznye, Kirsche stb.) majd minden nyelvbe átszármazott. Krimben és K.-en általában ma is vadon terem, a kertben pedig sok fajtáját termesztik. Ilyen a halyagmeggy v. hólyagmeggy (Cerasus acida Ehrh.), gyümölcsleve nem fest, édeses-savanyu, meg a savanyu v. igazi M. (C. austera Ehrh.) v. morella. Amannak fajtája az amarella; leve világos és vizes, savanyu. A bokor-M.-nek (Prunus acida Dum., C. collina Lej. et Court.) minden része kisebb mint a M.-é, csak mesterségesen lehet fának felnevelni. Ága gyenge, többnyire csüngő, levele széles elliptikus v. hosszas, a nyelén többnyire apró mirigye van. Gyümölcse savanyu. Hazája ismeretlen, állítólag Spanyolország D-i részéről származnék, a Rajna mellékén meg a Saale völgyében elvadult. A gyökérsarj- és tarack-eresztésre nagyon hajlandó. A C. Marasca Host. (maraska-M.) ága egész a földig lehajlik, gyümölcse nagy, Dalmáciában terem. Gyümölcséből való a zárai maraschino likör. A Prunus semperflorens Éhrh. (Cerasus serotina Roth) virága magános vagy páros a levél tövében, de mivel az ága lassanként fejlődik, egész őszig van neki virága. Az édes meggyet vagy muskatella-cseresznyét (C. Caproniana DC.) a meggy meg a cseresznye fajvegyülékének tartják. Levele nagy, gyümölcse édes-savanyu, sötét v. fekete-piros, a leve fest. A M.-hoz tartozik a török v. mahaleb meggy is (P. Mahaleb L., P. odorata Lam.), mely Keleten, Európa D-i részén, de hazánkban is gyakori. Fája hihetőleg a kumarintól jó illatu, azért pipaszárnak és tubákszelencének, de az asztalos- és esztergályosműre is feldolgozzák (Vosges, Baden Bécs mellett). Hazánkban is Fegyverneken, Esztergom környékén, Savanyukúton és másutt rendszeresen termelik. A M. pirosbarna fája kemény, finom, csikolt v. lángos, drágább asztalos- és esztergályosmunkának való. Levelét itt-ott teának, de leginkább uborkasavanyításhoz használják. Mézgája a valóságos mézga közé tartozik (facsipa, cseresznye-mézga), régen orvosság volt, ma inkább a gummi arabicumot hamisítják vele. Gyümölcsét nyersen, aszaltan vagy befőzve fogyasztják, sőt finom süteménybe is teszik; egészségesnek, betegeknek üdítője. A cukorban főzött meggy vizzel elkészítve a keleti nép hűsítő itala és serbet v. sorbét. L. Cseppmeggy. - A M. betegségei majdnem ugyanazok amik a cseresznyefáé (l. o.).
