Moldva,

Teljes szövegű keresés

Moldva, Románia legészakibb tartománya, határai nyugaton a Kárpátok, északon és keleten a Pruth folyó és Oroszország, délkeleten a Duna és Dobrusa, délen a Szereth folyó. Területe 38 000 km2, mintegy 2 millió lak.
M. neve és önálló története a XIV. sz. közepén kezdődik, midőn Bogdán vagy Drágos vajda Máramarosból 1354-1359. oláh népsereggel oda kivándorol és megalapítja a moldvai vajdaságot. Az oláh regék szerint Bogdán fia Drágos Máramaros felől a Kárpátokból bölényre vadászva fedezte fel M.-t, ahová aztán népével együtt kivándorolt (1354-59). Ezt jelképezné a M. címeréül használt bölényfej. E regének etnográfiai alapja annyiból áll, hogy az oláhság egy részének a Kárpátok felől beszármazását jelzi. De az tény, hogy a XIV. században M. nem oláh, hanem inkább litván-rutén jellegü ország volt. Koriatovics György litván-rutén herceg az első moldvai fejedelem, kit belföldi oklevélből ismerünk, amely oklevél Birlandban kelt 1374 jun. 3. Uralkodása alatt verik az első moldvai pénzt is, melynek egyik oldalán az Anjou-címer azt mutatja, hogy M. ekkor Nagy Lajos magyar király fenhatósága alatt állott; az érem másik oldalán szt. György lovas alakja, az oroszok védszentjének képe látható. M. hivatalos nyelve még a XV. sz.-ban is a kis-orosz volt. Maga a tartomány neve is szláv eredetü. Drágos fia és utóda Szász 4 évig uralkodott (1361-65), ennek fia Laczkó 8 évig (1365-73). Ez a kat. vallásra tért át s a szerethi püspökséget alapította (1370-72), elszakadván a halicsi gör. kel. orosz püspökségtől. Fia Bogdán (1373-79) következett. Az ellenpárt a vitéz Koriatovics György választotta és ültette a hoszpodári székbe Szucsaván, ahol nemsokára megmérgezték. Péter a Bogdán fia 1379-89-ig uralkodott s a magyar fenhatóság ellen a lengyelekkel szövetkezett, hűségesküt tévén 1387. Ulászló lengyel királynak. Az utána következő István (1390-92 és 1395-99)., Zsigmond magyar király által legyőzetvén (1390), adófizetésre kötelezte magát és hűséget esküdött a magyar korona iránt. 1392. megbuktatta saját testvére Román (1392-95), ki a lengyel királynak hódolt meg s Koriatovics Tódorral szövetkezett a litván Vitold ellen; de megverettek s ismét István került a vajdaságra, aki most már szintén Ulászló lengyel királynak esküdött hűséget (1395). Általában M. hol a magyar király, hol a lengyelek fenhatósága alatt állott, amint egyik vagy másik szomszéd királyság befolyása érvényesült erősebben, mignem a török hatalma mindkettőt kiszorította. Ez a versengés M. fenhatósága felett s a moldvaiak pártos szelleme gyakori válságokat idézett elő a vajdaságban is.
A XV. sz. elején Sándor, kit népe a melléknévvel tisztelt meg, került a trónra (1401) s uralkodott 32 évig (1432). Ő volt M. első nevezetes uralkodója, aki az országban a közigazgatást, pénzügyet rendezte, hadsereget szervezett, iskolákat, kolostorokat alapított, törvénykönyvet szerkesztett a görög bazilikákból stb. A lengyel királynak hódolt (1402 és 1404). Ő alapította a bisztricai és moldvicai kolostort s a románi és radauci püspökséget. 1418-ban 3000 örmény családot fogadott be Ázsiából országába, akik később Erdélybe telepedtek át. A cigányok is ekkor vándoroltak be tömegesebben M.-ban. Utódai és fiai Illés és István (1432-33) ismét letették a hűségesküt Jagellónak. A két testvér között hosszas és elkeseredett közdelem folyt az uralkodás felett, amely 1435. M. felosztására vezetett; István megtartotta Besszarábiát, Illés nyerte a tulajdonképi M.-t. A várnai csata után (1444) István megvakíttatta és a vajdaságtól ismét megfosztotta mostohatestvérét, aki 1445-ben meghalt. István még 3 évig uralkodott, szövetkezvén a török ellen Hunyadi Jánossal. Román, az Illés fia ölte meg 1447., aki azután 1448. uralkodott. A megölt István vajda fia Péter Magyarországba menekült és Hunyadi Jánostól segítséget nyervén, elűzte Románt, aki Podoliába futván, a lengyel királytól kért segítséget. Román a magyaroknak hálából átadta Kilia várát, melyet Hunyadi János őrséggel és ágyukkal rakott meg a török ellen. Kázmér lengyel király hiába sietett Román megsegélésére; ez 1448 jul. 2-án megmérgeztetett; de a lengyel király annyit mégis elért, hogy Péter neki is hűséget esküdött Kamenjecben s 1449-ig uralkodott magyar és lengyel fenhatóság alatt. 1449-58. Sándor az Illés fia, Bogdán és Péter Aron, akik Jó Sándor természetes fiainak adták ki magukat, versengtek a vajdaságért, lengyellel, törökkel szövetkezve űzték, kergették egymást. Mind a hárman meggyilkoltattak.
M. történetében a legdicsőségesebb korszak a XV. sz. második fele, a Nagy István (Stefan csel Mare), a Bogdán fia (1458-1504) uralkodása. Erélyes, vitéz uralkodó, vakmerő és szerencsés politikus volt, aki hadi sikerei által csaknem teljes függetlenséget biztosított országának a keresztény és török szomszédos nagyhatalmakkal szemben. Péter Áront (atyja gyilkosát) Lengyel országa űzvén, uralmát megszilárdította, a putnai oláh kerületet Havasalföldétől elfoglalta, Killiát a magyaroktól visszaszerezte s vajdaságát Mátyás király támadásával szemben is megvédelmezte (1467), amely hadjáratban Moldvabányán egy éjjeli harcban Mátyás maga is megsebesült. De 1468. kénytelen volt mégis elismerni Magyarország fenhatóságát, mint előbb már Lengyelországét. Eztán (1468) megverte a volgai tatár hordákat a Dnyeszter (Lipnic) mellett; Mátyás csehországi hadjáratai alatt kétszer beütött Erdélybe (1469) a Székelyföldre; megverte Radul oláh vajdát (1474) és 1475 jan. 17. fényes győzelmet aratott a magyarok és székelyek segítségével a M.-ba előnyomult 120 000 főnyi török sereg felett Rakova mellett s még ugyanazon évben Radul oláh vajda s nemsokára a doni kozákok felett. Az elfoglalt török zászlókból Kázmér lengyel és Mátyás magyar királynak is küldött. 1476. Mohammed szultán boszuhadjáratot intézett M.-ban, ugy hogy István a tulnyomó ellenség elől a hegyekbe volt kénytelen menekülni. Mohammed 1476-77 telén újabb török sereget küldött M.-ba, ahol Radul oláh vajdával együttesen 30 000 foglyot zsákmányoltak. István erdélyi vajda vezérlete alatt kiűzte M.-ból a törököket és Radul helyébe Vládot ültette az oláh vajdai székbe; de ez is a törökkel szövetkezvén, 1481. Rimnik szultán el akarta foglalni M.-t, hogy igy a krimi és volgai tatárokkal egyenes összefüggésben álljon. Igy 1484. összes erejével átkelt a Dunán s a hűtlen Wlad oláh vajda seregével is egyesülve, elfoglalta Kiliát, majd Dnyeszter-Fehérvárt (Akiermant vagy Bielogorodot) és végig pusztította az egész M.-t. István a tulerő elől a hegyekbe és erdőkbe húzódott s Magyar- és Lengyelországtól kért segélyt. Mátyás, az osztrák háboruba bonyolódva, nem segíthetett, Kázmér felhasználta szorongatott állapotát a hűségeskü kicsikarását (1485) némi csekély segítség fejében. Besszarábia egy része török kézben maradt ezután is, M.-t azonban megvédték őserdei (főkép a mai Bukovinában) és István vitézsége a török további meghódítási kisérleteitől. István a lengyel vazallusság mellett fentartotta a jó viszonyt Magyarországgal is s 1492. Küküllő várát nyerte Erdélyben hűsége zálogául; Csicsó várát már előbb kapta volt Mátyástól. Kázmér halála után a lengyel trónon utóda János Albert M. meghódítását és István letételét határozta el s e végett 1497. mintegy 80 000 főnyi sereggel Bukovinába ütött s Szucsavát kezdette ostromolni. István a magyaroktól, töröktől és tatártól kért segítséget. II. Ulászló küldött is 2000 székelyt, akik a M.-i sereget erősítették; a magyar követek pedig a éke felől közbenjártak. Fegyverszünet jött létre s a lengyel had megszégyenülve tért vissza hazájába. 1498. István új szövetséges társaival, a törökkel és tatárral beütött Lengyelországba s Lemberg, Przemysl, Radzimin környékét kirabolva, mintegy 100 000 főnyi fogolylyal tértek vissza s töltötték meg a török tartományokat. István azonban ugy látszik nem vetett magát alá a töröknek, mert az 1498. Magyar- s Lengyelországgal kötött egyezségben arra kötelezni magát, hogy a török hadi készületekről mindkét országot értesíteni és a török hadakat országán átvonulni nem engedni s azokat nem segíti s az 1499. szerződésben is hűséget fogad mindkét ország iránt. 1498. meg is tartotta a szerződést, mert midőn 80 000 török Lengyelországba tort s Vörös-Oroszországot elpusztítva M.-n át visszatért, a hirtelen beállott fagytól felére lefogyott török sereget megtámadta és szétverte. Albert halála után (1501) az új lengyel király Sándor ellen a tatárokat ingerelte fel s mig ezek Podoliába ütöttek, ő a Kárpátok és Dnyeszter közötti lengyel tartományt Poklucsot foglalta el, ahonnan csak akkori hűbérura, Ulászló magyar király közbenjárására vonult ki. Ez volt István utolsó hadi tette. 1504 jun. 2. meghalt a népétől méltán «Nagy»-nak nevezett vitéz uralkodó, aki M.-t a hatalom és dicsőség addig nem ismert szinvonalára emelte szerencsés hadi sikerei, vitézsége, vakmerősége és erélye által, amely jeles tulajdonokhoz nem kevés mértékü ravaszság, hitszegés, kegyetlenség és mindenek felett határtalan nagyravágyás járult. Nagy István fia és utóda, az Egyszemü Bogdán 1504-1517. uralkodott, a lengyelekkel többször hadakozva Pokucs birtokáért, a magyar király hűbériségét elismerve s magyar és székely hadak által több ízben segítve a török és tatár ellen. A török hatalom terjeszkedése s főkép a tatár beütések ellen azonban fegyverrel meg nem védhette eléggé országát s 1513. meghódolt Szelim szultánnak, alávetvén M.-t s adófizetésre kötelezvén magát. Ez viszont biztosította a tartomány szabad fejedelemválasztó jogát, önkormányzatát. Az évi adó 4000 arany, 24 sólyom és 40 ló volt (amit később emeltek). Ez a szerződés képezte M. államjoga alapját egész a legújabb időkig. Rares Péter 1529. Buda vára alatt megújította ez egyezményt a törökkel. A törökök legelső vazallusukról nevezték aztán M.-t Kara-Bogdan tartománynak. Rares Péter, M. vajdája (1527-38., másodszor 1541-46.), csak arra törekedett, hogy az új helyzetben s főkép a magyarországi ellenkirályok (Ferdinánd és Szapolyai János) versengésből mennél több hasznot hajtson magának és harcedzett, zsákmányra leső alattvalóinak. Többször feldúlta Erdélyt. 1546. halt meg; némely oláh történetirók Nagy Istvánhoz hasonlítják nagy tulzással az ő egyéniségét.
A XVI-XVII. sz. folyamán M. a török szultánok teremtményei, akik ha megfizették a köteles adót és engedelmeskedtek a hűbérőr rendeleteinek, otthon szabadon zsarolhatták a népet. A kiszipolyozott nép azután, a pártos bojárok vezetése alatt, a zsarnok vajdák meggyilkolása által szerzett magának pillanatnyi enyhületet. István vajda (aki a sáskajárástól kapott mellékneve) 1540., 2 évi uralom után, kegyetlensége miatt megöletik. Utódát, Sándort még ugyanaz évben hasonló sors éri. Illás (a Races Péter fia, 1546-52) 1550. Erdélybe üt a szultán parancsára, feldúlja a Székelyföldet, de Matinuzzi 6000 huszárja által visszaűzetik s a szultán kegyvesztését csak ugy kerüli ki, hogy mohammedánná lesz. 1552. Ferdinánd király hadai űzik ki Erdélyből. A szultán száműzi (vagy megöleti) a testvére, István követi a trónon, de a kéjenc zsarnokot (aki a szultán parancsára 40 000 emberrel ütött Erdélybe, mig Temesvár ostroma folyt) csakhamar megbuktatja és megöleti Lapusán Péter Sándor, aki 1553. Csíkot feldúlja, 1556. segédkezik Izabella és János Zsigmond Erdélybe visszahozatalánál, végigrabolva ez alkalommal Erdélyt. Sándort egy görög kalandor, az él-Heraklides Basilikus Jakab deszpota buktatta meg 1561., aki Ferdinánd kassai kapitánya Zay Ferenc és a lengyel Laszki Albert segítségével fegyverrel hódította meg M.-t és űzte el Sándort, aki Konstantinápolyba menekült. A kalandor bitorlót két évi zsarnoksága után a fellázadt nép Szuvacsa várában ostrom alá fogja és 3 havi ostrom után kézhez kerítvén, kegyetlenül legyilkolja. Utána ismét Sándor jutott a vajdaságra (1564-66), aki székhelyét, Szucsaváról Jászvásárra tette át. Felesége, a lengyel Roxanda mérgezte meg. Fia Bogdán (1566-72) a lengyellel szövetkezett, barátkozott, lépett rokonságba. Ez okozta vesztét is; a megsértett Zborovszki Kristóf elfogta, midőn jegyesét látogatni Lengyelországba járt s helyébe a szultán a lengyel eredetü, de Konstantinápolyban mohammedánná lett kalandor Ivoniát ültette be 1572. Bogdán hiába igyekezett vajdaságát visszanyerni; az neki nem sikerült. Ivonia a kozákokkal szövetkezve, három ízben megverte a törököket, de végre csel által kezükbe kerülvén, kegyetlenül kivégeztetett (1574). A szultán által M. nyakára ültetett Sánta Péter (1574-77) a kozák Podkowa János (akit patkótörő erejéről neveztek igy) buktatta meg, akit Báthory István lengyel király Lenbergben kegyetlenül lefejeztetvén, Pétert a török visszahelyezte (1577), de csakhamar ismét letette (1578), majd harmadszor is elővette az athoszi kolostorból (1584;99). Az ő példája mutatja, hogy a vajdákat a török most már kénye-kedve szerint válogatta, eltörülvén a bojárok szabad vajdaválasztási jogát. Közben Szász Jankul (1580-84) a divánülő pasákat pénzzel megvesztegetve, jutott a hoszpodári székbe. Mint neve is mutatja, erdélyi szász volt, aki Konstantinápolyban egy gazdag ciprusi nőt vett el s neje hozományával vásárolta a M.-i vajdaságát. Báthory Istvánnal a lengyel határ megsértése miatt viszályba keveredvén, ez őt Amurát szultánnal letétette s elfogatván, Lengyelországban lefejeztette (1584). A kocsisból bojárrá, majd vajdává lett Áront (1591) aki minden családfőre egy ökör adót vetett s erdélyi testőrséget tartott, a kozákok űzik el Konsantinápolyba. Az ő teremtményüket , Pétert (1592) Báthory Zsigmond erdélyi hadai fogják el s a szultán Konstantinápolyban kegyetlen halállal öleti meg. A másodszor is vajdaságra került Áron (1592-95) Báthory Zsigmonddal és Mihály havaseli vajdával szövetkezett a török ellen, de elpártolván, erdélyi hadak Jassyban elfogják s családostul Erdélybe viszik, ahol fogságba vettetvén, Alvincen halt meg (1597). Vetélytársa és utódja, Rézván István, Báthory Zsigmondnak hűséget esküdvén, 3200 emberrel csatlakozott Törcsvárnál a Szinán pasa ellen induló Báthoryhoz (1595). Zamojski, a lengyel kancellár buktatta meg, haddal vonulván M.-ba s a lengyel eredetü Mogila Jeremiást tevén helyette vajdává, aki legyőzött ellenfelét karóba húzatta (1595). Alatta M. lengyel fenhatóság alatt állott. A XVII. sz.-ban az első jelentékeny vajda az albán eredetü Lupul Vaszilie (1634-1654), akinek szokatlanul hosszu (20 évi) uralkodása is mutatja, hogy nem közönséges ember volt. Rákóczi ellen a töröknél fondorlatot kezdett. Rákóczi György fermánt szerzett a szultántól Lupul előzésére s 1653. Kemény Jánost haddal indította M.-ba azzal a megbizással, hogy Lupult Jászvásáron fogja el. Lupul szerencsésen elmenekült, s Kemény elfoglalta M. fővárosát. Lupul kozák sereggel tért vissza, több csatában győzött az erdélyi és oláh hadak felett, de 1653 julius elején Bakownál megveretett; Lupult a tatár khán elfogván, Konstantinápolyba küldötte, ahol a Jedikulába záratott. A kozákok meghódoltak az orosznak (1654 január 8.), M. erdélyi fenhatóság alá került. Görgicze István vajda (1653-58) II. Rákóczi Györgynek köszönvén vajdaságát, elismerte az ő fenhatóságát az oláh vajdával együtt. Két lázadást erdélyi segítséggel nyom el (1654), együtt működik Rákóczival az oláhországi szemények lázadása leverésében (Plojestinél 1655), segíti Rákóczit a lengyel királyság elnyerésére indított lengyel hadjáratában (1657); ez okozta bukását is; a szultán a szerencsétlenül végződött expedició után megfosztotta vajdaságától (1658). Utána a szultán által kinevezett árnyékvajdák következtek a Ghika-, Dabisa-, Duka-, Kantakuzén-, Kantamir-családból, akik mindannyian rövid néhány évig tartották magukat a vajdaságban, készséges eszközeiül szolgálván a szultánoknak a Magyar-, Lengyel- és Oroszország ellen viselt hadjáratokban. A görög fanarioták uralmával új korszak nyilik meg M. történetében (1712-1822). Aki többet fizetett a portának M. birtokaiért, az nyerte a vajdaságot, többnyire a konstantinápolyi görög bankárcsaládokból. Első ilyen vajdaság bérlő volt Maurocordato Miklós (1712-16). Természetes, hogy az ilyen vajdák első sorban arra törekedtek, hogy a befektetett tőkét az adók különféle nemeivel kizsarolják a népen. Rakovicza Mihály vajdaságában (1716-27) ütött ki az osztrák-magyar-török háboru, amely alatt (1716) 300 huszár Jászvároson meglepte s csaknem elfogta a vajdát; nővérét Erdélybe vitték, amit egy év mulva (1717) tatárbeütéssel boszult meg, amely a Radna-szoroson át meglepvén Erdélyt, a Szamos völgyét Szatmárig, Erdélyben le egész Tordáig, Radnótig minden elpusztított. Callimachi Gergely vajda (1766-69) az orosz-török háboruban az oroszszal tartás miatt Konstantinápolyban lefejeztetett. Egy ideig közvetlenül az oroszok uralkodtak a megszállott M.-ban (1769-74). Az orosz pártfogolta Ghika Gergelyt (1761-64 és 1774-77) a janicsárok ölik meg Jászvásáron. Ausztria a kucsuk-kajnardsi (orosz-török) békekötés előtt (1774) a portával kötött szerződés értelmében megszállotta a stratégiai fontosságu Bukovinát (M. egy részét) s azt Kis-Oláhországért cserében végleg megtartotta (1777). József császár (1788-89) török hadjáratában is fontos szerepet játszott M., ahol Koburg herceg vezényelte az osztrák-magyar hadsereget szövetségben az oroszszal. Oroszország 1812. Besszarábiát szakította ki M. területéből. Igy darabolódott fel M. az orosz védelmi politika következtében. A török uralom lassanként jóformán csak névlegessé vált. Midőn Görögország szabadságharcát megkezdette a török ellen s M. is támogatta a mozgalmat Ypsilanti Sándor alatt, a porta elvesztvén bizalmát a görög fanariotákban, elhatározta, hogy M. élére nem fog többé idegen vajdákat ültetni s megengedte a nemzeti vajda választását. Igy választatott vajdává Sturdza János, akit a porta is megerősített (1822). Sturdza reformok által akarta emelni országát, de jó szándékait az orosz protektorátus s annak képviselői meghiusították. Oroszország 1828. haddal támadván meg Törökországot, megszállotta M.-t, mely ugyan a drinápolyi békében (1829) a török hűbéres tartománya maradt, de a porta nem birván megfizetni a tiz millió hadisarcot, a két Oláhország tovább is orosz megszállás alatt maradt. A porta 1834. Sturdza Mihályt nevezte ki vajdává, aki szintén Oroszország kedvét kereste s az országot kénye-kedve szerint zsarolta a maga és orosz kegyencei javára. Ez a garázdálkodás és a nemzeti szellem ébredése ragadta M.-t 1848 ápr. a forradalomba, melyet orosz hadak nyomtak el. A szabadságért küzdött hazafiak külföldre menekültek s a Balta-Limanban kötött szerződés (1849) visszaállította M.-ban a régi kormányrendszert. A porta hét évi időtartamra Ghika Gergelyt nevezte ki fejedelemmé, aki jószándékkal eltelve, a legjelesebb hazafiakkal vette magát körül s üdvös reformokat teremtett. Az 1853 elején elmérgesedett orosz-török viszály alatt Miklós vár ismét megszállotta hadaival M.-t és Oláhországot s ezzel indult meg a nagy szabásu krimi háboru, melynek további folyamán (1854) osztrák-magyar hadak szállották meg M.-t, elvágva az oroszt a Balkán-félszigettől. A krimi háboru után kötött párisi béke (1856) kimondja az orosz védnökség megszüntetését a dunai fejedelemségek fölött, melyek a porta főhatósága alatt maradnak. Ettől fogva M. és Oláhország fő törekvése az egyesülésre irányult. Az unio, mint a teljes függetlenség előkészítője tekintetett s 1859 elején mindkét fejedelemség képviselete Cuza Sándort választotta hoszpodárul, aki igy personalis unióban egyesítette M.-t Oláhországgal Románia név alatt. Az egyesítés 1862. lőn véglegessé. (L. Oláhország és Románia).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik. Alapítója és tulajdonosa, Biszak Sándor.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages