Mű
Mű (eszt.), a művész fantáziájából eredt, látható vagy hallható, befejezett szerves egész, mely, miután a belvilágból a külvilágra született, erre mint egy új szerves teremtés kellemesen vagy fenségesen halt. Mig a mű a költő elméjében és kedélyében vajudott, addig tőle függött, tőle kapta életmelegségét és életerejét. Ha egyszer testet nyert és megvált a szerző elméjétől, akkor már mint önálló, független teremtmény az emberiség és a természet állagához tartozik és mint egyéni szerves egész hat, melynek a szerző nevére alig van szüksége. A mű, mint olyan, egy új, ugy szólván égből cseppent jelenség, megnyilatkozása az emberi géniusznak, melyhez foghatót a természet közvetlen nem teremt, hanem mely csupán az emberi lángelme maradandó tanubizonyságát teszi. A belvederi Apollo, a milói Venus, a drezdai Madonna, Hamlet, Faust, Az ember tragédiája, Jób, a zsoltárok, a hegyi prédikáció, a Divina commendia, az Iliász és Odisszeia, a Nibelungok, Antigone oly művek, melyek az emberiség lényegét, tényeit, képességeit, dicsőségét, reményeit hirdetik és melyekben a természet teremtéseivel az emberi géniusz magasztos szüleményei állanak szemben. A természettel versenyezik a művészi szellem, mely új világot teremt a világba.
