Munka,
Munka, mekanikai értelemben valamely tömegnek bármely erő által bizonyos ellenállások (nehézség, súrlódás, ellenálló közeg, elekromos vonzás v. taszítás stb.) ellenében eszközölt helyzetváltozása. A M. nagyságát a PXS szorzat fejezi ki, melyben P a M. véghezvitelére szükséges erő nagyságát és S a mozgatott tömeg által az erő irányában végzett utat jelenti. A P és S mennyiségeknek mérésére használt különböző mértékegységek szerint a M.-egység is különböző. A gyakorlatban használt méterkilogramm-egység az a M., mely végeztetik, hogyha egy kg. súly a föld felszinén egy m.-nyi magasságra emeltetik; ezen mérték szerint mérve p. 5 kg.-nak 10 m.-nyi magasságra való emelésénél 5×10=50 méterkg.-nyi M. szükséges. A centgr. sec. abszolut mértékrendszerben a M.-egység az ergon, mely egy méterkg.-nak egy 98 milliomod része. Valamely élő lény, v. valamely gép által bizonyos idő alatt végezhető M. nagyságának megitélésére annak működésének tartama alatt - nem számítva működési képességének tartamát - szolgál az időegység (másodperc) alatt végzett M. nagysága, mely M.-sikernek (effectus) neveztetik. A M.-siker használatos egységei: ergon másodpercenként, méterkg. mp.-ként, lóerő, watt stb. Viszonyuk a következő: 1 méterkg. mp.-ként egyenlő 98×106 ergon mp.-ként és egyenlő 9,8 watt; egy lóerő pedig egyenlő 75 méterkg. mp.-ként, v. egyenlő 735 watt.
A munka, mint közgazdasági fogalom
az a tudatos emberi tevékenység, melynek célja gazdaságilag hasznosat, értékeset termeteni. A M.-nak azonkivül, hogy fontos termelési tényező, az emberi művelődésre nézve óriási jelentősége van. Abból, amit a természet fáradság nélkül nyujt, a legkezdetlegesebb emberi lény sem létezhet. Csakis számos nemzedék folytonos és haladó, munkája emelheti az embert a művelődés magasabb fokára. A M. a testi jólétre is kedvező hatást gyakorol, mig a munkanélküli folytonos élvezet unottsághoz, elzsibbadáshoz vezet. A M.-nak erkölcsi jelentősége is van egyrészt azáltal, hogy az ember hivatásszerü tevékenységévé s mint ilyen az erkölcsi életcélok eszközévé válik, másrészt azáltal is, hogy az emberekre nemesítőleg és nevelőleg hat.
Fajtái
A M. termelékeny vagy meddő, aszerint, vajjon tényleg gazdasági értéket létesít, vagy sem, szabad vagy nem szabad, aszerint, vajjon, az erőkifejtés tekintetében a dolgozó embernek jogilag megvan-e akaratelhatározása, vagy nem (L. Rabszolgaság, Jobbágyság.) Némelyek megkülönböztetnek még testi és szellemi M.-t, előbbi alatt az izomerő fizikai nyilvánulását, utóbbi alatt a szellemi erő nyilvánulását értve, de e megkülönböztetés nem abszulut, mert egyrészt minden, bármily csekély testi M. bizonyos szellemi tevékenységgel is jár, másrészt minden szellemi M. egyúttal testi erőkifejtéssel van összekötve. Megkülönböztethetünk tanult és nem tanult (közönséges) munkát, aszerint, vajjon annak elvégzésére különös kiképzés szükséges, vagy sem. A M.-k eloszlanak felfedezésekre, a természet adományainak elfoglalására, a nyers anyagok feldolgozására, átalakítására és forgalomba hozatalára, valamint a személyes szolgálatok és a szellemi javak előállítására fordított munkákra. Földes megkülönbözteti a munkát végző egyénre való tekintettel a férfi-, nő- és gyermek-M.-t, melyet bizonyos egyén adott körülmények között teljesíteni képes. Normális M. pedig az a M., mely rendes körülmények között állandóan teljesíthető; tulmunka az a M., mely a normális mértéket meghaladja. A M. menynyiségét és hatályosságát befolyásolják: 1. Természeti körülmények, amilyenek a különböző népfajok gazdasági jellege szorgalom, kitartás, leleményesség, amelyek közöt ismét testi, szellemi vagy erkölcsi tulajdonságok különböztethetők meg. Itt figyelembe veendők a nemi viszonyok, a kor, az egészség, az értelmiség, az erkölcsiség foka. 3. Általános gazdasági viszonyok: a pénz-, hitel- és forgalmi ügy állása. 4. A társadalmi tényezők, amilyenek a népesség száma és sűrüsége, a M. tiszteletben tartása. 5. A M. szervezése (1. Munkamegosztás). 6. A jogi viszonyok (1. Rabszolgaság, Jobbágyság, Munkabér). 7. A politikai viszonyok: amennyiben szabad politikai intézmények buzdítólag hatnak a gazdasági törekvésekre, mig a szabadság megszorítása bénítólag hat a munkakedvre. Miután a M. termelési tényező, társadalomgazdasági szempontból vele szemben is követelni kell, hogy a gazdaságosság elve megvalósíttassék és a meglevő termelési erő kihasználtassék, de erkölcsi vonatkozásai következtében a munkatermelés elveinek megállapításánál figyelembe kell venni a munkaszervezet és a munkajog ésszerű szabályozását.
