Munkabér,
Munkabér, tágabb értelemben a nemzeti jövedelemnek az a része, mely a termelésnél közreműködő munka jutalmazását teszi. A M. szorosabb értelemben a más számára szolgáltatott munka jutalma. A munka szerződésen alapszik, melyet a munkás a munkabéradóval köt s amelyben a két szerződő fél megállapítja a munkafeltételeket s a munka árát. Az utóbbinak képződése a mai jogrendben szabad, amennyiben a munkaszerződés szabadsága a munkabér tekintetében az összes kulturállamok törvényhozásai által el van ismerve. Mint a többi ár, a munkabér is a kereslet és kinálat szabad versenyének eredménye, minél nagyobb a kereslet, annál magasabb a M., minél kisebb a kinálat, annál drágább a munka. A szolgáltatott munka különféleségéhez képest a munka ára különböző elnevezések alatt fordul elő, igy M., fizetés, tiszteletdíj, zsold, illeték stb. Földes megkülönbözteti még: természetbeni és pénzbeli M.-t, amott a bérkülönböző javaknak van kifejezve, emitt pénzben; normális és piaci M.-t, amaz az a bér, mely a munka értékének fő tényezőitől függ, emez a kereslet és kinálat változó befolyása alatt alakuló munkabér; nyilt és lappangó M.-t, azaz a bérszerződés által meállapított bér, ezem a vállalkozó saját munkajövedelme; egyszerü és összetett M.-t, az előbbi egy szolgáltatásból áll, az utóbbi több szolgáltatásból. Megkülöböztetnek még idő, mennyiség és éték szerinti bért. A M. vagy idő szerint, vagy a végzett munka mennyisége szerint állapíttatik meg. Az első az időbér-, az utóbbi a darabbér-rendszer. A kettőnek kombinálása az az eljáás, midőn a bér idő szerint állapíttatik meg, de kimondatik, hogy a munkásnak ez idő alatt egy bizonyos minimális eredményt kell felmutatni. Az újabban, főleg Angliában elterjedő bérskála-rendszer mellett a bér bizonyos fokozatokban emelkedik a munkások által előállított jószág árának emelkedésével s csökken annak csökkenésével. Ricardo szerint a munka természetes ára az az ár, mely szükséges, hogy a munkások együttvéve képesek legyenek élni és fajukat fentartani, minden szaporodás és minden csökkenés nélkül. A M. paici árának magasságára nézve a közgazdaságtanban hosszu időn át megingathatatlan törvénynek tekintetet a M. alapelmélet, mely azon feltételezésen alapul, hogy bizonyos időpontban bizonyos része a nemzeti vagyonnak feltétlenül munkabérek fizetésére fordíttatik s hogy ennél többet a bérből élő osztályok között kiosztani nem lehet. Minthogy tehát a szétosztandó összeg meg van állapítva, mindegyiknek bére csak az osztótól függ, azaz a munkások számától. Ezen elméleten, melyet Ricardo nyomán főleg Mill hirdetett, alapszik Lassalle «ércszilárdságu munkabér-törvénye», mely szerint a mai viszonyok között az átlagos M. mindig a szükségszeü életfentartási költségekre szorítkozik s tartósan nem emelkedhetik tul az életfentartási eszközök szükségszerü mértékén, mert különben a munkások jobb helyzete következtében a munkásosztály gyorsabban szaporodnék, minek következtében azután a M. ismét leszállana. Másrészt a M. nem sülyedhet tartósan az életfentartásra okvetlenül szükséges költségek szinvonalán alul, mert akkor (kivándorlás, a gyermekek nemzésének korlátolása és nyomor következtében) a munkások száma csökken, mi a M. emelkedését okozza. A szocialisztikus munkabérelméletek minden étéket a munkára vezetvén vissza, a társadalmat olyképen akarják újjászevezni, hogy a munkás az állítólag csak általa előállított összes értéket birtokában maradjon és minden a vagyonból származó jövedelem meszünjön.
A tényleges M. igen különböző a foglalkozások, vidékek és korszakok szerint, valamint a munkások neme, kora, munkaképessége szerint. A M. alakulására befolyással vannak: a munka nehézsége, a foglalkozással járó veszély, a tisztelet és kellemesség, mely a foglalkozással össze van kötve, a foglalkozás állandósága, a foglalkozás bizalmas természete. Általában véve a M. nagy állandóságot mutat, néha éveken át megmarad a piac változó viszonyai dacára, sőt még az élelmi szerek árváltozásaival szemben sem eléggé érzékeny. A jelen században a M.-ek jelentékenyen emelkedtek. Foville szerint egy francia mezőgazdasági munkáscsalád jövedelme tett 1788. 200, 1872-ben 800 frankot. Levasseur szerint a M. tett 1701-50. 5,30, 1751-1800, 5,90, 1890. 12,50 liter búzát. Földes számításai szerint hazánkban egy métermázsa búza és tengeri megvételére 1850. 15 napszám volt szükséges, 1880. mintegy 9. A tényleges M. emelkedését leginkább előmozdítják: a munka termelékenységének emelkedése, az egész termelés termelékenységének emelkedése, a munkások szükségleteinek szaporodása, a jövedelemelosztás módosulása, mely utóbbi tényező a trade uniónak fellépésére vezetendő vissza (1. Munkás-szakegyesületek.)
A hazai mezőgazdasági munkabérek megyénként és évszakonként igen különbözik. A férfinapszámnál 1893. az országos főátlag volt tavaszkor ellátással 39 kr., ellátás nélkül 56 kr.; nyáron ellátással 64 kr., ellátás nélkül 88 kr.; ősszel 43 illetve 64 kr.; télen 30 illetve 45 kr. A női napszám tavaszkor 27 illetve 40 kr.; nyáron 41 illetve 58 kr.; őszkor 31 illetve 45 kr; télen 23, illetve 33 k. A gyermek-napszám tavaszkor ellátással 17, ellátás nélkül 27 kr.; nyáron 26 illetve 38 kr.; ősszel 20 illetve 31 kr.; télen 14 illetve 23 kr. A hazai gyárakban fizetett M.-ek az aradi iparkamara kerületében férfiaknál 80 krtól 1 frt 20 krig, nőknél átlag 50 kr., a brassói kerületben férfiaknál 30 krtól 1 frt 50 krig, nőknél 30-50 krig, a budapesti kerületben férfiaknál 90 krtól 2 frt 80 krig, nőknél 50-60 krig, a debreceni kerületben férfiaknál 40 krtól 2 frt 10 krig, nőknél 25-90 krig, a fiumei kerületben férfiaknál 1 frttól 2 frt 50 krig, nőknél 30-70 krig, a kassai kerületben férfiaknál 50 krtól 2 frt 50 krig, nőknél 30 krtól 1 frtig, a kolozsvári kerületben férifaknál 50 krtól 2 frt 50 krig, nőknél 30-50 krig, a miskolci kerületben férifaknál 50 krtól 2 frt 60 krig, nőknél 25 krtól 1 frtig, a pécsi kerületben férfiaknál 60 krtól 2 frtig, a nőknél 25-90 krig, a pozsonyi kerületben férfiaknál 50 krtól 2 frt 50 krig, nőknél 20 krtól 1 frtig, a temesvári kerületben férfiaknál 80 krtól 2 frt 30 krig, nőknél 40-50 krig, a soproni kerületben férfiaknál 40 krtól 2 frt 50 krig, nőknél 30 krtól 1 frtig. A fiatalkori munkásoknál a M.-ek 10 krtól 80 krig váltakoznak.
