Munkáslakások.
Munkáslakások. A munkáskérdés egyik legégetőbb része az, mely a M. tulnyomó többségének ki nem elégítő voltából származik. A lakásügyi bajok közegészségügyi, erkölcsi és gazdasági természetüek. Közegészségügyi hiányok a lakások fekvése (pince-, padláslakások), az építési viszonyok (szűk, sötét helyiségek, nedves falak, elhanyagolt állapot), a tulzsúfoltság. Ezeknek következménye a sűrün előforduló ragályos betegségek s a nagy halandóság. Erkölcsi bajok onnan keletkeznek, hogy a kedvezőtlen viszonyok következtében több család közös lakásban kénytelen lakni, vagy ágyrajárókat tart. A rossz lakásviszonyok a korcsmák látogatására is ösztönöznek. Gazdasági bajok a tulmagas lakbérek és a lakásoknak a műhelytől való távolsága. A M. kérdése főleg onnan ered, hogy a nagyipar rohamos fejlődésével nagy munkástömegek torlódtak össze a városokban, amelyeknek kellő elhelyezéséről gondoskodás nem történt. A magánűzérkedés munkáslakások építésétől idegenkedik, nem azért, mintha a befektetett tőke nem jövedelmezne jól, hanem mert a munkásházak igazgatása kellemetlenségekkel jár. Az állam feladata a munkáslakás-viszonyok javítása körül az egészségtelen lakásokat kiüríttetni, egészségtelen és célszerütlen lakások építését törvénykezési és közigazatási úton meggátolni, olcsó és jó munkáslakások építését adókedvezményekkel előmozdítani. Szövetkezeti úton maguk a munkások is sokat tehetnek munkásházak építése körül, mint az Anglia példája bizonyítja. A munkaadók is enyhíthetnek a bajokon, ha gyártelepeik szomszédságában munkásaik számára lakásokat létesítenek.
