Münster, 1. közigazgatási kerület Vesztfália porosz tartományban, 7252 km2 területtel, (1890) 536 241 lak. Az egykori M. püspökségből, Steinfurt, Tecklenburg, Oberlingen és Recklinghausen grófságokból alakult. Járásai:
| A járás neve | | Területe km2-ben | Lakóinak száma |
2. M., Vesztfália tartományban és M. járás fővárosa, püspöki székhely az Aa partján, vasút mellett, St. Mauritz külvárosát is beleszámítva, (1890) 49 350 lak., vászon-, pamutszövéssel, bőr-, szesz- és sörgyártással, kőfaragással és üvegfestéssel, vászon- és lisztkereskedéssel. Iskolái közül a legjelentékenyebb a kir. akadémia, amelyet 1771. Miksa Frigyes választó 4 fakultással alapított és 1773. XIV. Kelemen pápa és II. József császár megerősített s amely 1818. egyetemei jellegét elvesztette és csupán filozofiai és teologiai intézetté alakíttatott; vele kapcsolatban áll a királyi könyvtár 110 000 kötettel és 761 kézirattal. Van még M.-nek vesztfáliai történelmi társulata régiséggyüjteménnyel. Az óvárost az újvárostól az egykori vársáncok, jelenleg csinos ültetvények választják el egymástól; belőlük csak a Zwinger (1537) és a Buddenturm (1180) maradt fenn. A hajdani citadella helyén szintén park van. Kiválóbb épületek: a szép épületektől (püspöki palota, püspöki muzeum, akadémiai épület, posta stb.) körülfogott téren (Domhof) a püspöki templom (1168-90 és 1225-61-ig épült), amelynek belsejét pompás régi (XI., XVI. és XVII. sz.-beli) faragványok, falfestmények, üvegfestmények és egy régi óra (1400-ból) díszítik, továbbá a gót Lambert-templom (XIV. század); a gót Mária-templom óriási toronynyal; a román ízlésű templom nyolcszögű gót toronynyal és szép galériával; a városház, amelynek azon terme, ahol 1648 okt. 24. a vesztfáliai békét aláírták s ahol a béke megkötésében eljáró követek arcképei láthatók, egész épségben megvan; végül néhány főúri kastély. M.-ről Mimigardevord néven már Nagy Károly előtt történik említés. Nagy Károly 805. a szászok püspökévé kinevezett szt. Liudger lakóhelyévé jelölte ki. A klastrom körüli első telepítvényeket 1115. erősítették meg és e hely a klastromáról kapta mai nevét. Már 1532. falai közt a reformáció számos hivőt számlált, akiket azonban az újra keresztelők kiszorítottak. Ezek Leideni János királyuk alatt Új-Sion nevü országukat itt alapították, de az 1534-35-iki ostrom folytán kénytelenek voltak magukat megadni. A város az ostrom alatt sokat szenvedett, de nemsokára megint fölvirágzott. A hatalmas céhek újból fölkeltek püspökük ellen, mig végre 1661. Galeni Bernát püspök elfoglalta és a régi jogaitól meg szabadalmaitól megfosztotta. - M. püspökség (9900 km2 területtel) a XII. sz.-ban lett birodalmi hercegséggé. 1719 óta a kölni érsekek voltak egyszersmind a M.-i püspökök. 1803. szekularizálták. V. ö. Erhard, Gesch. M.-s =1837); Brückmann, Altes u. Neues aus de Münsterland (1865); Geisberg, Merkwürdigkeiten d. Stadt M. (1889).
M. im Elsass, város Felső-Elzász Colmar nevü járásában, a Münsterhalban, vasút mellett, (1890) 5664 lak., nagy fonó- és szövőgyárakkal. V. ö. Calmet, Hist. de l'abbaye de M. (1882). - 4. M. (Moutier, Moutier-Grandvel), az ugyanily nevü járás (283 km2 ter., 14 132 lak.) székhelye Bern svájci kantonban, 10 km.-nyire Delémonttól, a Birs balpartján, vasút mellett, (1888) 2346 lak., üveghutával, óra- és selyemiparral; nagy kastélylyal. - 5. M. am Stein, falu és fürdő Koblenz porosz kerületben, 3,5 km.-nyire Kreuznachtól, az Alsenz és Nahe összefolyásánál, vasút mellett, (1890) 700 lak., jód-, bróm- és sótartalmu ásványvizforrással, fürdőkkel (1894, 2800 fürdővendég). V. ö. Welsch, Das Sol- u. Thermalbad M. (1886).
