Muravjev,
Muravjev, régi orosz bojár család, mely Vasziljevics Iván cártól kapott 1488. terjedelmes birtokokat. Tagjai közül említendők:
M. Miklós Jerofejevics, livóniai kormányzó, szül. 1700 körül, megh. Montpellierben 1770-ben. Sokat élt Franciaországban; ő adta ki az első orosz nyelven irt mennyiségtani munkát. - M. Nikitics, M. herceg, szül. 1757., meghalt 1807. Több nagyhercegnek volt tanára, a moszkvai egyetem kurátora, 1802 óta pedig államtanácsos. Munkáit kiadta Karamsin (1810, 3 köt. Pótlék 1815). - M. Miklós Nikolajevics, szül. Rigában 1768., megh. Moszkvában 1840 szept. 1. Miután a hadseregben és a hajóhadon is szolgált, Moszkva mellett fekvő birtokán tiszti szakiskolát alapított, mely 1816-ban állami jelleget nyert. Részt vett mind ezredes az 1812-14. francia háborukban s ő kötötte mega drezdai kapituláció föltételeit. A béke helyreállása után a gazdaságnak élt. - M. Sándor, az előbbinek legidősb fia, született 1792., megh. Moszkvában 1869. Felvitte az ezredességig, de mert részt vett az 1825. összeesküvésben, Szibériába küldték. Később kegyelmet kapott és 1856-ban Nisni-Novgorod kormányzója lett. - M. Miklós, M.-Karskij herceg, az előbbinek öcscse, szül. Szt. Pétervárt 1810., megh. 1866 nov. 4. Szintén a hadseregbe lépett, részt vett az 1812-15. hadjáratokban és a Kaukázusban is harcolt, 1819. pedig mint diplomáciai megbizott Khivában járt. 1828-29. a törökök ellen küzdött, 1831. a lengyelek ellen, 1832. Egyiptomba ment diplomáciai megbizásban, hogy Mehemed Alit békére hangolja; azután a Boszporus mellékére küldött hadosztályokat vezényelte és az V. gyalog hadosztály parancsnoka lett. 1838. nyugalomba vonult, de 1848. újra a zászló alá sietett. 1854-56. mint helytartó működött a Kaukázusban, 1855 nov. 28. pedig Karsz várát hódította el a töröktől, amiért a hercegi rangot és a Karskij predikátumot kapta. Több munkát irt: Utazásom Turkesztánba és Khivába (oroszul 1822) és aA Kaukázusban folytatott háboru (1855); ezt a munkát M. leánya rendezte sajtó alá (Szt. Pétervár 1876). - M. Mihály gróf, a lengyelek hóhérja, az előbbinek öcscse, szül. 1795., megh. szireci birtokán, Luga mellett, 1866 szept. 10. Mint katona és mint helytartó szolgálta hazáját. 1831. a lengyelek ellen harcolt, azután az orosz földrajzi társulat alelnöke lett; 1857-62. miniszteri rangban a kincstári birtokokat kezelte és a jobbágyok felszabadítását ellenezte. 1863 máj. 14. a hanyatló félben levő lengyel felkelés elnyomatásával bizták meg, és megtették vilnai kormányzónak. Ebben az állásban párját ritkító kegyetlenséggel nyomta el Livániában a felkelést és egy második Alba módjára bánt el a lengyel foglyokkal, nőkkel és gyermekekkel. Milliók átkával terhelten hagyta el 1865 ápr. Vilnát, mely alkalommal a cár grófi rangra emelte. M. ekkor szireci birtokára vonult vissza, ahol annyira szivére vette elmozdíttatását, hogy búskomorságba esett. V. ö. Kropotov, M. gróf élete (oroszul 1874). Emlékiratai, melyek annak idején nagy feltünést keltettek: Der Diktator von Wilna, Denkwürdigkeiten des Gf. M. (Lipcse 1883) c. alatt németül jelentek meg. - M. András Miklós, az előbbinek öcscse (1798-1874), mint utazó és iró szerzett hirnevet és megirta nevezetesen az orosz ortodox egyház történetét (3. kiad. 1845). - M. Miklós Nikolajevics, M.-Amurszkij gr., szül. Szt. Pétervárt 1810, megh. Párisban 1881 nov. 19. Részt vett az 1828-29. török és az 1830-31. lengyel háborukban, szintugy a kaukázusi törzsek leigázásában. 1847 dec. keleti Szibéria főkormányzójává tették és ebben az állásban kötötte Khinával 1858 május 16. (28.) azt a szerződést, melynek értelmében az Amur-terület az oroszok kezébe került. Jutalmul a cár tábornokká tette és Amurskij predikátummal grófi rangra emelte. 1859. a japáni kormáénynyal kötött kereskedelmi szerződést. 1862. nyugalomba vonult, mely alkalommal a cár a szenátus tagjává nevezte ki.
A M.-család egyik ága a M.-Apostol nevet viseli, Apostol kozák hetman után, kinek leánya révén e család nagy vagyonhoz jutott. Ebből a családból származott M.-Apostol Szergej, szül. 1796., a dekabrista összeesküvés feje. Az összeesküvés azonban dugába dőlt és ő maga futásban keresett menekvést; de 1826 jan. 26. elfogták és jul. 25. Szt. Pétervárt kivégezték.
