Nád
Nád (növ.) általában magas, keményszáru, éleslevelü pázsitkóró, mely rendesen vizparton vagy vizben nő. Speciálisan mint növénygénusz (Arundo L. pro parte, Czernya Presl. 1818., Phragmites Trin. 1820, bognád Brassainál, dordanád Benkőnél) a pázsitfélék magas füve, csöves bütykös szárral, metsző gerincü, hosszu levelekkel, szára tetején dúsvirágú ágboggal. Három faja (hazánkban 1) mind a két világrésznek mérsékelt és szubtropikus vidékein terem. Legelterjedtebb a többnyáréltü közönséges nád (tetőnád, fedőnád, Cz. Phragmites L., Phragmites communis Trin.), vizenyős helyeinknek legmagasabb (néha 3 méteres) és szaporasága miatt gyakran alkalmatlankodó növénye, állandó mocsárban egész dülőkké, nádassá csoportosul. Laza füzérkéjének alsó virága csak himes, tengelyét hosszu selymes szőr vonja be; polyvái hosszan kihegyesednek. A nádat a jég tükrén vágják, ház fedésére, falak és mennyezet bélelésére, továbbá fuvó-hangszerek nyelvsípjába, motollául stb. használják. Fiatal füve takarmány. Tőkéjének forrázata vizelethajtó szer hirében áll. Nád néven a nádpálma (l. o.) forró égövi növény szárát (spanyolnád) is ismerjük. Az olasz nád a mi nádunkkal közelről rokon, déleurópai eredetü dísznövény. Homoknád, l. Ammophila. Mézesnád a. m. cukornád (l. o.). Siskanád, l. Nádperje, Bambusnád. V. ö. Reissek S., Vegetations-Gesch., d. Rohres an d. Donau in Oesterreich u. Ungarn (Bécs 1859).
