Nyak
Nyak (collum), a fejet a törzszsel egybekötő nyél. Felső határa az állkapocs alsó széle; az állkapocs felhágó szára és a külső hangnyilástól a külső nyakszirti gumóhoz húzott vonal. Alsó határa elül a szegycsont markolatának felső széle, a kulcscsontok, a vállcsúcs s ettől a 7-ik nyakcsigolya töviséhez húzott vonal. A tudományos emberek a csuklyás izom elülső széle által két részre osztják a nyakat; egy elülsőre, amelyet nyaknak (collum) s egy hátulsóra, amelyet tarkónak (nucha) hivnak. A nyak körforgata rendesen oly nagy, mint a fejé az állkapocs és a fejtető között. Néha igen hosszu (hattyunyak), máskor kurta, vastag (a nép kálvinista nyaknak nevezi). Ha igen hosszu és igen sovány, akkor igen csúnya s előfordul igen lesoványodott, senyves betegeken és mellbetegeken s a nyelvcsont alatt az u. n. ádámcsutkája (almája, pomum Adami) ilyeneken nagyon kiáll. Jól megtermett s nem hízott férfiakon, sőt ilyen nőkön is a bőrén át az egyes főbb és felületes izmok idomai keresztül látszanak s a nyaknak különös reliefet kölcsönöznek. Nőkön a kerekded s középszerüen hízott nyak, különösen ha fehér is, a szépség egyik jele. Férfiakon szegletes; öregeken a bőr alatt levő széles nyakizom széleinek megfelelőleg ráncos. A férfi álla alatt a nyakon szakáll van. A nyakon a bőr alatt a nyakbőr széles izma (platysma myoides), ez alatt a fejbiccentő izom, továbbá a gerincoszlopon a fejet hajlító izmok, valamint oldalt a lapockaemelő izom, a középrészen pedig a mellcsont a pajzsporcogóval (ádámcsutkója) egybeköttetésben levő izmok találhatók a bőnyéken (fasciae), nevezetesen nagy ereken és számos idegen kivül; alapját pedig a nyakcsigolyák (7) alkotják.
