Nyelv
Nyelv (lingua, glossa). A szájürben levő, nyálkahártyával takart, izomtömegből álló, tapintásra, a táplálék forgatására és letolására (nyeléskor), továbbá az ízlelés közvetítésére s végre az artikulált beszédre való szerv, amely az említett ürt zárt ajkak mellett csaknem egészen kitölti s csakis a közepén végigfutó hosszanti barázda és szájpadlás közti csatornamenet marad ilyenkor vissza (l. az 1. ábrát). A nyelv szerkezete főleg hosszanti és harántos két-két rétegzésü és kötőszövettel egybetartott izomrost kötegeiből áll, amelyek okozzák azt, hogy a nyelv majd hosszura nyulva kiölthető, majd megrövidülve teknőalakuvá válhat. Az állkapocstól, a karcnyujtványtól és a nyelvcsonttól hozzá menő izmai a nyelv említett mozgásait még tökéletesebbekké teszik. A nyelv saját izmait a középen hosszában az u. n. nyelvsövény, egy tömött kötőszövet, választja ketté. Az izom elemei arról is nevezetesek, hogy egymással ágakkal egybe vannak kötve. Az izmok mozgató idege a nyelv alatti ideg s állományukat számos érágazat járja el, amelyek a nyelvverőértől veszik eredetüket. A nyelv felületeit és széleit nyálkahártya takarja, amely más nyálkahártyák szövettani szerkezetével nagyjában egyező (l. Nyálkahártya), csak abban van a nagy és fontos különbség, hogy a nyelv hátán és szélein kisebb-nagyobb emelkedések, az u. n. nyelvszemölcsök (papillae) állanak ki, amelyek egy része tapintó-, a nagy része pedig ízlő-szervként szerepel.
1. ábra. Nyelv.
A szemölcsök: 1. fonalalakuak (egyszerüek és összetettek), amelyekben Krause, Freyfeldt-Szabadföldi és Thanhoffer vizsgálatai szerint tapintó bimbók, ideggel ellátva fordulnak elő; 2. gombaszerü szemölcsök, amelyek úri- vagy kucsmagomba-alakuak és ízlőszerveket tartalmaznak a tapintókon kivül; 3. árkolt szemölcsök, amelyek árokkal vannak körítve, és az árok falzatain ízlőszervekkel vannak megrakva, nemkülönben kis apró, nyálkát elválasztó nyálkamirigyecskékkel, amelyek csakis 8-15, számban s patkóalakban a nyelvet két részletre osztó, u. n. foramen coecum előtt vannak elhelyeződve és végül 4. a leveles szemölcsök, amelyek hátul a nyelv két oldalán vannak kifejlődve s Ajtay tanár és mások vizsgálatai szerint szintén ízlő szerveket tartalmaznak.
2. ábra. Illőkelyhek házinyúl izlőléceiből, Engelmann után vázlatosan, erősen nagyítva.
A nyelv ízlő végkészülékei az u. n. ízlőkelyhek vagy bimbók, amelyek a nyálkahártya borítékhámjában mint hámbimbók vannak az ember nyelve gomba-, árkolt és leveles szemölcseiben, szájpadlásán, sőt a gégefedőn s Thanhoffer vizsgálatai szerint egyes állatokban ezekhez hasonló hámbimbók még a vékonybél egyes helyein is elhelyeződve és ideggel egybefüggve. A nevezett ízlőkelyhek szerkezetét a 2. ábra tünteti fel. Ezek kivülről fedősejtekből (Aa) állanak s belsejökben fent szőrszerü nyulványba, lent pedig idegszálba menő u. n. ízlő sejtek (B) vannak, melyek az ízes anyagokra oly változásokon mennek át, hogy az öntudat szerveiben az íz érzése támad. Az ízlő szervek idege, amely ez érzést az agyhoz vezeti, a nyelvgarat-ideg, amint azt klinikai észleletek, valamint Vintschgau és Honigschmied Innsbruckban, valamint Benczur Dénes (Thanhoffer tanár intézetében) kimutatták. Az ízlőszerv érzékenysége igen nagy. Igy 1:2000-re higított kénsavoldatot még savanyunak érzünk és még 1/1500 g. konyhasót és 1/34000 g. kinint is megérzünk nyelvünkön. (L. Ízérzés.) A nyelv az ízlelő szerveken kivül érzékeny tapintó szerv is. A tapintó idegvégkészülékek rajta a fentebb említett Krause-féle idegvégtestecskék, amelyek gömb- vagy bimbószerü idegvégződések, amelyek a szemölcsök kötőszövetében vannak beágyazva s a nyelvideg ágaival állanak minden bizonynyal összeköttetésben. A nyelv ezen működésein kivül még a nyeléskor (l. o.) és a beszédkor is nagyban szerepel.
Betegségei. A nyelv általános megbetegedések folyamán, továbbá a legkülönbözéőbb szánbántalmakkal kapcsolatban, azonban önállóan is megbetegedhetik. E helyen csakis a nyelv némely fontosabb, önálló megbetegedését s gyakrabban előforduló fejlődési rendellenességét említjük. A veleszületett fejlődési rendellenességek közül az u. n. hasadt nyelv (lingua bifida), amikor a nyelv mint a reptiliáknál két csúcsban végződik, ritka; ellenben igen gyakori, a szülék által azonban jelentőségében tulbecsült jelenség, az u. n. odanőtt nyelv (adhaesio linguae), melynél a nyelv féke v. igen széles, vagy igen közel a nyelv csúcsához tapad; ritkábban a nyelv szélei is - bár csak lazán - a száj alapjához lehetnek rögzítve. Odanőtt nyelvnél a leválasztás (orvos által eszközlendő!) aránylag könnyen sikerül. A veleszületett nagy nyelv (l. Makroglosszia) ritka, de súlyos jelentőségü baj. A nyelv egyéb bántalmai közül gyuladásos folyamatok nem ritkák (l. Glosszitisz). Fekélyes folyamatok a nyelven aránylag gyakoriak, okozhatják erőművi behatások is (p. éles szélü odvas fog részéről történő sérülés), de többnyire bujakór vagy gümőkór alapján fejlődnek. De ezen utóbbi két alkati bántalomnál a nyelvben daganatok (gümők) is képződhetnek, nemkülönben előfordulnak a nyelvben - bár ritkán - egyéb részint jó, részint rossz indulatu daganatok is; de aránylag gyakori, s rossz indulatusága miatt méltán rettegett s kínos betegség a nyelv daganatjai közül a rák, mely különösen a nyelv szélein szeret fejlődni. Még a fejlődés korai stádiumában történő gyökeres sebészeti beavatkozás (a nyelv amputációja) sem képes mindenkor a kiújulást megakadályozni, bár ritkább esetekben évekre terjedő gyógyulás is éretett el.
Nyelv a botanikában hosszura nyult, keskeny, meglehetős párhuzamos szélü levélszerve valameny növénynek, p. az orchideák mézajaka (labellum). - Nyelv továbbá bizonyos hangszerek alkatrésze, másként szél- v. hangfogó, mely majd nádból, majd fémből készül s arra szolgál, hogy az illető hangszerben a befuvandó légoszlopot v. elősegítse v. mérsékelje. - Nyelv a halászatban az egy száru, öt hagyásu varsának első vörcsöke; igy nevezik a hálótűnek azt a peckét is, melyre a léhést vetik. - Van nyelve a mérlegnek (l. o.) is.
