Nyelvérzék
Nyelvérzék nevén karoltak föl a magyar nyelvújítás (l. o.) barátai és hivei egy nyelvészeti tényezőt, mely állítólag az anyanyelvben való kiváló jártassággal van összekötve, ugy hogy azoknak az egyéneknek, akik tiszta magyar vidéken születtek, ott nevelkedtek és mindenha ott élnek, jogukban állana bármely új szót az által szentesíteni, hogy azt Ny.-ök alapján a nyelvkincsbe fölveszik és igy a nyelv szellemének megfelelőnek nyilvánítják. Ezzel szemben a tudomány inkább a nyelvemlékek alapján rekonstruált történeti és a nép ajkáról ellesett jelenkori nyelvkincset tekinti irányadónak. Az u. n. Ny. igazán értékes alapja, a nyelvszabályoknak homályos ösztöne, öntudatlanul működik. A nyelvkincsből válogatni az irodalom két principium segélyével szokott: a történeti nyelvtan és az esztetika segélyével. Az első a teljes anyagot adja, a másik a legtetszetősebb alakot keresi. Az esztetika s az ízlés a hibátlanul képzett alakok közül joggal válogathat s az irodalomban minden esetre illetékes biró.
