Ortografikus vetület,
Ortografikus vetület, valamely tárgynak, p. a Földnek azon leképezése, mely előáll, ha a végtelen távolságban levő szemből egymás között párhuzamosan (innen a parallel vetület elnevezése is) haladó látósugarakat egy ezekre merőleges vetítési cíkkal metszük. A térképvetítésben ritkán alkalmazzák; a Föld esetében csak akkor, ha fel akarjuk tüntetni ennek nagy távolságból nézett képét. A Hold, a Nap s a bolygók felületét azonban rendesen O.-ben adjuk, mert az ily módon létrejövő térkép tényleg megfelel a távcsőben látott képnek.
