Otto,
Otto, 1. János Károly Tivadar lovag, osztrák protestáns teologus, szül. 1816 okt. 4. Jenában tanult bölcseletet és teologiát 1838-41. s u. o. 1844. a történeti teologiának és újszövetségi irásmagyarázatnak magán-, 1848. rendkivüli tanára lett, mig 1851. a bécsi evangelikus teologiai fakultáson az egyháztörténet rendes tanárává neveztetett ki, s itten működött élete 70. évének betöltéséig, amikor a törvény értelmében nyugalomba kellett vonulnia. Érdemeiért nemességet kapott. Tagja volt az osztrák császári kormánytanácsnak s elnöke Bécsben a protestáns lelkészvizsgáló bizottságnak. Művei: De Justini Martyris Scriptis et Doctrina (Jena 1841); De Victorino Strigelio liberioris meritis in ecclesia lutherica vindice (1843); De epistola ad Diognetum S. Justini philosophi et martyris nomen prae se ferente (1845, második kiadás Lipcse 1852); Zur Charakteristik des heiligen Justinus, Philosophen und Märtyreres (Bécs 1852); Des Patriarchen Gennadios v. Constantinopel Confession. Nebst einem Excurs über Arethas Zeitalter (1864); De gradibus in theologia (1874). Kiadta 1845. Baumgarten Consiusnak a három első evangelista fölött irt kommentárjait. De fő műve a második században élt keresztény apologéták munkáinak kiadása volt: Corpus apologetarum Christianorum saeculi secundi (Jena 1842-72) kilenc kötetben.
2. O. Pál, német szobrász, szül. Berlinben 1846 aug. 3., megh. u. o. 1893 ápr. 7. A berlini akadémián és Begas Károly műtermében tanult, 1873. díjat nyert a bécsi Tegetthoff-szobor pályázatán, azután pedig 13 éven át tartózkodott Rómában, hol 1878. a római német művészegylet elnöke lett. Legkiválóbb művei: Kentaur és nimfa (1874); Leda és a hattyu; Humboldt Vilmos márványszobra a berlini egyetem épülete előtt (1883); Chodowiecki szobra a berlini régi muzeum oszlopcsarnokában; Luther szobra Berlinben; Veste papnője (berlini nemzeti képtár) stb.
