Paderborn,
Paderborn, az ugyanily nevü járásnak és püspökségnek székhelye, a Pader forrásainál, vasút mellett, (1890) 17 986 lak., sörgyártással, gabona-, markakereskedéssel. A szűk utcákból álló város legjelentékenyebb épülete a székesegyház (107 m. hosszu, 22 m. széles), amelynek Ny-i része a kriptával 1058-68-ból, K-i része pedig 1263-ból való; belsejében számos püspöki síremlék, D-i főportáléján XIII. sz.-beli faragványok, kincstárában szt. Liborius csontjait tartalmazó megaranyozott ereklyetartó és más egyházi ékszerek vannak. Jelentékenyebb épület még a Bertalan-kápolna, amelyet 1009-36-ig Meinwerk püspök görög építőmesterekkel készíttetett. A Seminarium Theodorianum püspöki teologiai intézet, amely az 1614. alapított egyetemből (teologiai és filozofiai fakultással) maradt fenn. P. városát Nagy Károly alapította, midőn a szászok területén Patresbrunna helységben püspökséget állított föl és a székesegyháznak vetette meg alapját. 777. fényes birodalmi gyülést tartott benne és itt fogadta III. Leo pápát és a saragossai emir követeit. Mint hanzaváros virágzott, de 1604. Tódor püspök kiváltságaitól megfosztotta. Az egykori P. püspökség Lippe grófság, Braunschweig, Corvei apátság, Hessen, Waldeck, Vesztfália és Rietberg grófság közt feküdt 2478 km2 területtel. A püspökséget Nagy Károly alapította; első püspöke Hathumar 795. foglalta el a székét. Legkiválóbb püspöke volt a művészetkedvelő Meinwerk (1009-36), aki a várost megnagyobbította, körfalakkal ellátta, birtokait növelte, a tudományokat és a művészeteket pártolta és a püspöki iskolát nagy hirre emelte. Utódai közül kivált még Tódor (1585-1618) a Fürstenberg hercegi családból, aki a jezsuiták segítségével a katolicizmust a városban visszaállította. Az utolsó püspök 1789-1803-ig Fürstenbergi Ferenc Egon volt. 1803. a püspökséget szekularizálták és Poroszországhoz csatolták, de 1813. ismét visszakerült Poroszországhoz. V. ö. Bessen, Gesch. d. Bisthums P. (Paderborn 1820); Giefers, Der Dom zu P. (Soest 1861).
